Napsütéses őszi vasárnapon (okt.2) ünnepeltük a SZÉPKORÚAK VILÁGNAPJÁT (okt.1), istentisztelet után, a Bukarest II. Református Templomban, felekezetre való tekintet nélkül.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idősek Világnapjává. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek tapasztalataik átadásával. Az idős kor az Élet rendje, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal, HARMÓNIA:
“Ó de jó ilyen csendesen élni… Semmit se várni, semmit se kérni,
És lelki jókat kapni szüntelen. Nem sikoltani és nem kacagni,
amit elvesznek, önként odaadni, s mosolyogni a tűnő életen.
Mert ez a béke nagy-nagy ajándék, Beteljesülő isteni szándék,
Földre leszállott fényes égdarab…” – írja Dömötör Ilona református költőnő (1899-1982).
“Tisztelt Szépkorúak! A Presbiteri Szövetség, valamint a Nőszervezet nevében szeretettel köszöntöm Önöket ezen az ünnepnapon. Minden generációnak feladata és kötelessége is tenni azért, hogy méltóságteljes öregkora, szerepe és helye legyen a társadalomban minden idősödő személynek. Ugyanakkor fontos az emberi kapcsolatok erőssége, a kis közösségeink megtartó ereje. Ez az erő annyira intenzív, amennyire az időseinkre mi magunk figyelni tudunk, hogy mennyi időt és törődést szánunk rájuk. Egy-egy közösséget is ez az erő tart össze, gyűjt egybe időközönként. Tehát az, hogy ez a közösség létezik, él és működik, azt jelenti, hogy itt jelen van EZ az erő. Az Idősek Napja nem lehet soha csak egynapos ünnep! Az idősek megbecsülését, a velük való törődést szívünkből fakadó közkötelességünknek tartjuk életünk során. És minden minőségünkben: gyerekként, szülőként, nagyszülőként, szakemberként, és közemberként, egyszóval: EMBERKÉNT. Kedves Szépkorúak! Köszönettel tartozunk Önöknek azért, hogy verítékükkel, könnyeikkel, szorgalmas munkájukkal, áldozattal a nehéz időkben megteremtették és biztosították nekünk – fiatalabbaknak, gyermekeiknek, hogy tanulhassunk, dolgozhassunk, gyarapodhassunk, és az Önök nyomdokaiba léphessünk. Köszönjük, hogy küzdöttek értünk, hogy vállalták mindazt, amit az élet, a Jóisten az Önök korosztályára mért. Az időskor egy nagyon fontos életszakasz, ajándék annak, aki megéri és meg tudja élni lényegét. Ez a lényeg pedig, hogy: az kerül előtérbe, ami számít, és ami igazán értékes, nem pedig a látszat. A szeretni-tudás, a türelem, a megértés művészetének birtokosai Önök, ezekhez szükségesek a személyes kapcsolatok, a közösségek. Köszönjük mindazokat az értékeket, amelyeket Önök megőriztek és mindazt, amivel minket felvérteznek és gazdagítanak.” Gondolataim végén verssorokkal üdvözöltem a gyülekezetet majd “szeretet-kosarat” nyújtottam át az egyházközség gondnokának, az ünnepi “szeretet-vendégéségre”. Égető Zoltán gondnok is üdvözölte a szépkorúakat s kedves szavakkal és virágcsokorral köszönte meg a hozzájuk intézett gondolatatokat. A továbbiakban Losonci Noémi óvónő a citera és énekek csengésével örvendeztette meg az ünnepelteket. Az Ady Endre Líceum pedagógusa, Trif Olga igazgatónővel együtt képviselte a fővárosi magyar iskolát. Köszönjük az együttműködést. A bukaresti Idősek Klubja nevében, Bakó Mária elnök, ny. tanárnő szólt az egybegyűltekhez. Piroska Tatu Kosz egyháztag pedig verssel köszöntötte kortársait. Az ünnepség vidám, jó hangulatú szeretetvendégséggel ért véget. Köszönjük az együttlétet. Egészséget, további szép éveket kívánunk a szépkorúaknak! Soli Deo Gloria!
dr.Nagy Éva alelnök – Brassói Református Egyházmegye Prezbiteri Szövetsége
Dsida Jenő:
Én hívlak élni
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni…
Average Rating