Interjú Szabó Ödön képviselővel az egresi régészeti feltárásokról

Nem mindennapi hírnek számít, hogy magyar és román régészek megtalálták II. András magyar király és felesége, Courtenay Jolánta konstantinápolyi császárlány feltételezett síremlékének alapjait a Temes megyei Egresen. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a Bánsági  Múzeum már 2013-ban megkezdte a kutatást.

Történész minőségében megkérdeztük Szabó Ödön képviselőt, hogy hogyan fogadta a szakemberek bejelentését?

“Azt gondolom, hogy a sírhely feltárása önmagában nagyon fontos, főleg azért is, hogy az elmúlt években úgy tűnt, nem biztos, hogy a szakemberek tovább tudják folytatni e munkát”.

Arra a kérdésre, hogy van-e egy román-magyar megállapodás arról, hogy a feltárt leleleteket hol restaurálják, illetve a közönség hol tekintheti meg a jövőben: Egresen, Bukaretben vagy esetleg Magyarországon, Szabó Ödön  leszögezte:

“Ha nincs külön megállapodás az ásatást vezetők között, a törvények értelmében a leletanyag Romániában, és máshol, külföldön is, ebben az esetben is és más esetben is, az illető ország tulajdonában,  a kulturális közkincsbe kerül be és a területén illetékes múzeum tulajdonához tartozik. Az illető múzeum dönti el, a helyi kormányzattal együtt, hogy a restaurálás után, hol állitják ki, de a tulajdonjog az általában az illető országnak a kultúrális közkincsét jelenti. Nem tudom, hogy ebben az esetben volt-e megállapodás a feltárók között. Általában  szigorúan szabályozott a régészeti feltárás. Minden régészeti feltáró hely az erre engedélyezett intézménynek a felügyelete alatt van. Ezek általában a területi múzeumok hatáskörébe tartoznak, vagy városok esetében, ahol van városi múzeum, vagy ha van olyan memzeti múzeum, amely a Kultúrális Minisztérium hatáskörébe tartozik, akkor akár az ő illetékessége is lehet. A feltárásokat azért is veszik ilyen komolyan, mert szakemberek szükségesek ahhoz, hogy a feltárt régészeti anyagokat szakszerűen  kezeljék, hogy semmilyen zúzódás ne történjen, hogy a restaurálást a legkevesebb  költségek mellett el lehessen végezni. Például a cserép- vagy vasanyagok, épületrészek restaurálása nagyok sokba kerül, tehát erre nagyon oda kell figyelni. Mindenesetre ezeket régészeti szakemberekre kell bizni, nekük kell vezetniük a feltárási munkálatokat. A másik nagyon fontos dolog ilyenkor a tudományos jelleg megörzése. Nagyon precízen kell a feltárást vezetni azért, hogy a rétegek egymásutáni feltárását pontosan dokumentálják a kutatók. Minden egyes feltárt leletet külön kell dokumentálni, a mélységet, a rétegeket stb. Én voltam régészeti feltáráson, úgyis mint kisérő szakember – én történész és nem régész vagyok – és segitettem a kollégáimnak a dokumentálás elkészitésében, nem magának a munkafolyamat levezetésében. Nagyon komoly szabályok vannak, hogy mit és hogyan lehet. A feltárás után a leletek restaurálását az országon kivül vagy belül végzik el, de ez már a megállapodás részeként szerepel. A leletek a területi múzeum leltárába kerülnek, ezekből sok helyen lehet kiállitást szervezni, vagy átadni időszakos kiállitásokra  egy átfogó kiállitási anyaghoz.  Nem tudom pontosan, hogy miket találtak Egresen. Mindenesetre a sírhelyet, a falmaradványokat a helyszinen kell konzerválni, és biztositani kell ezek védelmét, hogy illetéktelenek ne tudják rombolni. Meggőződésem, hogy azok, akik a feltárást végezték nagyon jó szakemberek és pontosan tudják, hogy ilyen esetben mit kell tenni”.

Arra kérdésre, hogy a  román állam finanszirozza-e a munkálatokat, az RMDSZ képviselője elmondta:

“Nem ismerem ezeket a részeletek. Annyit tudok mondani, hogy a Pázmány Péter Katólikus Egyetem és a Bánsági Múzeum régészkollégáimnak szakmaiságában egyáltalán nem kételkedem. A Bánsági Múzeum kutatási programjában benne volt a 2013-ben megkezdődött közös projekt a királyi sír megtalálására. A finanszirozási hátteret nem ismerem, a területi illetékes múzeum, a Bánsági Múzeum tudná megmondani pontosan, de biztos, hogy legalább a munkatársak fizetését, a dokumentáció elvégzését és a terület kijelölését finanszirozták. A régészeti munkát finanszorizás nélkül nem lehet elvégezni, egyetlen országban sem. A régészeti szabályok minden országban nagyon precízek, bűncselelménynek minősül, ha egy régészeti helyen valaki illegálisan ás, mégha szakszerűen is végezi azt”.

Arra a kérdésre, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen feltárási munka, Szabó Ödön igy válaszolt:

“A terület felületétől függ, ahol az ásatásokat kell végezni és amennyiben a megfelelő munkaerőt és a szakembereket, illetve a finanszirozást tudják biztositani a dokumentálás elvégzésére, akkor egy pár év alatt egy ilyen nagy terület is felásható. Itt nem arról van szó, hogy csak egyszerűen kitudják ásni azokat a dolgokat, amelyek a régészeti lelőhelyen vannak, hanem a megfelelő szakemberállományt is biztositani kell, akik megfelelő módon dokumentálni is tudják a leleteket és értenek a konzerváláshoz és a konszolidáláshoz, például egy falrész esetében”.

Az interjút készitette: Balázs Magdolna

Foto:maszol.ro

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.