Szegedi Csanád: Büszke magyar zsidó vagyok

Szegedi
Forrás:24.hu

Az interjút Nagy József, a 24.HU portál újságirója készitette az elmúlt év végén

 Nagy József újságirója egész sor interjút készitett Szegedi Csanáddal, a Jobbik volt alelnökével. Igy, alkalmunk volt nekünk is megtudni néhány érdekes dolgot a Jobbik volt tagjáról, pontosabban azt, hogy ki volt Ő és ki most jelenleg, valamint magáról a pártról és e politikai alakulat egyes tagjairól.

Szegedi Csanád a Jobbik habzó szájú alelnöke volt, ám három éve kiderült zsidó származása, s repült. Most kipában mesél arról, hogyan rakták össze a pártot, hogyan majmolták meg a sajtót, hogyan lehet pénzt csinálni a magyarságbizniszben. Dióhéjban igy mutat Szegedi Csanád imázsa, az emlitett újságiró leirása szerint.

Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi a Jobbik, Szegedi Csanád őszintébben válaszolt, mint valaha, valószinüleg a jelenlegi státuszának köszönhetően, amely  megköveteli  a “jó lelkű ember” imázsát:

“Már a 2003-as alakuláskor mindenféle embert összehozott a sors, egészen különböző motivációkkal. Engem elsősorban az vitt a pártba, hogy küzdeni akartam a trianoni igazságtalanság ellen, kiállni a revízióért, az anyaországon kívül rekedt honfitársainkért. De például az egyik elnökségi tag az első perctől nyíltan beszélt arról, hogy életcélja és politikai vágya részt venni a magyar zsidóság túlhatalmának megtörésében. Más a cigányokat tekintette fő ellenségnek. Trianon, vélt zsidó világuralom, cigányok, liberalizmus, demokrácia – nagyjából ezek a démonizált ellenségképek, amelyek a mai napig dominálnak a Jobbikban”, magyarázta Szegedi.

Az újságiró ama felvetésére, hogy a párttagok mindig is  visszautasították, hogy a Jobbik rasszista, antiszemita, cigánygyűlölő párt lenne, Szegedi Csanád kihangsúlyozta:

“De azért tettünk róla, hogy akit a szélsőjobb eszméi vonzanak, ránk találjon. Hogy kiemelkedjünk az ismeretlenségből és beférkőzzünk a közbeszédbe, botrányok, egyszerű üzenetek kellettek. Aztán pedig megmagyaráztuk a megmagyarázhatatlant. Legjobb példa a Magyar Gárda. Tudtuk, hogy hangulatában, formaságaiban agresszív és sokakat irritáló jelenség születik. A “Szebb jövőt!” köszöntés és az Árpádsáv szánt szándékkal emlékeztetett mindenkit a két világháború közötti időszakra. Míg a sajtóban és a Parlamentben ment a zavarodott szócséplés, mi községről községre vonultunk, és ahol megjelentünk, rögzült az emberekben, hogy van a Jobbik nevű, rendpárti alakulat”

“Ugyancsak az ismeretlenségből való kiemelkedéséért ragadtuk meg a <cigánybűnözés> kifejezést”, folytatta Szegedi a Jobbik kezdeti időszakának ismertetését. Mint hozzáfűzte: “Mielőtt bedobtuk a köztudatba e kifejezést, elnökségin átbeszéltük, hogy a felháborodásra majd azt mondjuk, „természetesen nem minden cigányra értettük, vannak köztük rendesek is”. Miközben tisztában voltunk vele, az emberek fejében úgy áll össze a fő politikai üzenet, hogy a cigányok bűnözők és pont. A 2010-es őszi kampányban azzal robbantottunk, hogy a „cigány bűnözőket” rendvédelmi telepekre kell zárni. A célcsoportunk értette az üzenetet: gettóba minden cigányt. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a Jobbik vezetése csupa ostoba náciból áll, de nem retardált zöldfülűek ülnek ott, hanem zömmel fiatal értelmiségiek, akik komoly politikai számítások mentén dolgoznak. Nevet is adtunk a médiahackmódszerünknek, viccesen fog hangzani: a visszanyilazó harcos taktikája. Hergeljük az ellenséget, magunkra húzzuk, aztán, amikor ránk ugrik a sajtó, visszafele szépen mindent elmagyarázunk…”

Szegedi Csanád utólag elismerte, hogy abban az időben nem vállalta nyiltan a gyalázkodást, ami “nagyon praktikus megoldásnak tűnt akkor”. Mint megjegyezte “a baloldali és liberális sajtó részéről öngyilkos tett volt nekiugrani a fiatal Jobbiknak. Tévedés volt azt hinni, hogy vitákban egyszerűen leverhető a szélsőjobb. Felkészületlen volt a média a Jobbikkal szemben, ahogyan ma is az. Talán 2009 tavaszán esett meg, hogy egyik gárdista megölte a barátnőjét és a holttestet a gárda zászlajába csomagolta. Másnap volt országos elnökségink. Ott ültünk körben az asztalnál megkukulva, hogy erre mit fogunk mondani. Kétségbe estünk, hogy ez aztán tényleg nagyon durva, vége mindennek. És tudja mi történt? A sajtó szinte azonnal eleresztette az ügyet, a pártunk simán kijött belőle. Rettegtünk az elszigeteltségtől, de örömmel tapasztaltuk, hogy még a kezdeti, bojkottos években is rendre megrepedt a rendszer, ha máshová nem, hát a Demokrata címlapjára felkerült Vona Gábor. Ma persze más a helyzet, hiszen saját orgánumai vannak a pártnak, országos hetilap, helyi újságok, ingyenes kiadványok milliói, és persze a Jobbiknak lefekvő kurucinfó”.

De úgy tűnik, hogy a Jobbik hiába erősitette pozicióját, csak otthon örvend némi sikernek – amint ezt megvallotta Szegedi is – “hiszen Vonával ma még a francia Nemzeti Front és az osztrák Szabadság Párt sem áll szóba, s ha hatalomra kerülne, kizárólag marginális vagy vállalhatatlan szereplőkkel tudna találkozni”. “A Jobbik-ban nem látok érdemi változást. Ugyanazok az emberek és gondolatok vezetik, mint 2010 előtt, még maga az elnök is ugyanaz, mondotta Szegedi.

Ez az elnök kilökte a frakcióból a legegzaltáltabb, legmilitánsabb figurákat, némelyiket a pártból is: Zagyvát, Gaudi-Nagy Tamást és másokat, emlékeztetett Nagy József újságiró.

Az említettek mindig is mellékszereplők voltak a párt életében”, jegyezte meg Szegedi Csanád, rámutatva: “Nem attól kell félni, aki felvesz egy bomberdzsekit, heilhitlerezik az utcán, EU-s zászlókat dobál ki az Országgyűlés ablakán, mert azt az emberek komolytalannak tartják. Ők továbbra is abban a begyepesedett fekete-fehér világban élnek, melyben vannak a tisztességes, rendes, hazafi magyarok és a nemzet testén élősködő közömbös, liberális, zsidóbérenc hazaárulók. A cigány náluk ingyenélő, a zsidó pedig rafinált, görbeorrú, púpos hátú bankár, régen ő okozta a pestist, később az olajválságot, ma a gazdasági válságot”.

Arra a kérdésre, hogy hogyan iratkozott be a Jobbik-ba, Szegedi igy válaszolt:

“Onnan indult, hogy tizennégy éves koromtól minden csütörtökön az első betűtől az utolsóig kiolvastam a Magyar Fórumot, így tisztában voltam vele, hogy a világot a zsidó szabadkőműves páholyok mozgatják a Tel Aviv–London–New York-tengely mentén, és azt is tudtam, hogy mivel Izrael nem biztonságos, itt építenek lakóparkokat, s jön majd a nyakunkra legalább kétmillió zsidó”.

Igy gondolta akkoriban Szegedi Csanád, aki ma úgy véli, hogy, “szamárság volt”. “Az elmúlt három évben az egyik legalapvetőbb dolog, amit megértettem, hogy az egész magyarságnak elemi érdeke, hogy Magyarországon erős, sikeres, gyarapodó zsidó közösség éljen, fűzte hozzá”.

Arra a kérdésre, hogy létezik-e cigány bűnözés, elmondta, hogy először e kérdést a 2006-os országgyűlési kampányban a Diósgyőr Rádió riportere tette fel neki. “Én addig nem vettem észre, hogy néhány vezetőnk már használja ezt a kifejezést, és őszintén azt válaszoltam: nincs cigánybűnözés, ez az egész tisztán szociális ügy. Amúgy egy akkori alelnöktársam rendszeresítette a kifejezést, és láttuk, hogy nagyon sikeres. Én először csak a párt kommunikációjában használtam, aztán addig mondogattam, míg magamat is meggyőztem, hogy a cigánybűnözés a legnagyobb probléma: belekerültem a gyűlöletspirálba. A cigányság túlnyomó része szörnyű körülmények és kilátás nélkül éli az életét, miközben rengeteg példát találni arra, hogy egy kis jó értelemben vett pozitív diszkriminációval fantasztikus eredmény érhető el”.

Zsidó származásával kapcsolatosan megjegyezte, hogy 2010-ben már hallani lehetett arról, hogy Vona Gábor, Novák Előd és Morvai Krisztina is zsidó származásúak lennének.

Ami engem illet – mondotta Szegedi Csanád -, “zsidó temetőbe csak 2012 őszén mentem ki először nagymamámmal. Ő azt megelőzően ötvenöt évig nem járt a saját anyukája sírjánál, mert nem akarta azt, hogy meglássa egy zsidó a temetőben. Anyukám sokszor el akarta mondani, de nem sikerült. Tizenhét éves koromban addig jutott, hogy „Csanád, nem szabad senkit gyűlölni, az nagyon csúnya dolog, ne légy antiszemita”. Mig én, kezemben a Magyar Fórummal szónokoltam neki arról, hogy a zsidók micsoda népség, az egész világot a kezükben tartják. Amire Ő felém fordult, és azt mondta: <gondolj bele, ha te is az lennél>. Amikor napvilágra került a zsidó származásom, anyukám elkeseredetten reagált, azt mondta, <ezután, ha kimegyek a piacra, ujjal mutogatnak majd rám, hogy itt ez a zsidó, a Szegedi Csanád anyja>. Többször is eljött velem zsinagógába, sőt nyáron Izraelbe is elvittem. 2012. július közepén elmondtam nagymamámnak, hogy kilépek a Jobbikból, amire azzal reagált: <Nahát, akkor ez mégiscsak antiszemita párt?> Óva intett, hogy a zsidó utat válasszam, mondta, abból csak szenvedés származik, mert biztosan lesz még holokauszt”.

Arra a kérdésre, hogy felesége mit szól ehhez az átalakulásához, Szegedi elmondta:

Valóban, mint büszke magyar gyereket ismert meg, de szerencsére elég apolitikus. Szóval normális nő. A konfliktus kezdetén azonnal mellém állt, együtt indultunk az új úton. Sokszor az ő biztatására sikerült továbblépnem. Nem zsidó származású. Most velem együtt tanulja a zsidóságot Oberlander Baruch rabbinak és a lubavicsi Chábád mozgalomnak köszönhetően”.

Arra a kérdésre, hogy a 2003-as uniós referendumon hogyan szavazott Magyarország tagságáról, igy válaszolt:

“Akkor még nemmel. Meg voltam győződve, hogy az EU egy zsidó-szabadkőműves összeesküvés, ami a nemzetállamok felszámolására irányul. De miután EP-képviselő lettem, megesett, hogy csak három hónap után jöttem haza Brüsszelből, és amikor leszálltam Budapesten, belém hasított, micsoda kis pont vagyunk, politikusaink mégis azon munkálkodnak, hogy elhitessék, mindenki a mi földünket, a mi vizünket akarja. Ezzel nem kisebbíteni akarom hazánk jelentőségét, Magyarország valóban csodálatos hely, imádom Budapestet, de nem egészséges dolog azt hazudni magunknak, hogy mindenki számára Magyarország a világ közepe”.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi lett az egzisztenciájával a Jobbikkal való szakítás után, elmondta:

“2014-ig, míg tartott az EP-mandátum, nem volt félnivalóm, de nem késlekedtem, elkezdtem kiépíteni több vállalkozást. Ma ingatlanfejlesztéssel járó munkák viszik el az időm zömét, és részben az új .kapcsolatrendszerét használja a bizniszben, amit elég nehezen épitett ki.Eleinte, ha bementem egy zsinagógába, volt, aki kijött, nem mindenki volt hajlandó kezet fogni velem a péntek esti ima után. Szerencsére akadt, aki segített, amikor látta, hogy még az imakönyvet is fordítva fogom, azt sem tudtam hogy, hol tartunk, hiszen az ima és az énekek héberül vannak. Szüleim annak idején azt mondták, hogy nem kereszteltetnek meg, majd ha felnövök, eldöntöm magam, mi leszek. És így is lett!”

Visszatérve a Jobbikra, Szegedi Csanád elmondta, hogy ha a pártban marad díszzsidó szerep” várt volna rá. “ Kaptam is rá ajánlatot. Vona Gábor  tanácsadókkal, a Jobbikot támogató üzletemberekkel találkozott. Kínos tárgyalásra készült, de ők azt mondták, semmi baj, az üzlet az üzlet, sőt még jól is jön ez a zsidó. Van neki a holokausztot túlélő nagymamája? Remek! Auschwitz? Tökéletes! Ennél jobb kombináció nem létezik! Ha eztán bármikor rátok sütik, hogy antiszemiták vagytok, kiállítjátok Szegedi Csanádot, aki a holokauszttúlélő nagymamát emlegetve kikéri magának a vádat, mondották. Az első megalázó elnökségin azt követelte az egyik vezető, azonnal hirdessek sajtótájékoztatót, ahol sírva kérjek bocsánatot. Na de miért is? Mert a nagymamámat deportálták? Két frakcióülés csak azért lett összehívva, hogy mindenki jól kiüvölthesse magát. Fura, hogy amikor már az ötödik frakciótársam zsidózott, azon kaptam magam, kezd rosszul esni, hogy úgy általában bántják az összes zsidót. Önképemmel szembekerülve az járt a fejemben, hogy, gyerekek, miért kell általánosítani. Persze olyanok estek nekem a leghangosabban, akik nagyban nekem köszönhették, hogy parlamenti képviselők lettek. Olyanok, akik fél évvel korábban még győzködtek, hogy induljak el Vona Gábor ellen az elnöki posztért, ami egyébként soha fel sem merült bennem”.

Szegedi Csanád ilyen kontextusban beszélt Szabó Gáborról is, a Jobbik igzgatójáról, “aki tényleg okos, jó szervezőképességű, nagy munkabírású srác. Nélküle a Jobbik már nem létezne”. “Vona Gábor nagyon szeretne jó politikus lenni, megfelelni minél többeknek. Érdekes személyiség, szerintem sokkal boldogabb lenne, ha nem áll politikusnak. Hozzáteszem, Magyarországnak is jobb lenne. A legtöbben azt gondolják a Jobbikban, hogy a radikális nacionalista politikával használnak a magyarságnak. Pont azok ártanak a legtöbbet, akik a leginkább szeretnének használni, ez egy nagyon karakteres paradoxona a nemzeti radikalizmusnak”, fűzte hozzá. Novák Elődről pedid azt mondta, hogy az EU-ban a sajtófigyelés volt a feladata. Figyelte a sajtót, és méghozza “jól megfigyelte… Igaz, naponta milliók figyelik úgy a sajtót, ahogy ő figyelte akkoriban. Sajnos sokan félnek tőle a pártban, mert attól tartanak, hogy bárkit névtelenül lejárathat az egyesek szerint általa főszerkesztett kurucinfón”.

A 24.HU portál újságirója megjegyezte, hogy Szegedi Csanád az EP-ben érzelemtől fűtötten felszólalt Izrael mellett. Arra a kérdésre, hogy milyen egyetlen mozdulattal átszökellni a cionista rétorságig, igy válaszolt:

“Vitathatatlanul disszonánsnak tűnt, de a morális vonalvezetés, ami mellett azóta is haladok, ezt diktálta. Először is: a tsuvának, a zsidó valláshoz való visszatérésnek a bocsánatkérés mellett az a lényege, hogy jóvá kell tenni az általunk okozott kárt. Ebből kifolyólag nekem az Európai Parlamentben kellett helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket ott követtem el. 2012 őszén és 2013 tavaszán elképesztőnek tűnt, hogy felszólalok Izrael mellett, de ma hiába akarnék, már nem vagyok képviselő. Akkor volt meg a lehetőség, amit megragadtam, mert tudtam, kevés van hátra a mandátumomból. Találkoztam még 2012 őszén egy brüsszeli vezető rabbival, majd az Európai Zsidó Parlament vezetőivel, kikértem a véleményüket, és biztattak, támogattak. Az lett volna a legkényelmesebb, ha csöndben kitöltöm a mandátumomat, felveszem a fizetésemet, de akkor ma nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Igy, 2014 tavasza óta iskolákban tartok előadásokat. A történetemen keresztül rengeteg dolgot tudunk érinteni: rasszizmus, antiszemitizmus, zsidóság, Izrael, holokauszt, identitás, gyűlölet nélküli hazaszeretet”.

A Szegedi-sztori világhírű, amihez hozzájárult az is, hogy róla nemcsak a BBC, de  az izraeli tévé is forgatott filmet.

“Tréfásan fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy turisztikai desztináció lettem Magyarországon. Főleg mióta Izraelben lement rólam egy dokumentumfilm, ami ott az utóbbi tizenöt év egyik legnézettebb műsora lett. Izraelben nagyon sokan felismernek az utcán, biztatnak, gratulálnak. Nem rám kíváncsiak az emberek, hanem a történetemre és a benne rejlő egyetemes érvényű tanulságra. Várhatóan 2016 tavaszán mutatják be azt az angol-amerikai koprodukcióban készült másfél órás dokumentumfilmet, amit két éven keresztül forgattak rólam. Valószínűleg az lesz az angol címe, hogy Keep Quiet!, azaz Maradj csendben! Aztán: Réczei Tamás színházi rendezővel közösen könyvet írok, ami, reményeim szerint, szintén egy év múlva jelenik meg. Idén megyek még előadássorozatot tartani Dél-Afrikába, Kanadába, New Yorkba, Chicagóba és Nagy-Britanniába, deklarálta Szegedi Csanád, akit a festészet is foglalkoztat:

“2013 őszén úgy éreztem, érzelmileg nem tudom olyan gyorsan feldolgozni az eseményeket, ahogy azok történnek velem. Időt akartam adni magamnak, feltöltődési lehetőséget a lelkemnek. Ki akartam adni a feszültséget, ehhez kerestem értelmes formát. A képzőművészet vált be, de magamnak csinálom, nem a nagyközönségnek. Tényleg jól esik elvont, transzcendens dolgokkal foglalkozni. Megnyugtat”, zárta szavait Szegedi Csanád, a Jobbik volt alelnöke.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.