0
0
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,…
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél. …
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!…
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
(Tavasz van! Gyönyőrű! 1924 tavasza )
József Attila tavaszi soraival indítom gondolataimat a Magyar Költészet Napja alkalmából, amelyet 1964 óta, minden évben a költő születésnapján, április 11-én ünnepel a magyar nemzet.
Az évfordulókkal kapcsolatos megemlékezések mindig alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk anyanyelvünknek, hagyományainknak, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző szellemi és tárgyi értékeinket. A Magyar Költészet Napja előtt leginkább a magyar nyelv szeretetét kifejező költeményekkel tiszteleghetünk, s most főként József Attila soraival, mint például az alábbi sokatmondó gondolatok, amelyeket 1935-ben vetett papírra: „ dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.
A magyar költészet napja alkalmából zűrzavaros mindennapjainkban is őrizzük meg azt a szellemet, amely szerint hinni tudunk önmagunkban, embertársainkban, nemzetünkben, anyanyelvünk, kultúránk fennmaradásában és továbbításában, a világ harmóniájában. Minden nap tegyünk egy kicsit OTT, ahol vagyunk azért, hogy a jövőben is igaz szeretettel ünnepelhessük a Magyar Költészet Napját.
JELEN, MÚLT, JÖVŐ
Az elmúltba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon
– Történik minden, ahogy írva vagyon –
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!
(József Attila, 1921. ápr. 15.)
Nagy Éva, Bukarest
Average Rating