0
0
Kallós Zoltán kisebbségi oktatásért felelős új államtitkár hírportálunknak adott interjúban kiemelte, egyebek mellett, azt az „örök problémát”, amely a romány nyelv hatékonyabb megtanítása jelenti a magyar tagozatokon, de beszélt a koronavírus elleni oltás előnyeiről is, valamint mindazok a megoldások intelligens adaptálásáról a normális élethez való visszatérés utáni realitásokhoz, amelyeket a világjárvány miatt kellett meghozni.
Az oktatási minisztérium április elején indította el az „Oltás és tesztelés a tanulásért” kampányt, melynek keretében a tanügyi államtitkárok, köztük Kallós Zoltán államtitkár is, több találkozót szerveztek az ország valamannyi megyéjében.
Kallós Zoltán kisebbségi oktatásért felelős új államtitkár Botoșani megyei munkamegbeszélésen úgy értékelte, hogy az iskola fizikai jelenléttel csak akkor indulhat újra, ha elérjük a tömeges védettséget.
Megkérdeztük az államtitkárt, hogy a nemzeti kisebbségek körében hogyan zajlik az oltási folyamat, ha vannak különösebb problémák, gondok, főleg vidéki környezetben – falvakban, községekben -, illetve azt, hogy itt mennyire értik az emberek a koronavírus fertőzés veszélyét?
„Az oltás jótékonyi hatásait népszerűsítő kampány pontosan annak érdekében indult el, hogy minden közösséghez, úgy a városi, mind a falusi közösségekhez eljussanak az információk. A tanügyminisztérium azért fogott össze a szülői szervezetekkel, a közoktatási szakszervezetekkel, a felsőoktatási pedagógusokkal, illetve az egyetemistákkal és a diáktanácsokkal, hogy mindenki a maga szintjén tudja népszerűsíteni ezt a kampányt. Az oltási kedv terén a kisebbségek körében nem állunk sem jobban, sem rosszabbul, mind a többségiek körében. Mindkét esetben vannak olyan részek, félreeső, elszigetelt területek, ahova nehezebben jut el az információ, illetve nemcsak az információ, hanem maga az oltási központ, adott esetben, távolabb van, de az elmúlt napokban indult útra egy mobil oltási karaván, amely szerintem megoldja ezt a kérdést. Nekünk már csak a probléma felvilágosítási részét kell elvégezzük. Igazság szerint maga az oltás nem a mi területünk, mi csak népszerűsíteni próbáljuk, úgy a diákok, mind a szülők és pedagógusk körében. Ami a mobil oltási központokat illeti, ezeket a prefektúrák koordinálják. Ez már több megyében elindult, most már vidéken is szerveznek oltási központokat. Az „Oltás és tesztelés a tanulásért” kampányt a tanügyminisztérium indította el; gyakorlatilag április 7-én írtak alá egy ilyen protokollt a diákokkal, közoktatási tanárokkal, illetve mindenkivel, aki ennek a rendszernek a része. A tanügyi rendszer nagyon komplekt és igazság szerint nem elég az, hogy ha a pedagógusok beoltatják magukat, a rendszer minden összetevőinek úgyanúgy kell a problémához hozzáálljon, szülőknek, diákoknak, egyaránt. Ezeket a megyénkénti találkozókat úgy indítottuk el április 9-vel, hogy a négy államtitkár ellátogatott, illetve ellátogat – valamikor a jövő hét végén fog befejeződni ez a kampány -, tíz-tíz megyébe. Volt ahova elment személyesen a tanügyminiszter is. Ezekre a találkozókra meghívjuk az előbb említett partnereket, illetve a média képviselőit is. Én elmondtam és most is elmondom, hogy ez a kampány akkor fogja elérni célját, hogyha magára a felvilágosításra, illetve az oltás pozitív hozadékaira helyezi a hangsúlyt, és szerintem nem kell túlzásokba esni, mert sokszor az pont az ellenkező hatást váltja ki. Komoly felvilágosító kampányt kell folytatnunk”.
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt egy év alatt felhalmozódott tapasztalatok alapján milyen pozitív hozadéka van az online oktatásnak a kisebbségi tannyelvű diákok esetében, illetve ha van arra lehetőség, hogy az osztályterembe való visszatérés után, opcionális alapon, továbbra is megmaradjon az online oktatás, Kallós Zoltán elmondta:
„A pozitív hatások ugyanolyanok a kisebbségek esetében is, mind a tobbség esetében. Az az igazság, hogy a leghatékonyabb a fizikai jelenlétes oktatás, azt hiszem, hogy ezzel mindenki egyetért, és ezért is igyekszünk elérni e kampánnyal is, hogy eminél hamarabb meglegyen a nyájimmunítás és hogy visszatérjünk a fizikai jelenlétes oktatáshoz. Az online oktatásnak vannak azonban olyan részei, amelyek jók és meg kell tartani. Én úgy gondolom, hogy nem opcionális szinten kell megőrizni az online oktatást; le kell üljünk a szakemberekkel – már voltak ilyen irányú lépések – és meg kell nézzük, hogy mely részeket lehet hatékonyan online tanítani és ezeket a részeket meghagyni az online okatás számára, főleg azért is, mert már nagyon sok iskolát felszereltek vagy folyamatban van ezek felszerelése ilyen modern oktatási eszközökkel, illetve a pedagógusok is elég sok továbbképzésen vettek részt a kezdeti nehézségek után. Kezdetben – és nem rejtjük véka alá – a pedagógusok nagyon sokszor autodidakta módon tanultak egymástól és az internetről az online oktatási formákról, de mostanra nagyon sok jó továbbképzés van ilyen téren. A magyar kisebbségnek ott van, például, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amely egy olyan szakmai szervezet, amely folyamatosan nagyon sok segítséget nyújtott a magyar oktatásban részt vevőknek, úgy szülőknek, diákoknak, mind pedagógusoknak, úgy hogy vannak lehetőség a továbbképzésre. Viszont azt, amit megtanultunk kár lenne veszni hagyni. Szerintem arra mindenkinek fel kell készüljön, hogy az online oktatás a pandémia végeztével is része lesz a román oktatási rendszernek. Gondoljunk csak bele, hogy egy pár évvel ezelőtt sokszor sóvárogva néztünk a nyugati oktatási rendszerek fele, hogy milyen hatékonyan tudják ötvözni az online oktatást a fizikai jelenlétes oktatással, és most itt a lehetőség előttünk is és szerintem nem opcionálisan kell megoldanunk ezt. Ez egy hosszadalmas folyamat. Nem szabad abba a hibába esni, hogy most gyorsan megpróbáljuk lemásolni a finn vagy bármilyen más modellt és ráhúzzuk a román társadalomra, annak úgy semmi értelmi nincs. Az online oktatás adta ehetőségeket adaptálni kell a romániai valósághoz.
Minden megyében, ahol én voltam – eddig nyolc megyében jártam – ezeken a találkozókon minden esetben ott voltak a megyei diáktanács képviselői, ők általában X-XII. osztályos diákok voltak és az oltási kampány mellé álltak. Azért örülök ennek, mert – lehet, hogy furcsa amit most mondok, de ez a realítás – ők inkább szavahihetőebbek diáktársaik körében, tehát, amikor jön valaki, egy államtitkár, akár egy iskolaigazgató és elmondja, hogy jó lenne, ha beoltatnák magukat, akkor nem bíztos, hogy ugyanolyan hatása van, mind hogyha a megyei diákképviselet elnöke vagy alelnöke mondja el. Tudjuk, hogy a fiatalok nagyon intenzíven és hatékonyan kommunikálnak és kommunikáltal azelőtt is online, meg bármilyen formában. Szerintem köreikben nagyon gyorsan terjed az információ és a jó példa. És még egy nagyon fontos tényező az, hogy ezeken a találkozókon minden esetben részt vesz egy orvos, egy epidemiológus, mivel én nem vagyok orvos és nem tudok válaszolni minden kérdésre. Általában kérdések szoktak felmerülni az egyik vagy más vakcináról, melyeknek különböző a hatásmechanizmusa, például a Pfizernek vagy az AstraZenecanak. Ilyen kérdésekre evidens, hogy én nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok szakember. Ez egy korrekt, non-invaziv, nem agresszív kampánynak kell lennie és így sokkal hatékonyabban célt tudunk érni. Én személyen még két megyében fogok ellátogatni a jövő héten”.
A rövid távú tervekről és azzal kapcsolatosan, hogy milyen esetekben módosítja, illetve korrigálja az előző csapat munkáját, az államtitkár elmondta:
„Ha nem is akarnám megváltoztani azokat a terveket, amelyek előttem voltak, akkor is meg kellene változtatnom, mert most teljesen más helyzet elé vagyunk állítva. Mindenfélekképpen nagyon nagy a kihívás a pedagógus-képzések kérdésében, amelyek az egyetemeken zajlanak, így hát az egyetemekkel közösen kell megoldjuk ezt, sokkal hatékonyabbá kell tegyük, mivel maga a gyakorlati rész nagyon elenyésző, és itt saját példámat tudom felhozni: csaknem 20 évvel ezelőtt nekünk gyakorlatilag öt órát kellett meghallgatnunk, volt egy mentor-tanárunk, aki tanított, és utána nekem kellett öt órát tanítanom, és ennyi volt a gyarkorlat. Öt órát láttam élőben és öt órát kellett én tartsak. Szerintem ez nagyon-nagyon kevés, főleg azért, mert azóta nagyon megváltozott a világ képe, teljesen mások az elvárások és ilyen szempontból a pedagógus-képzés, a pedagógus-átképzés is nagyon fontos. Vannak olyan szakmák, olyan új szakmák, amelyek iránt van kereslet a munkaerő piacon. Az intézmény vezetőknek, iskolaigazgatóknak meg kell, hogy értsék és felkarolják az ilyen kezdeményezéseket. Természetesen, az új szakokhoz új szaktanárok is kellenek. Ezeket meg kell oldani. Az örök probléma az mindképpen a román nyelv hatékonyabb megtanítása. Ez irányban is szeretnénk a pedagógusainkat képezni, fejleszteni. Itt gondolok azokra, akik román nyelvet tanítanak magyar tagozaton. Van speciális tantervünk csak nem tudom, hogy milyen mértékben alkalmazzák azt. Most azon gondolkodom, hogy hogyan tudnánk lemérni, hogy mennyire alkalmazzák, illetve nem alkalmazzák. Van olyan, sajnos, hogy a pedagógus – és itt nem a tömb vidékre gondolok és nem is mondhatom, hogy ez egy általánosan elterjedt jelenség – a hagyományos, a régen megszokott tanterv szerint tanít, noha van speciális tanterv a magyar kisebbségeknek. Úgy látom, hogy nem mindenki lesz képes igazodni az újhoz. Nekünk, mind társadalomnak, nagyon nagy az ellenállóképességünk, ha van valami új először zsigerből megpróbáljuk elutasítani; az első reakció a NEM, megvagyunk szokva valamivel, ami sokkal egyszerűbb, kényelmesebb, sokkal kézenfekvőbb. Ezt a hozzáállást mindenképpen meg kell változtatnuk”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: edu.ro
Average Rating