0
0
europeanul.org
Interjú Sogór Csabával, az RMDSZ EP-képviselőjével
A Nyelv, identitás, hatalom címmel február 24-én, megszervezett konferencián, Ön – egyebek mellett – az erdélyi magyar közösségre utalva, elmondta, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek védelméért az Európai Néppárt parlamenti frakciója is egyre hangsúlyosabban fellép.
Miben nyilvánul meg konkrétan, a mindennnapi életben ez az állásfoglalás általában, és sajátosan az erdélyi magyar közösség szempontjából?
Az Európai Néppárt is fontosnak tartja a kontinens nyelvi sokszínűségét, a kisebbségi nyelvek védelméért azonban továbbra is a tagállamok tehetnek a legtöbbet. Ezért nagyon fontos, hogy az ENP frakciója is támogatja ezt az ügyet, mivel ez irányt mutathat a romániai tagpártjai számára is.
A rendezvényen elhangzott, hogy egy közösség politikai, gazdasági fejlődése elképzelhetetlen a nyelvi jogok biztositása nélkül, mely leginkább a kulturális és/vagy a területi autonómiák révén valósitható meg.
Hogyan értelmezik az európai szervezetek, intézmények az autonómiát, és kérdem ezt, mivel úgy látom, hogy visszafogottan viszonyulnak az autonómiatörekvések támogatásában?
Európa nyugati felében a különböző autonómia-formák bevett gyakorlatnak számítanak, ám mivel az autonómia létrehozatala tulajdonképpen egy állam közigazgatási rendszerének átalakítását feltételezi, ezért a megoldás kulcsa itt is a tagállamok kezében van. Az autonómiának rendkívül sok megvalósítási formája van, minden helyzetben az éppen legmegfelelőbb közjogi berendezkedés megtalálása a cél.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elemzésében az anyanyelv védelmének fontosságáról beszélt. És ilyen össszefüggésben felmerült a kérdés, hogy kinek van hatalma nyelvi ügyben dönteni és politizálni?
Egyáltalán beszélhetünk olyan valakiről (valamiről), akinek hatalmában áll rendelkezni ebben a kérdésben, egy hatalomról, amely akaratát másokra rákényszeritheti?
A kérdés úgy merült fel, hogy amennyiben az anyanyelv védelme, a kisebbségi nyelvek használatának szabályozása egy másik, az anyanyelvtől eltérő hivatalos nyelvű államban válik szükségessé, akkor melyik állam hatósága jogosult fellépni ebben a kérdésben, illetve hogyan lehet összeegyeztetni a rendkívül eltérő érdekeket. A nyelvi kisebbségek természetesen minden esetben megpróbálják – sokszor az adott állam hatóságainak ellenében – érvényesíteni az érdekeiket, megvédeni a nyelvüket és ezzel szoros összefüggésben az identitásukat, ám nem árt, ha egy anyaország is mögöttük áll ebben a folyamatban.
A kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezéseket az Európai Bizottság sorra elutasitotta.
Ez arra enged következtetni, hogy az EU nem nagyon hajlandó a kisebbségi jogok kiszélesitésére, szavatolására? (Az is nagyon igaz, hogy a tagállamok között vannak olyan orszaágok is, amelyek még a nemzeti kisebbségek létezését sem ismerik el)
Mit jelent ez: létezik, de mégsem létezik egy lehetőség?
A polgári kezdeményezés jogintézménye véleményem szerint nem tudja betölteni a neki szánt szerepet. Nem csupán a kisebbségi témájú kezdeményezések bizottsági elutasítása miatt, hiszen egyéb témákban is azt látjuk, hogy mintha a Bizottság nem venné elég komolyan a polgárok által felvetett problémákat és gondokat, eljárási és jogi kifogásokat keres a tétlenségre, ezzel pedig a Lisszaboni Szerződés által bevezetett polgári kezdeményezés lényegét hagyják figyelmen kívül. Ha az európai intézmények nem reagálnak a polgárok egyértelmű jelzéseire és nem veszik napirendre azokat a kérdéseket, amelyeket azok felvetnek, akkor ezzel még inkább eltávolítják a polgárokat az európai kérdésektől és fokozzák azt a kiábrándultságot, ami tetten érhető Európában és aminek egyik kifejeződési formája a szélsőjobb vagy szélsőbal pártok előretörése a tagállamokban.
Az interjút készitette: Balázs Magdolna
Average Rating