0
0
Az E.R.E.K. Presbiteri Szövetsége 2026-ban is megtartotta éves elnökségi tanácskozását a Kovászna megyei Zabola településen. A találkozó első napján Jakab István generális direktor tartott áhitatot az alábbi igéből kiindulva: “Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Korinthus 3:9–14.). Hangsúlyozta, hogy méltósággal, alázattal kell cselekedni a presbiteri szolgálatban. Tisztában kell legyünk önmagunkkal, s önazonosságunk lényege az, hogy először is Isten teremtményei vagyunk. Isten munkatársai vagyunk, s együtt kell munkálkodni Isten céljaiért. Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy hittel, kegyelemből, az Ő szántóföldjén, építőmesterekként tevékenykedünk. Reményik Sándort idézve, élő kövek vagyunk:
“…Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.”
Az áhítat után együtt beszélgettünk, terveztünk a jövőre nézve, az elkövetkezendő tevékenységek kapcsán. Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat és jótanácsokkal látta el “csapatunkat”.
A rendezvény második napján Beke Boróka karatnai szórványlelkész tartotta az áhitatot, idézve: “Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (Kol.3, 23-24)
A zabolai vártemplomot Beke Tivadar István helyi lelkipásztor mutatta be, ahol Bacsó István, székelytamásfalvi tiszteletes hírdette Isten igéjét “Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.…” (Róm. 1,8-12). Köszönjük a szolgálatokat, az együttlétet.
A tanácskozáson ismertettem a közelmúltban Miskolcon megtartott Kárpát-medencei presbiteri konferencia végén levont következtetésemet, amelyet a Magyarországi Presbiteri Szövetség Tiszáninneni Egyházkerület szervezett. Minden olyan alkalmat ünnepként élek meg, amelyen együtt lehetek másokkal hitben, anyanyelvünkben, ugyanis nagyon fontosnak tartom ezeket a nemzet megmaradása szempontjából. Szerintem vannak hasonlóságok a két egyházkerület gondjai között, amelyek itt más megvilágításban kaptak értelmet, vagyis bizonyos dolgokat, helyzeteket ők másképp látnak és kezelnek, mint az erdélyi testvérek. Ez a tanácskozás abban erősített meg, hogy általános recept nincs, egyedi megoldások vannak, mert minden gyülekezet és helyzet más. Egymás jó gyakorlataiból azonban lehet merítkezni, és úgy vélem, hogy újabb hasznos tapasztalatokkal érkeztem haza.
A megbeszélésen jelenlévő egyházmegyei képviselők elmondták a különböző régiók nehézségeit és örömeit, pozitívumait, a presbiterek együttműködését a gyülekezetekkel, a lelkészek hozzáállását a presbiterekhez, az egymás iránti tisztelet meglétét vagy nem, stb., a közmunka, az adakozás szerepét az egyház életében. Hosszasan elbeszélgettünk a gyülekezetek lelki építkezéséről, a gyerekek és fiatalok szerepéről, a velük való foglalkozásról a gyülekezetekben, hogyan lehet minél közelebb hozni őket az egyházhoz, a templomhoz. A tanácskozáson többször is elhangzott, hogy minden egyházmegyében pozitív változások történtek az utóbbi másfél évben, s én bízom benne, hogy a jövőben is ilyen irányba haladunk. Számos továbbképző konferencia, régiós és egyházmegyei találkozó van betervezve, amelyekre hangsúlyosan odafigyelnek a presbiterek, gondnokok és a gyülekezetek egyaránt. Isten legyen velünk, a Presbiteri Szövetséggel, egyházunkkal, életünk minden napján. Soli Deo Gloroa!
(dr. Nagy Éva, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke)
Average Rating