Az úzvölgyi temető helyzete – Interjú Szabó Ödön parlamenti képviselővel

Június 26-án, Bukarestben megbeszélést folytattak a hadsírgondozásért felelős szervezetek román és magyar küldöttségei az úzvölgyi  hősi temető ügyében. A  találkozó után a román védelmi minisztérium közleményben sajnálatának adott hangot, hogy a magyar tárca Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka félretájékoztatta a közvéleményt a kétoldalú szakmai megbeszélésről.

Szabó Ödön parlamenti képviselőt megkérdeztük, hogy mi a véleménye a román védelmi minisztérium álláspontjáról?

„Én történész vagyok és azt gondolom,  hogy erre a kérdésre a válaszok egyszerűek. Az amit ebből a szempontból a magyar fél ajánlott nagyon  egyszerű kideríteni, vagyis azt, hogy a keresztek valóban a meglevő sírok fölé vannak-e állítva. Ebben az esetben a történész azt mondja, ha kételyei vannak, hogy el kell végezni egyfajta vizsgálatot a térképen szereplő egy vagy két sír esetében. Nem idegen a történészektől, hogy kutatásokat végeznek, akár sírásást, hiszen a régebbi korokban is végeztek régészeti feltárási munkákat. Az egy-két sírban található leletekből, egyértelműen a viseletből,  ki fog derülni, hogy ott fekszik-e vagy nem katona és melyik hadseregben szolgált. Erre az ajánlatra a román válasz az volt, hogy az egész parcellát ássuk fel, vagyis az ezervalahány sírt. Ez nyilvánvaló az elterelésről szól. Nem kell az egész parcellát  felásni, hiszen két-három sír megvizsgálásából nagyon egyszerűen kiderülne, hogy melyik térképek mutatják a valós állapotot. Ráadásul, ebben az esetben a román fél ugyan elmondta, hogy 1926-ban, úgymond az akkori Hősök Kultusza időszakában, átrendezték a temetőt, de nem tudták azt a dokumentációs anyagot felmutatni, nem tudták bizonyitani, hogy ezek a már meglévő síroknak érintésével történt volna. Hiszen nem is volt életszerű. Nem a meglévő sírokat, az oda már eltemetett katonákat helyezték újabb sírokba, hanem történt egyfajta átrendezés, ami a magát a temetőt illeti. Azt gondolom, hogy ha csak simán szakmai ügyként kezelné, ha szakmai alapon vizsgálná meg a román hadisírokkal is foglalkozó Hősök Kultuszát nevet viselő intézmény ezt a történetet, akkor elfogadná a magyar fél azon ajánlatát, hogy ott ahol a keresztek vannak megásunk két sírt, megvizsgáljuk és annak alapján eltudjuk dönteni, hogy ebben a konkrét kérdésben kinek van igaza. Nem kell ezért 1500 sírt felásni, ez abszúrd, hiszen nem  minden sír fölé helyeztek keresztet. Az hogy a magyar javaslatot a román fél elutasítja, azt jelenti, hogy elismerik, hogy nincs igazuk.  Ha egy racionális kérdésre egy irracionális a válasz, akkor végsősoron minden normális ember, aki nem elfogult, aki ezt nem politikailag közelíti meg, eldönti, hogy hol van az igazság, hogy ki a provokatőr ebben a kérdésben, ki nem akarja megoldani ezt a kérdést, ki takargat dolgokat”.

Arra a kérdésre, hogy megalakitják-e a román fél által javasolt nemzetközi munkacsoportort, Szabó Ödön kifejtette:

„A nemzetközi munkacsoportról, a megállapodások tekintetében, lehet beszélni, de – mint említetettem – ez egy nagyon egyszerű történet. Ez arra jó, hogy húzzák az időt, hogy ebben a kérdésben ne azonnali válaszok legyenek. Kérdem én, hogy egy ilyen, nagyrészt kétoldalú kérdésben melyik nemzetközi partner akar bekapcsolódni? Ebben a kérdésben érdekelt lehet még elsősorban Németország -, vannak ebben a térségben elhantolt katonáik -, másodsorban Ausztria, a többiek az akkori Magyaroszág területéről kerültek ide, még akkor is, ha más nemzetiségüek voltak a katonák, de ők  Magyaroszág és úgymond a magyar hadseregben, az osztrák-magyar hadseregben szolgáltak. Egy ilyen jellegű vitát megint megnyítni, hogy kinek a halottai, melyik országnak a halottai vannak itt, lényegtelen, és én azt gondolom, hogy inkább ez egy elterelő történet, mint  a valós kédésről való beszélgetés. Itt nagyon egyszerű válaszok vannak: Úgy épitkeztek, hogy nem volt építési engedélyük és azt gondolom, hogy erről akarják igazából elterelni a figyelmet. Ebben az esetben nekünk nem szabad engednünk. Sajnos a hadügyminisztérium illetékes osztályai és maga a Hősök Kultuszát Ápoló Országos Hivatal egy határi szemlélet alapján  kezeli az ügyet:

  1. Törvényetelenül épitett egy önkormányzat, egy másik önkormányzat területén. Mind a mai napig érvényben van az a kormányhatározat, hogy ez a terület nem Dormánfalva, hanem Csikszentkirály tulajdonában van. Ez mind a mai napig érvényben van, tehát törvénytelenül épitkeztek.
  2. Továbbra sincsenek meg az előzetes engedélyek. Nyilván, ha nincs meg az épitési engedély, nincsenek meg az előzetes engedélyek sem.
  3. Az illető harározatot, miszerint a terület Csikszentkirály tulajdonában van, annak idején a biróságon megtámadta maga a Bákó megyei Prefektúsi Hivatal és a prefektúsi birósági megtámadásnak van egy nagyon fontos szerepe is, éspedig az, hogy minden határozatot azonnal felfüggeszt. Tehát, a dormánfalvi polgármester nem mehetett volna tovább, hogy telekönyveztessen illegálisan. A legnagyobb probléma az én szempontomból az, hogy az állami intézmények egyfajta eltúsolás, elkenésre játszanának egy-két helyzetben. Ezekben a kényes kérdésekben ilyenkor mély levegőt kell venni és nem abban az irányban lépni tovább, hogy a következő hibát is elkövessék vagy elkövessük”.

Arra a kérdésre, hogy mi az eljárás, ahhoz, hogy hozzá lehessen fogni 1-2 sír feltárásához, a parlamenti képviselő elmondta:

„Azt gondolom, hogy ha a két fél ezekben a kérdésekben jóhiszeműen közeledik és senki nem feltétlenül leggyőzni akarja a másikat, hanem maximum meggyőzni, akkor lesz eredmény. Nem legyőzni, hanem meggyőzni kell a másikat arról, hogy még mindig jobb ezt az ügyet higgadtan, racionálisan kezelni, mint egy ilyen  úgymond túlfeszitett hangúlatban. A racionális megoldás nyilvánvalóan visszatér az eredeti állapothoz, ez az első kérdés, ami megszűnteti a jogsértések sorozatát, és onnantól kezdve kell megbeszélni azt, hogy miként lehet ezen a területen  egy olyan állapotot létrehozni, amely a későbbi esetleges feszültségeket megelőzi. Ezért nyilvánvaló, hogy ezt a feltárási munkálatot el lehetne végezni anélkül, hogy ehhez különösebben kellene más országnak a jóváhagyása, mert hogy azon a parcellán, ahol a vizsgálatot el kellene végezni, nincs amit ásni. A román állam képviselői sem mondják, hogy ott német katonák feküdnének, a román álláspont szerint ott nincs eltemetve senki, a magyar álláspont szerint pedig magyar katonák vannak. A román álláspont nem azt mondja, hogy ne nyúljunk hozzá azokhoz az sírokhoz, mert esetleg német vagy osztrák katonák sírjai lennének ott. Ha jóhiszeműen nézzük a dolgokat ehhez a parcellához nem kell más országnak az engedélye, s nagyon világosan kiderülne, hogy kinek van igaza”.

Az interjút készitette: Balázs Magdolna

Foto:Bihorel

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.