0
0
A Székely Nemzeti Tanács augusztus 31-én tájékoztatta a közvéleményt, hogy szeptember 19-én és 20-án végig járják azt az utat, amelyet 2013. október 25-27-ike között Márton Zoltán, néhai makfalvi polgármester vezetésével tettek meg a makfalvi székelyek szekerekkel, mozgósítva az országutaktól távol levő falvak lakóit a Székelyek Nagy Menetelésére.
Megkérdeztük Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, hogy milyen részvételre számítanak ezen a zarándokúton? Miért mondtak le a szekeres útról?
Azzal kell kezdenem, hogy különbség van a 2013-as és a mostani menetelés között, mivel akkor Makkfalváról a Székelyek Nagy Menetelésére érkeztek az emberek és arra mozgósítottak. Most nincs nagy menetelés. Most nem mozgosítunk. Nem ez az út célja. Az akkor szerzett tapasztalatok alapján tudjuk azt, hogy ezeknek a falvaknak tekintélyes része elnéptelenedő, demográfiai problémákkal küzd és felfigyeltünk ezen falvak helyzetére. Mi 2012 augusztusában fogadtuk el – tehát az előtt egy évvel – a polgári kezdeményezésünk részletes indoklását, ami tulajdonképpen Székelyföld gazdasági helyzetéből indult ki. Amit tapasztaltunk ezen az úton az teljesen egybehangzott a statisztikai adatokkal. Láttuk, megtapasztaltuk, hogy milyen az elnéptelenedő székely falvak sorsa. Azóta eltelt majdnem tíz év, közben a polgári kezdeményezést sikerre vittük, a jogi akadályok ellenére sikerült bejegyeztetni Brüsszelben a Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezését a nemzeti régiókért és összegyüjteni több mint egy millió kétszázezer aláírást. Következik az, hogy az Európai Bizottság elé terjesszük, de lévén, hogy a bizottság jelenlegi elnöke Ursula von der Layen és egyik alelnöke Frans Timmermans nem szabad, nem érdemes, hogy előterjesszük, hiszen ebben az összeállásban utasították el a másik polgári kezdeményezést, a Minority SafePack kezdeményezést, amely szintén Erdélyből indult. De azt is észrevettük és azt is megtanultuk, hogy a Minority SafePack elutasításakor az egyik érv, amelyet a bizottság felhozott az volt, hogy az eltelt időben több olyan intézkedést hozott az Európai Bizottság, amely okafogyottá tette a polgári kezdeményezést. Tehát nekünk arra is fel kell készülnünk az esetleges újabb beterjesztés előtt, hogy az ismereteinket frissítsük és felépítsünk egy olyan érvrendszert, amely mögött adatok állnak. Tehát, adatokat gyűjtünk, beszélgetünk az emberekkel, végig megyünk ezen a 150 kilóméteren, végig megyünk ezeken a falvakon, meghallgatjuk az embereket, találkozunk több polgármesterrel, lelkészekkel és lényegében ők elmondják nekünk, hogy hogy élnek. Ez az útnak a célja.
Arra a felvetésünkre, hogy az Európai Alapok Minisztériumának honlapján található finanszírozási térkép szerint a magyarok lakta megyék nem állnak túl jól az uniós alapok lehívásában (Hargita, Kovászna és Maros megye összesen kevesebb pénzt hívott le, mint egyedül Kolozs, Temes vagy Bákó megye, egyébként Kovászna megye majdnem utolsó a sorban, a 2. helyet foglalja el), és mi akadályozza az említett megyékben élő magyarokat abban, hogy európai forrásokra pályázzanak, az SZNT elnöke leszögezte:
Teljesen egyértelmű az, hogy egy vidék fejlesztése az infrastruktúra fejlesztésével kezdődik. Hogyha egy falut nem lehet elérni, nem lehet oda eljutni járművel, azt a falut az emberek elhagyják. Még akkor is elhagyják ha ott vagyon an: földek, erdők vannak. Valamiképpen azt észre kell vegyük mi magunk is és érzékennyé kell tenni az Európai Unió intézményeit, hogy ezeket az embereket segíteni kell, hogy ott fejlesszék Európát ahol születtek, ahol házuk, vagyonuk, földjeik, erdeik vannak. Mert lényegében a kohéziós politikának az alaptétele pontosan Európa harmónikus fejlesztéséről szól. Ez a célja ennek az útnak. A kialakult helyzet ellen fel kell lépni, fontos e helyzetet áttekinteni. Én azt hiszem, hogy sikerült bebizonyítani, hogy megtudunk bírkózni a közösségi joggal amikor érdekérvényesítésről van szó. Mindenki tudja, hogy maga ez a kezdeményzés nem ért véget, ezt folytatni kell és ezen dolgozunk.
Tekintettel arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács képviselője részt vett Barcelonában a 2017-es függetlenségi népszavazás 5. évfordulója alkalmából rendezett szeptember 11-i tüntetésen, megkérdeztük az SZNT elnökét, hogy ha katalán képviselők is részt vesznek a szeptember 19-20-i eseményen?
Nem vesznek részt, mert ez nem egy ünnepi megmozdulás. A katalán, baszk, flamand képviselők elszoktak jönni március 10-én, a Székely Szabadság Napján, beszédet is szoktak mondani, úgy ahogy mi is elmegyünk az ők ünnepi rendezvényeire. Hogy pontosabb legyek, mi 2012-ben, épp tíz évvel ezelőtt voltunk a barceloniai nagy tűntetésen. Szeptember 11-e Katalónia nemzeti ünnepe és most ebben az évben a Székely Nemzeti Tanács külügyi képviselője, Dabis Attila, képviselt bennünket. Jelzem, hogy az egyik téma most is az SZNT polgári kezdeményezése volt, és arról tájékoztatott Dabis Attila, hogy a katalánok is elégedetlenek az uniós források elosztásával.
Arra a kérdésre, hogy a háború és a gazdasági válság mennyire folyásolta be a Székely Nemzeti Tanács munkáját, esetleg csökkentek az adományok/finanszírozások szintje, illetve emelkedtek a kiadások, és egyáltalán hogyan igazítják ki magukat a civil szervezetek számára nehéz időszakban, Izsák Balázs megjegyezte:
Nem vagyunk könnyű helyzetben mi sem, de hogyha ezek a kérdések szóba jöttek, kezdve a járványtól és folytatva a háborúval, inflációval, akkor le kell szögezzem, hogy egy pártpolitikust abban az értelemben érdekelhet, hogy hogyan alakulnak a priorítások. Mi nem vagyunk pártpolitikusok. A Székely Nemzeti Tanács egy közképviseleti testület, mi változatlanul azt képviseljük, amit a székelyek akarnak, és ez nem változik, ezt nem tudja befolyásolni semmilyen eseménye a világnak. A székelyek szabadságvágya változatlan, és ha a közösség akarata változatlan mi közképviseleti testületként azt jelenítjük meg, amit a székelyek akarnak. Közben hallgatjuk, hogy mit mondanak a politikusok, mit kell előtérbe helyezni – tegyék azt, ez a dolguk. Mi nem vagyunk pártpolitikusok.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: hirmondo.ro
Average Rating