Az utcai harcok miatt egyre több, Venezuelában élő magyar szeretne visszatérni az anyaországba

Egyre több, Venezuelában élő magyar szeretne az anyaországba jönni. A hajdan ötezer fős kolónia a polgárháborús helyzet miatt mára a felére olvadt, s a legfrissebb jelentések szerint újabb tíz–tizenkét család, azaz mintegy száz ember kíván visszatérni – irja a Magyar Hirlap. Az érintettek képviselője Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének írt levelet, amelyben a lehetséges megoldásokat is felvetette.

A jelenlegi venezuelai politikai, gazdasági és társadalmi helyzet a magyar kolónia tagjai közül többeket az ország elhagyására kényszerít. A repatriáció viszont igen nehéz – ennek csak egy eleme, hogy a csapnivaló gazdasági helyzet miatt a kint gyűjtött megtakarítások java része elértéktelenedett, és az ingatlanok sem adhatók el egykönnyen. Jellemző a helyzetre, hogy egy nyolc éve hazatért család alig fél esztendeje tudta értékesíteni caracasi otthonát – az pedig már csak hab a tortán, hogy a nyugdíjukat 2009 óta egyszer sem kapták kézhez. Ez azt jelenti, hogy a nagymamának hetven év múltán is dolgoznia kell azért, hogy úgy-ahogy meg tudjanak élni.

A Lezsák Sándor révén az Országgyűléshez és Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordulók azt szeretnék elérni, hogy az állam sürgősséggel bírálja el a hazatérni szándékozók útlevélkérelmét, s ugyancsak adjon segítséget a szükséges papírok beszerzésében. Azt is szorgalmazzák, hogy a hazatérőknek az állam ideiglenesen, három hónap erejéig biztosítson szállást, az egyetemi-főiskolai tanulmányai­kat folytató fiatalokat pedig egy célzatosan létrehozott ösztöndíjprogrammal vegyék föl a magyar felsőoktatásba.

Venezuelában az ember generációk óta megszokta, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni és küzdeni, így a repatriálók „nem lennének nyűg a haza nyakán, hanem hasznos polgárai a nemzetnek” – fogalmazott az emlitett napilap forrása. Egy régebb óta Budapesten élő venezuelai magyar hölgy szerint rendkívül fontos lenne, hogy az óhazából minél több gyógyszert, alapvető élelmiszert és más fontos háztartási cikket küldhessenek a kint maradt rokonoknak, ám ezt sajnos nem lehet egykönnyen megtenni, mert a hatóságok ahol lehet, akadályozzák a csomagok mozgását, sőt gyakran elkobozzák azokat.

Venezuela anno kimondottan befogadó, baráti országnak számított, ahol minden érkezőnek megadták a bizonyítás lehetőségét, ám ez az állapot Hugo Chávez hatalomra kerülése óta sajnos alapjaiban megváltozott. Ha nem is lett mindenki gazdag, de egyfajta jólét elérhető volt bárki számára – ma viszont egyre inkább az általános nyomor az úr. A latin-amerikai országban sajnos nem működik magyar nagykövetség, csak egy tiszteletbeli konzulátus akad. A legközelebbi diplomá­ciai képviselet Kolumbiában van, ahonnét a lehetőségekhez képest sok segítség fut be, de a távolság sajnos behatárolja a mozgásteret. Forrásaink szerint felmérhetetlen segítséget jelentene, ha diplomáciai csomagokban érkeznének ki az otthonról küldött csomagok – esetleg útlevelek és egyéb papírok, mert így a legnagyobb az esélye annak, hogy azok nem tűnnének el út közben.

„Amit ma Venezuelában látni, az sok tekintetben az 1956-os magyar állapotokra emlékeztet, a különbség jelenleg ma még csak annyi, hogy Caracasban vagy a nagyobb vidéki településeken nem fegyverrel, hanem kövekkel és Molotov-koktélokkal küzdenek a szabadságért a fiatalok”. ugyanakkor egyre többen tetováltatják magukra a tüntetők jelszavát, a „Ha a szabadság ára az életem – fizetek” feliratot, jegyzi meg az emlitett napilap.

Forrás:Magyar Hirlap

Foto: Magyar Hirlap
 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.