0
0
Annak ellenére, hogy a házasság szabályrendszere sok helyen már lazább, a névváltoztatás még mindig fontos része a házasság intézményének. Mit gondolnak erről a hagyományról a feministák?
A modern jogszabályoknak és az egyenlőség felé való elmozdulásnak köszönhetően a világ bizonyos pontjain a házasság utáni névváltoztatás már nem kötelező. Québecben 1981 óta, Görögországban 1983 óta van lehetőségük arra a nőknek, hogy megtartsák a lánykori nevüket.
Vannak olyan fejlett országok is, ahol még mindig több az olyan nő, aki felveszi a férje nevét, annak ellenére, hogy nem írja elő jogszabály. Ilyen Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Japánban törvény írja elő, hogy a házastársak valamelyike felvegye a másik nevét; csak az esetek 4%-ában veszi fel a férj a feleségéét.
Mit mondanak erre a hagyományra a feministák?
Régen a névváltoztatás azt jelezte, hogy a nő egy új család tagjává vált. Sok feminista ezért úgy vélekedik, hogy amíg a házasság megmarad ebben az idejétmúlt formában, nem képes egyenlőséget biztosítani a heteroszexuális kapcsolatban élő felek számára. Egyszerűen azért nem, mert a nők feladják nevüket, függetlenségüket és szabadságukat, hogy a patriarchális társadalom alapegységének részévé váljanak.
A Facebook 2013-ban felmérést készített a brit The Sunday Times számára, amelyből az derült ki, hogy a fiatalabb nők egyre inkább nemmel válaszolnak erre a kérdésre, és köztes megoldást választanak: házasodnak, de nem veszik fel a férjük nevét.
A függetlenség elvesztése
A férj nevének felvétele nemcsak metaforikus átváltozás. A világ sok táján a házasság nem választás kérdése, és az előtte megélt függetlenség elvesztését jelenti. Ezekben az országokban még az is szokatlan, ha egy nőnek saját bankszámlája van – ez az, amiről úgy tartják, egy nőnek szüksége van rá, hogy egyenlő, független és szabad lehessen.
A feministák évszázadok óta küzdöttek a nők függetlenségéért, míg mára ott tartunk, hogy a nők fejéhez azt vágják: „túl” függetlenek. Érdekes, de egy férfi esetében fel sem merül az ötlet, hogy „túl” független lenne, de ha egy nőnek számít a karriere és van a férjétől független saját identitása, akkor az már „túl”. Még rosszabb, ha a nő a saját neve megtartásával akar független maradni – vagy az egyedülálló és gyermektelen életet választja.
Ha nem hódolunk be a hagyománynak, és megtartjuk leánykori nevünket, sok helyen nehézségekbe fogunk ütközni. A társadalom nincs felkészülve azokra a családokra, ahol a feleségnek más a neve, mint a férjnek. Honnan lehetne tudni például utazás közben, hogy összetartoznak? Hogyan bizonyíthatnák a határon, hogy a gyermekeik közösek?
Következtetés
Sok házasság végződik válással, tehát elképzelhető, hogy az egész névváltoztatási procedúrát egy napon újból végig kell majd játszani. Persze az is előfordulhat, hogy nem így alakul; lehet, hogy holtomiglan-holtodiglan házasságunk lesz.
Sursa: hvg.hu
Foto:hvg.hu
Average Rating