2 1
Read Time:8 Minute, 48 Second

”Olyan gyönyörű szép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs” – mondta Ady Endre, mikor visszatért a francia fővárosból, ahol több éven át élt és alkotott.

Baudelaire és Verlaine versei különösen hatottak alkotásaira hiszen gyakran használta a szimbolizmus elemeit, ahogyan Schöpflin Aladár irodalomkritikus megjegyezte 1945-ben.

Ady 1904 és 1911 között hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig (összesen négy évig) tartózkodott ott, ugyanis különös vonzódást érzett az európai kultúra és szellemiség fővárosa iránt. Hazatérve, ugyanezt a hangulatot érezte a Fekete-Körös menti városban. (Schöpflin A. 1945).

Annak ellenére, hogy 1918-ig Nagyvárad az Osztrák-Magyar Monarhia része volt, vannak bizonyos tényezők, amelyek a francia kultúra jegyeit hordozzák, s amelyeket költőnk is szeme előtt tartott.

A város fejlődése, a gazdasági tevékenységek, a városépítkezés (arhitektúra), a művelődési élet, mind ebben az irányban fejlődtek.  Nagyvárad egy kozmopolita város volt és az maradt máig is, vegyes (heterogén) lakossággal, sokszínű kultúrával és vallási felekezettel.

Meg kell említenünk itt azt a tényt is, hogy Nagyváradon, a romániai Bihar megye székhelyén, akárcsak az egész országban, vallási szempontból is beütöttek francia hatások, a református egyház révén, amelynek eredete a francia származású, svájci, Genfben letelepedett, Jean Calvin (Kálvin János), reformátor nevéhez fűződik.

A keresztény tudós, a kálvinizmus névadója, Bamber Gascoigne szerint „a legnagyobb elme és a legjobb szervező” a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”. Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Huszonhat éves korában írt fő műve, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott, az Institutio Christianae religionis („A keresztény vallás rendszere”), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyház megalakulásához. (Silviu N. T. 2009).

A vallástörténeti szemponton túlmenően Kálvin azzal is hatott a nyugati kultúrára, hogy megváltoztatta a munkaszemléletet, ideológiai alapot biztosítva a kapitalizmus fejlődéséhez.

Nagyvárad megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Korábban Bihar vármegye központja volt. A település a régió legnagyobb városa. A 2o11-es népszámlálás alapján, a lakosság kb.24,5%-a magyar, 67,8% román, 0,4% roma (cigány) és 183 személy, német.

Vallási szempontból, Nagyváradon:  59,07% ortodox, 16,35% református, valamint katolikusok, evangélikusok és zsidók élnek. Nagyvárad egy jelentős történelmi  kulturális város, az erdélyi humanizmus első központja.

Az öreg vár falai a város hosszú történelmének bizonyitékai. A kommunizmus éveiben teljesen elhanyagolt várat, pár évvel ezelőtt a város vezetése, részben úniós forrásokból teljesen felújította, így ma szinte eredeti pompájában várja látogatóit különböző kulturális rendezvényekre, koncertekre és vásárokra.

`

A múzeum épülete – a volt Müller Café – a Traian parkban, kikapcsolódási hely volt három komoly épület között:  Tanácsháza, Törvényszék és  Börtön.  A teraszos kávézót 1868-ban építette Müller Samuel. Maga az épület nem jelent különleges műépítészeti értéket, viszont fontos szerepet játszott a város társadalmi-kulturális életében.

Ebben a kávézóban és ennek teraszán töltött el sok-sok időt Ady Endre költő és újságíró. Itt írt számos verset és újságcikket, itt beszélgetett sokat kortársaival. (Schöpflin A. 1945).

A város adminisztratív koncepciója a fejlődést és építkezést illetően sokat változott az idő folyamán. 18601890 között Nagyvárad városrendezés szempontjából lassan fejlődött, ugyanis hiányoztak a valódi városi élet összetevői. 19001914 között teljesen felszerelték a várost modern városrendezési (urbanisztikai) elemekkel. (Mircea P. 2008).

A XX. század elején, Nagyváradon tevékenykedett néhány kiemelkedő műépítész Budapestről. Jelentős személyiségek voltak: Komor Marcell, Jakab Dezső, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos. A fiatal műépítészek közül Mende Valér, Spiegel Frigyes dolgoztak Nagyváradon. A nyugati Art Nouveau hatására számos fontos épület született Nagyváradon (Mircea P. 2008).

A város egyik legfontosabb vonzereje a belváros különböző stílusú épületei, mint például: barokk, klasszicista, eklektikus és szecesszionista. Ez utóbbi leginkább a város történelmi központjában érzékelhető. Bármilyen szemszögből nézzük az épületeket, a szecesszionista hatás jelei láthatóak. A főutcán lévő kávézók és éttermek állandó jelleggel látogatottak, akárcsak a Victoriei utca Bukarestben, amely szintén a francia társadalom jegyeit hordozza. Az emberek vásárolnak, kávéznak, ebédelnek, szórakoznak, nyugodt, de nem lassú és monoton életet élnek. A belvárosi sétálóutca egyedi építészeti ékszer Romániában és egész Közép Európában, a műemlékeknek nyilvánított épületei által. (Fleisz J.1998).

A Nyugat hírei gyorsan eljutottak a Pece-parti Párizsba, a divat, könyvek, sajtó vagy politika területéről. Mivel a városnak kapcsolata volt Budapestel, minden újdonság gyorsan eljutott Váradra is. A nyugati modern élet stílusa egyre jobban lebegett a Fekete-Körös menti város levegőjében.

Itt, a nagyváradi kávézókban látott először (Parizs után) Ady Endre költő  társaival együtt, a legutóbbi párizsi divat szerint öltözött fiatal lányokat, vagy furcsa házasságokat és még furcsább barátságokat. Itt érezte a pénz „varázsát”, amikor nagy üzletekről volt szó a városban, ahol a bankárok és a befektetők ajtók mögött tárgyaltak. Szintén itt hallotta meg a mindennapi politikai híreket. Ezeknek a híreknek különös „illatuk” volt a város hétköznapjaiban. Minden nap új és érdekes híreket hozott, amelyekről hangosan vagy hallkabban beszéltek, felpördült ritmusban, ugyanis ez jellemezte a városi életet. (Schöpflin A. 1945).

Nagyváradon, a kevésbé szép időkben is, nemcsak a könyvesboltokban, hanem az emberek kezében is megkaphatók voltak a nyugati irodalom legfrisebb kiadásai a magyar, román, német és francia irodalomból. Beaudelaire, Paul Verlaine, Liliencron, Dehmel, Ibsen, Hauptmann, Schopenhauer, Nietzsche, Zola, Tolsztoj, Marx neve egyre gyakoribb lett a híres váradi kávézókban és éttermekben.

Ez a város az ország nyugati részén, egy “ablakot” jelentett Nyugat felé,  számos kilátással, sokoldalú látókörrel, ahol egybefonódtak a hazai és a nyugati, illetve a modern és ultramodern elemek, egy aktív szellemi és kulturális élettel, mindig befogadva az újat és mindig fogékony a fejlődésre.

A Magyar irodalom egy másik kimagasló személyisége, Szabó Dezső, a következőket írta Nagyváradról, összehasonlítva azt Párizzsal: “Nagyvárad az egyik legérdekesebb város: ellentétekkel és szolidaritással. A város központjában, bárki nagyon könnyen azt hitte, hogy egy nyugati város elit negyedében van”. (Fleisz J.1998).

A modern művész, Ady Endre szelleme, az ő hite és az általa Nyugatról, a sokat látogatott Párizsból hozott gondolatai, elméi, rányomták bélyegét “a Pece-parti Párizsra. (Fleisz J.1998).

**

Hogyan befolyásolt pontosabban a francia művészet és mit vettünk át belőle?

 A XIX. századi románok a “keresés”, a megtalálás, a változás időszakát élték, társadalmi és kulturális szempontból. A nyugatiasodásra való szükségesség 1820–1830 között vált nyílvánvalóvá, majd az évszázad közepén méreteket ölt, aztán leginkább az évszázad második felében, amikor változást szerettek volna az életmód és gondolkodás terén. Ily módon számos modell, német, olasz és angol hatás megtalálható kis mértékben, a francia hatás mellett.

A románok óhajtották a nyugathoz való közeledést, elsősorban Franciaország révén. (Nitelea M. 2001). A francia modell és hatás uralkodása Európában elvezetett a románok olyan írányú óhajához, hogy szintén egy “francia világban” keressenek támpontot. Petre Hanes V. (1914) úgy véli, hogy a francia hatás akkor is tükröződne, ha nem  egy latin eredetű népről lenne szó, ugyanis nincs Európának olyan sarka, ahol a francia civilizáció ne hozott volna pozitivumot, ne született volna új törekvés, ne mutatkozott volna meg, ilyen vagy olyan formában. Ugyancsak ő (Hanes V. 1914) állítja, hogy sehol jobban, mint a román fejedelemségekben, nem érződött ez a hatás, amely alapjaiban megrázkódtatta a dolgok régi állapotát és „trónra vitte” az élet, szabadság és haladás elveit.

Eliade P. (1982) elmondja, hogy „A francia hatás különböző formákban jelentkezett a mi területünkön a négy égtáj minden irányából: Délről a fanarióta görögöknek köszönhetően, Keletről az oroszok által, Nyugatról egyidőben a Forradalom embereivel és Északról azokkal az erdélyi románokkal, akik a megfelelő pillanatban felébresztették a Fejedelemségekben a latin eredet érzését.” Nițelea M. (2001)  írásában elmeséli, hogy „egyesek azt állítják, hogy a románok gyakorlatilag gyarmatosítva voltak a gyarmatosító (személye) hiányában, amely az egyik legnagyobb sikerét ábrázolja a modern kornak.”

A görög (fanarióta) és orosz (Szerves Szabályzat időszaka) közvetítés által kapcsolat van a nyugati világgal, különösképp a franciával. A francia nyelv lesz a beszélt nyelv a román bojárok (főnemesek) szalonjaiban, sőt a mindennapi társalgások nyelve, a lányokat „a la francaise” modorra nevelték, a hölgyek pedig az utolsó párizsi divat szerint öltözködtek, a fiatalok a Szajna partjára mentek tanulni stb. (Nițelea M. 2001) A francia nyelv és a zongora fontosakká válnak egy fiatal lány hozományában. A társadalmi tevékenységek terén megjelentek az operába, színházba és nagy bálokba való látogatások. A különcködő és elegáns öltözetek mellett átvették a jó modort, gesztusokat, gondolkodásmódokat. Eliade P. (1898) hangsúlyozza ezt a behatást és elmondja, hogy Franciaország egy olyan modell, amelyre vágyik minden kúltúra”.

Így 1830 után, nagy számú fiatal tanult a francia fővárosban, fenntartva, hogy el kell érni és be kell illeszkedni a francia eszmékbe. (Nițelea M. 2001). Hanes V. (1914) szerint a francia kúltúra formálta a gondolkodásunkat, érzésünket és így minden megnyílvánulási formáját az elménknek: politikai, törvényhozási, irodalmi, közéleti – viselvén egy párhuzamos fejlődés nyomait a román gondolkozásnak és a francia eszméknek. A román elit nagy részének, a nyugati modellt egyszerűen csak a francia minta képviselte. Ideális az lett volna, hogy Románia átalakuljon egy kis Franciaországgá (Nițelea M. 2001). „A románok soha nem bánták meg és valószínű soha nem is fogják megbánni a Franciaországhoz való közeledésüket, állapítja meg Pompiliu Eliade.

A francia kúltúra – ahogy tükrözi az én dolgozatom is – befolyásolta minden területét a román közéletnek, kezdve a politikától, folytatva a törvényhozással, irodalommal, építészettel és végül a divattal. Minden megrpóbál francia lenni: az élelmezés, kávézók, vendéglők, divatszalonok, könyvesboltok, sőt a város építészete változik a francia hatás impulzusai szerint. Az építészeti tervrajzok ugyanúgy származtak francia építészektől, mint például: Paul Gotterean, Albert Galleron, Emil Andre, Lacounte de Neuilly, mint Franciaországban képzett román építészektől: D. Berindei, Ion Mincu stb.

A románok magukra találnak tehát abban a történelmi korszakban, amelyben a világ változik, amikor az addig elfogadott értékek kezdenek kérdésessé válni, több vagy kevesebb lelkesedéssel felkarolva az „újdonságokat”, amelyek megmutatkoznak az új szokásokban, a jómodorban az öltözködés, a beszéd, a gondolkodás terén. (Niţelea M. 2001)

Franciaország egy tökéletes eszményképet jelentett a románoknak, így I.C. Brătianu (1848) szerint „minden románnak két hazája van, először is a föld, ahol született és utána, Franciaország. “Franciaország szült bennünket, kúltúrát adott nekünk. Azt a szikrát, ami hevíti a mi országunkat, Franciaország tűzhelyéről vettük. Emlékeztesd Franciaországot, hogy fiai vagyunk.”

Nicolae Ş. (1916) egyenes kapcsolatban lévén a francia társadalommal, a következőket vallotta: „ a kutatásaim során folyamatosan az volt az érzésem, hogy nemcsak egy nép életét követem, hanem egy óriási világét, hogy a Szajna hullámai belecsapódva Párizs fekete falaiba, az egész emberiség lüktetésének ritmusát leverik. A nagyvárosok társadalma szükségét érzi a civilizáció szabadságának, ily módon a „civilizáció” fogalmát kimerítették azok a szalonok, amelyeket a francia utazó látogatott, összehasonlítva azokkal, amelyeket Párizsban hagyott. Abban az időben, úgy ahogy Niţelea M. állítja „A szalon és a kávéház igazi intézményekké váltak.” Végülis a modernizmus egy francia produktumnak számít és a románok tudták hasznosítani a nyelv és a történelmi kapcsolatok sok éves rokonságát. Vagyis, ahogy Pompiliu Eliade hangsúlyozza a Sorbonon megvédett doktori dolgozatában, amelynek címe: „A francia hatás a román szellemiségre Romániában”:  „Egy dolog biztos: ez a francia hatás a gyökere az új civilizációnak”.

Szerző: Dr. Arh. Lincu Andrea, Bukarest

 

Happy
Happy
0 %
Sad
Sad
0 %
Excited
Excited
0 %
Sleepy
Sleepy
0 %
Angry
Angry
0 %
Surprise
Surprise
0 %

Average Rating

5 Star
0%
4 Star
0%
3 Star
0%
2 Star
0%
1 Star
0%

Lasă un răspuns

Adresa ta de email nu va fi publicată.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest site folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.