Presbiteri konferencia Parajdon

Az Urbán Andor konferencia központban szervezte meg az idei téli továbbképző napokat november végén,az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége, hitünk megélése témakörrel. A rendezvény koordinátora Ferenci István János, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének alelnöke volt. A továbbképzőre 44 presbiter és gondnok jelentkezett 15 egyházmegyéből. Ezek között képviseltette magát a Brassói Egyházmegye is, 7 taggal: 4 Brassóból, 3 pedig Bukarestből.

Csütörtökön este a Kis-Küküllő völgyének csendjében, a folyó-parti imateremben kezdődött el a konferencia, nyitó áhítattal. Igét hirdetett Szász Tibor Andrásfelsősófalvi lelkipásztor.

Az áhitat és vacsora után ismerkedéssel és beszélgetéssel folytattuk az estét.

Pénteken kora reggel közös imával kezdtük a napot, majd reggeli után igét hirdetett Timár Erika alsósófalvi lelkipásztor. Ezt követően előadást tartott Rátoni Csaba  dévai lelkipásztor, A hit megélése a családban címmel. Ennek lényege az volt, hogy bízzunk Istenben minden élethelyzetünkben, minden életszakaszunkban, s fogadjuk Jézust életünk Urává. Előadásában, három életszakaszt emelt ki a lelkipásztor: párválasztás, gyerekvállalás és nevelés, valamint az öregkor. A gyerekeket Istentől kapjuk, s el kell számoljunk előtte arról, hogy miként neveljük őket. Miután pedig „kirepülnek” a szülői hajlékból, lassan következik az idős kor, de Isten akkor is velünk marad. Az öregségnek vannak áldásai mint példáil az emlkékezés, nagyszülői feladatok, bölcsesség és több szabadidő, de vannak árnyai is, mint például a testi hanyatlás, magány, számvetés a bűnökkel, stb. De, fontos az igét mondani és hallgatni akkor is, amikor az ember földi életének már utolsó stádiumában van, mert a fül még akkor is hall. Ugyanakkor, fontos mondani a hívő ember imáját: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (Pál II. levele Timóteushoz 4.7-8)

Az előadás után csoportos  beszélgetéseket folytattunk az elhangzott témával kapcsolatosan. Rövid szünet után újabb előadást hallhattunk, amelyet szintén a dévai tiszteletes úr tartott meg. Ennek címe Isten ismeret volt. Itt arról volt szó, hogy valóban ismerjük-e Istent? Annak ellenére, hogy hamis Istenképek vannak (Bíró, Halál, Könyvelő, Teljesítmény), le kell bontani a káros Isten-képeket, amelyek az évek során kialakultak bennünk – hangsúlyozta a lelkipásztor. Ezt az előadást is újabb csoportos beszélgetés, elemzés követte. Délután választható program volt: a sóbánya meglátogatása, városnézés, séta a környéken, stb.  Vacsora után a kiscsoportos beszélgetések beszámolója, megbeszélése következett, plenáris ülés keretében.

A szombat is korai együttes imádkozással kezdődött, majd a reggeliáhítaton Timár Zsolt alsósófalvi lelkipásztor hirdetett igét. Ez után, meghívott előadónk az Úrvacsora hagyományáról, majd az  Úrvacsora következményéről beszélt.

Elhangzottak  maga az Úrvacsora szereztetésének körülményei, s az a fontos gondolat, hogy az Úrvacsorával együttjár a fegyelem, önvizsgálat, s az erre való készülődés. Ezeket az előadásokat is kiscsoportos beszélgetések, majd beszámolók követték.

Szombaton délelőtt még bővült a résztvevők palettája. Jelenlétével megtisztelte a konferencia résztvevőit Pályi József, az Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke is, aki ünnepi gondolatokkal köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a továbbképző rendezvények fontosságát a presbiterek és gondnokok számára. Kiemelte, hogy ezek a továbbképzők jövőre is meg lesznek szervezve.

Jómagam a bukaresti küldöttség nevében köszöntöttem a jelenlévőket, a „hit, remény, szeretet” jegyében, hangsúlyozva, hogy presbiter társaimmal együtt, megtisztelő és öröm volt számunkra részt venni (első alkalommal) ezen a színvonalas rendezvényen. Örülünk, hogy bekapcsolódhattunk ebbe a nagy családba, amely eljött Parajdra, különböző városokból, falvakból, hogy együtt hallgassuk és elemezzük Isten igéjét magyar anyanyelvünkön, amely fennmaradásunk legfontosabb záloga, hiszen Széchenyi Istvánt idézve „míg a nyelv fennmarad, addig a nemzet is él.” Anyanyelvünk és hitünk mindig egybefonódnak önazonosságunk tudatával, mert Kosztolányi Dezsőt idézve, ”Erős várunk a nyelv”, a református zsoltár szerint pedig, ”Erős várunk nekünk az Isten”. Köszönjük a meghívást, az együttlétet régi és új arcokkal.

Vasárnap, a parajdi  református templomban,a helyi gyülekezettel együtt, ünnepi istentiszteleten vehettek részt az egyházkerület különböző vidékeiről érkezett presbiterek, gondnokok. Az istentisztelet Kovács László lelkipásztor tartotta Péter Apostol első levele 4. fejezetének 13-tól 17-ig terjedő soraiból kiindulva.

  Az igehírdetés után Úrvacsoraosztáson vehették magukhoz a Sákrámentum jegyeit az erre felkészült egyháztagok, a zsúfolásig megtelt parajdi református templomban. E felemelő pillanatok után mindenki nyugodt lélekkel tért haza közelebbi vagy távolabbi hajlékába.

Sok mindent kaptunk egymástól ezen a konferencián. Jó volt együtt lenni és látni, hogy ilyen sok presbiter tevékenykedik azokban a gyülekezetekben, amelyekben megválasztották őket, s amelyekbe el tudjuk vinni Jézus üzenetét, példáját: segítsük és becsüljük egymást, szeretettel viselkedjünk mindenkivel. Köszönjük meg imádsággal életünket, hűségesen fogadjuk el Jézust és kérjük az ő áldását.

Örömteli, békés Karácsonyt minden kedves olvasónak!

dr.Nagy Éva, a bukaresti Calvineum gondnoka

és a Brassói Egyházmegye Presbiteri Szövetségének alelnöke

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.