0
0
Nőszövetségi találkozó a kőhalmi VÁR “lábánál”
A Brassói Református Egyházmegye Nőszövetsége két éves szünet után, nov. elején tartotta meg 2022-es konferenciáját, Kőhalomban, amelyen 100 asszonytestvér örülhetett a találkozásnak. A rendezvénynek a helyi református egyházközség adott otthont. A rendezvény kezdetén Szilágyi Zoltán, a vendéglátó egyházközség lelkipásztora üdvözölte az egyházmegye különböző gyülekezeteiből érkezett hölgyeket és a jelenlévő lelkipásztorokat, akiket a helyi iskola diákjai – Molnár Zsófia, Galamb Mihály (XII. o) és Molnár Melánia (IX.o.) köszöntöttek és örvendeztettek meg szavalatukkal, emlékeztetve a templom és iskola egybeszövődésére, felidézve Reményik Sándor híres verssorait: “Ne hagyjátok a templomot,/ A templomot s az iskolát!…”
A szavalat után ünnepi áhítat következett. ”Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal.6) – hírdette az igét Szakács Nagy Ilona bürkösi lelkésznő. A felolvasott bibliai rész fontos üzenetet hordoz:
”Pál apostol Galateában járva látta, hogy a nép élete terhelt. Terhelte a nyomor, Terhelte a betegség, amellyel szemben védekezni csak babonával tudtak. Terhelte az adó, a dézsma, melyet:¬ a császárnak fizetni Kellett. Azt is látta, hogy minden ember külön-külön csak a saját terhével törődik – elszigetelődnek, elkülönülnek, kicsi házaikba bezárkóznak, nehogy más terhe is rájuk szakadjon, keresztjét az övékhez toldják! Jelszavuk: Mit törődöm én más terhével, az enyém is igen sok, bár azt bírjam!
Az elmúlt két évben mi is bezárkóztunk akarva akaratlanul a mi otthonainkba. Egyre inkább elszigetelődtünk, elmagányosodtunk. Pál jól látta, hiszen ő maga is megtapasztalta, hogy a szenvedést azok bírják, akikben a szenvedés idején kitermelődik a közősségi érzés. Ezért mondta: “Egymás terhét hordozzátok”. Segítsetek egymásnak hordozni a terheket, viselni a szenvedést, elbírni a könnyeket! Együtt erőink megnőnek, s minek alatta külön összeroskadnánk: együtt bírjuk. Széchenyi István: “Azok a terhek növelnek nagyra, melyeket mások válláról leveszel. Azok maradtak törpék, akik soha senkinek nem segítettek.” Nagyon fontos dolog tudnunk, hogy egymás terhének hordozásához az Úristen társakat ad. A Szentírást olvasva azt látjuk, hogy Jézus is kettesével állította szolgálatba tanítványait (Luk. 10, 1.), így volt ez az ősgyülekezetben is. Társakra van szükségünk, akik mellénk állnak, támogatnak, segítenek. Vajon milyen gyülekezet vagyunk mi? Hajlandók vagyunk-e mások terheit felismerni, észrevenni és segíteni? Sőt még nehezebb kérdés, hogy, amikor mi roskadozunk a terhek alatt, merünk-e segítséget kérni? A szomszédos népek terhének a súlya akarva, nem akarva ránk is nehezedik, ne azért hordozzam a mások terhét, mert úgyis rám nehezedik, mert nem tudom kivonni magam alóla, hanem azért, hogy segítségére lehessek annak a másiknak, hogy megkönnyítsem az ő terhét. Egy embernek a legnagyobb kiváltsága és méltósága, ha másokon segíthet. Majdnem azt merném mondani, hogy egy ember annyit ér, amennyit másokon segít. És az ilyen másokon való segítésre minden ember képes, még az is, aki mindenestől fogva mások segítségéből él. Mások terhének a hordozása minden olyan cselekedetünk, amelyből a másik megérzi, hogy nem közömbös számunkra a baja, a szenvedése, hanem foglalkoztat bennünket, segíteni akarunk rajta. Lehet az egy komoly beszélgetés vagy vigasztalás,” – értelmezte a lelkésznő a bibliai szöveget.
Az áhítat után Kassay Judit, a Brassói Egyházmegye Nőszövetségének elnöke üdvözölte a találkozó résztvevőit, majd átadta a szót Nt. Miklósi Mátyás Csaba lelkipásztornak, a Brassói Egyházmegye esperesének, aki a viszontlátás örömével köszöntötte az egyházmegye nőszövetségeinek képviselőit, a meghívottakat, a jelenlévő lelkészeket, akik elkísérték az asszonyokat, valamint a házigazdákat. „Életünk Ura megállt egy hegyen, ránézett mindazokra, akik ott ültek lábai előtt, és azt mondotta: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 14b) Az a Jézus Krisztus, aki adott pillanatban önmagáról beszél a Világ világosságaként, ott akkor a Boldogmondások Hegyén azt mondja, hogy ti vagytok ez a világosság. Ma megáll Jézus Krisztus itt ezen a hegyen, itt a kőhalmi templomban, ránk néz és ugyanazt halljuk. Világosság vagyunk a magunk kicsi, vagy nagy közösségeiben, a Krisztusi fény hordozói és továbbadói. Egy kislánytól megkérdezte egy alkalommal a tanítónéni, hogy kik a szentek. A kislánynak eszébe jutottak a templom ablakfestményei, és azt válaszolta: a szentek azok, akiken átsüt a nap. Szent az, akit Isten elhívott, akit kiválasztott a maga számára. Ha válaszolunk életünkkel, és engedjük, hogy ragyogjon rajtunk Krisztus fénye, akkor szentek vagyunk, és megszentelődik az a közösség, ahová Isten, belehelyezett bennünket.” – hangsúlyozta az egyházi elöljáró.
A világjárvány okozta szünet után nagy öröm újra együtt lenni az egyházmegye hölgyközösségével nagyméretű találkozón. Az esperes megköszönte az asszonyok mindennapi munkáját az egyházban, közösségeikben és családjaikban. Köszönöm, hogy vannak nekünk.”– zárta gondolatait a Brassói Egyházmegye esperese.
A konferencián Dénes Katinka sepsiszentgyörgyi lelkésznő tartott érdekes és hasznos előadást a női lélek szépségéről. Elmondta: „A nőt az Isten szépnek teremtette, külső, belső harmóniát ajándékozott neki, hogy ez a szépség kiteljesedhessen. A bűneset következtében egy olyan utat jártunk be, amely meggyötörte a lelkünket s ez az arcunkra is íródik. Ebben a kaotikus világrendben, amely körülöttünk kialakult, keressük azokat a szálakat, amelyek visszavezetnek Istenhez, a harmóniához, amelyben szépségünk ismét kiteljesedhet. Ez a küzdelem okozza, hogy sokszor nem értenek minket és mi sem magunkat. Írók, költők, tudósok, politikusok értekeznek a női lélekről, keresik a kulcsot megértéséhez. Hawking a nagy fizikus nyilatkozta, hogy „Fizikából doktoráltam, de a női lélek rejtély maradt számomra.” Ebben az előadásban betekintést próbáltunk nyerni a női lélek szépségeibe, kiemelve egy-egy bibliai szereplő legszebb tulajdonságát. Sárának a legszebb lelki vonása, hogy igazi társ tudott lenni s támogatni Ábrahámot egy életen keresztül. Ez a vonás fontos lelki egészségünk szempontjából.
Az ünnepi alkalmon e sorok írója is köszöntötte az egybegyűlteket a hit, remény, szeretet nevében, hagnsúlyozva, hogy ez a találkozó is egy ünnep számunkra, mint minden olyan alkalom, amelyen anyanyelvünkön szólhatunk egymáshoz, anyanyelvünkön hallhatjuk Isten ígéjét és énekelhetjük zsoltárainkat, s mosolyogva örülhetünk az együttlétnek. Fontosak ezek a találkozók mindannyiunk számára, közösségformáló erejük pedig sokatmondó. Azt kívántam a jelenlevőknek, hogy vigyék magukkal saját gyülekezeteikbe a konferencián elhangzottakat, az Igét, a szép gondolatokat, s ott értékesítsék azokat, és hittel, reménnyel végezzék mindennapi feladataikat egyházunk, közösségünk, nemzetünk fennmaradása érdekében.
A rendezvény végén, a szervező egyházközség lelkésze megajándékozta a nőszövetségi képviselőket és a vendégeket egy-egy emlékplakettel, amely a a kőhalmi templomot ábrázolja.
Felemelő ünnepségnek voltunk tanúi e csodás őszi napon, amelyen a napsütés is végig kísért bennünket. Jó alkalom volt találkozni régi, kedves ismerősökkel és megismerkedni s elbeszélgetni új személyekkel.
Köszönjük az együttlétet a résztvevő gyülekezeteknek, a szívélyes vendégfogadást a házigazdáknak, a rendkívüli szervezést az egyházmegyei Nőszövetség vezetőségének s mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
dr.Nagy Éva,
a Brassói Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének alelnöke,
a bukaresti Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa
Average Rating