Vitát szít a székelyföldi autonómia-törvénytervezet

imagesA Romániai Magyar Demokrata Szövetség államfőjelöltje, Kelemen Hunor, nemrég, Kolozsváron bemutatta a politikai alakulata által kezdeményezett, a Magyar Polgári Párt (MPP) bevonásával összeállított székelyföldi autonómia-törvénytervezetet.

“A magyar közösség autonómia-törekvései a modern Románia megalakulásának időszakára, az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány megfogalmazásáig vezethető vissza. Mig az RMDSZ autonómia-törekvése az 1989-es rendszerváltás óta, a demokratikus rendszer bevezetésétől létezik”, nyilatkozta Kelemen Hunor kolozsvári sajtóértekezletén, amelyen hivatalosan bemutatta e törvénytervezetet.

Székelyföld autonóm-statutúma sok vitát és elégedetlenséget váltott ki

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor hibának tartotta azt, hogy az RDMSZ az alkotmánymódosításhoz köti az autonómiatervezet elfogadtatását, mivel véleménye szerint hamarosan nem következik be Románia alkotmányának módositása, s így az autonómiaterv elfogadtatása a távoli jövőbe tolódik. Toró T. Tibor kifogásolta, hogy az RMDSZ tervezete Hargita, Kovászna és Maros megyéből alkotná meg Székelyföldet, mivel a “romániai megyék határait s kommunista diktatúra idején rajzolták meg és azok nem fedik a történelmi határokat”.

Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője egyik román nyelvű napilapnak nemrég adott nyilatkozatában egyebek mellett megjegyezte, hogy “EMNP célja az RMDSZ eltávolitása a romániai politikai életből, hiszen e párt a Szövetség egyetlen lépésével, eredményével sem ért egyet”.

Az autonómiatervezetet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is bírálta, mivel szerinte az RMDSZ által közvitára bocsátott “autonómiastatutum-tervezet több szempontból hibás és nem felel meg Székelyföld realításainak”.

Izsák Balázs már egy évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen kijelentette, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem ért egyet azzal, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye különálló fejlesztési régiót alkosson, s az SZNT célja az autonóm Székelyföld megteremtése.

“A mi célunk nem egy fejlesztési régiónak a létrehozása, hanem az autonóm Székelyföldé. Ez 153 székely önkormányzatot jelent. Ezek tulajdonképpen nyolc széket alkotnak. Többször hangsúlyoztuk, hogy számunkra Székelyföld nem három megyét jelent, hanem nyolc széket. Mi az autonóm Székelyföld megteremtését tűztük ki célul, és nem helyes az, hogy elsőként a fejlesztési régiók kialakítását fogalmazzuk meg célkitűzésként, ugyanis az Európai Unió 1059/2003-as rendelete  kimondja, hogy a fejlesztési vagy sta-tisztikai régiókat közigazgatási egységek fogják kialakítani. Előbb kell tehát a közigazgatási határokat módosítani, a közigazgatási egységeket létrehozni, s utána gondolkozni azon, hogy hogyan alakítják a fejlesztési régiókat”.

A székelyföldi autonómia-tervezetről kérdezte hirportálunk Biró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét. Pontosabban az akartuk tudni, hogy pártelnöki minőségén kivül, az SZNT alelnökeként hogyan értékeli az RMDSZ által közvitára bocsátott autonomia-tervezetet, és véleménye szerint az SZNT miért állitja azt, hogy Csapó József volt RMDSZ-szenátor által kidolgozott tervezetet kellett volna közvitára bocsátani, mivel az RMDSZ által kezdeményezett terv alkalmatlan egy konstruktiv közvitára?

Íme, Biró Zsolt hirportálunknak adott válasza:

„A Csapó József volt RMDSZ-szenátor átal kidolgozott autonómia-törvénytervezet régebbi, mint az SZNT. Márészt a Magyar Polgári Párt az autonómiatervezet kidolgozásában akívan vett részt. Nekünk az egyik feltételünk az volt, amikor az RMDSZ-el aláírtuk a megállapodást a nemzeti kérdésekben való együttműködésről, hogy az autonómiatervezet kidolgozása kapcsán is tudjunk beleszólni. Az RMDSZ másfél évvel ezelőtt, a csikszeredai kongresszusán jelentette be, hogy Székelyföldre vonatkozó autonómiatervezetet dolgoz ki. Ezt akkor mindenki üdvözölte, mi is a magunk részéről. Ez volt az egyik feltételünk, hogy a tervezetet kidolgozó bizottságban az MPP is vegyen részt. Örülünk neki, hogy ott lehettünk ebben a bizottságban, mert  ha figyelmesen követjük a bizottság munkáját, akkor látjuk azt, hogy honnak indultunk ki és hova jututtunk. Az MPP úgymond politikai szárnya, testvére a SZNT-nak. Az általunk nevesített emberek, akik részt vettek ebben a bizottságban, a SZNT tervezetével mentek be – hogy úgymondjam, tárgyalásra – e bizottságba. Végül is kidolgoztuk ezt a változatot, ami nem aratott osztatlan sikert. Én nem is az autonómiatervezet hibáiról beszélnék elsősorban, hiszen nyilvánvaló, hogy vannak gyenge pontjai, de a legfontosabb az, hogy végre sikerült egy olyan autonómiatervezetet kidolgozni az RMDSZ-el, amely egyértelműen kimondja, hogy Székelyföld tekintetében a területi autonómiát tartjuk a járható utnak és a megoldásnak. S ez a legfontosabb ebben a kérdésben, mivel az RMDSZ-től, az MPP-én át és a SZNT-ig mindenki világosan megfogalmazta, hogy Székelyföld esetében a területi autonómia elérése a követendő cél.Hogy vannak viták arról, hogy ez az autonómia milyen legyen, mármint a hatásköröket tekintve, ez természetes. Ezért is mondtuk mi azt, hogy meghivunk minden közszereplőt , hogy vegyen részt a közvitában. Nagyon fontos e közvita megvívása, de ugyanolyan fontos az is,  hogy a román társadalommal, de a magyar társadalomban is, lezajlódjon ez a konstruktiv közvita, hogy a legfontosabb alapelvekben konszenzus alakuljon ki. Ezért sajnáljuk, hogy ha valaki, ma, sértődötten félreáll és azt mondja, hogy közvitára alkalmatlan ez a tervezet. Egyébként a  munkacsoportban a SZNT-nak is ott lett volna  a helye, a magunk részéről, az MPP ezt az ajánlatot megtette, és nem is egyszer. Sajnáljuk, hogy ezt a SZNT nem fogadta el, valószinüleg úgy értelmezték, hogy nem elég ha az MPP hívja meg öket e bizottságba, de én Kelemen Hunor helyett nem tudom meghivni Izsák Balázst…  Most már ha ez a munka lezajlott, akkor szerintem arról kellene beszélni, hogy mi az a nemzeti minimum amit feltudunk állítani és eltudunk fogadtatni. És azért – engedjen meg egy személyes megjegyzést: Sehol Európában – az EU országainak a felében, ahol működő autonómiákról beszélünk – nem az első nekifutásban sikerült elfogadtatni azt a jó autonómiatervezetet, amelyre ma hívatkoznak, akár Katalóniáról beszélünk, akár a skótok széleskörő autónomiájáról, vagy akár a dél-tiroli autonómáról. Egyébként a dél-tiroli autonómia számunkra modell volt, amelyet adaptálni kell Székelyföldre, amit még nem sikerült megtenni teljes egészében, hiszen egyértelművé kell tenni bizonyos dolgokat, el kell oszlatni bizonyos félelmeket. A legfontosabb kérdés, amit mindig hangsúlyozott az MPP az az, hogy tisztázni kell Székelyföld határait, mit értünk azon, hogy a három megye alkotja a régiót, hogy amikor történelmi Székelyföldről beszélünk és a három megyéről, akkor Maros megye esetében úgynevezett „karcsúbb” Maros megyét mondunk, és ez alatt a történelmi Marosszéket értjük. Azon lehet vitatkozni, hogy kelle-e egy köztes forma, hogy kellenek-e a megyék. Magam részéről is szívesebben látnám az 50 éves történelmi hagyománnyal rendelkező széki berendezkedést, de a XXI. században be kell látni, hogy ezt sok szempontból értetlenül fogadják… A statutúmban szövegszerűen meg volt fogalmazva, hogy  a régiók hatásköröket kapnak a megyétől, ami nem azt jelenti, hogy a megyében akarunk központositani, hanem éppen azt, hogy, a szubszidatírás jegyében és elvét követve, közelebb akarjuk vinni az állampolgárhoz a döntéshozatalt, s ezáltal megerősíteni a történelmi székelyvárosokat, hatásköröket delegálni. Ezáltal tulajdonképpen visszaállitjuk, illetve megteremtjük a székely berendezkedés alapjait, előfeltételeit. Ezekről a dolgokról kell folytatni közvitát és, mégegyszer mondom, nem az a megoldás, hogy félreállunk, akkor amikor végre kimondatott – ha úgy tetszik, a jobboldaltól a baloldalig –, hogy egyetértünk Székelyföld autonómiája megvalósításának szükségességével.

A félreértések elkerülése végett mindig le kell szögezni, mit értünk Székelyföldön, autonómrégión. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, ami jelenleg nem szerepel a tervezetben, de a közvita után mindenképpen a parlament elé kerülő változatba belefoglaljuk, hogy népszavazáson kell kijelölni a leendő autonómiarégió határait és én azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, mert csakis a nép akaratával jelölhetőek ki a leendő székely régió határai. Akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy ajánlatban, a törvény mellékletében, felsoroljuk azokat a közigazgatási egységeket, megyei jogú városokat, amelyek a mi elképzelésünkben a leendő autonómia régiónak részét kell képezzék. Ugyanakkor,  Romániában létezik egy megyerendszer és a közigazgatási törvény azt mondja, hogy vannak megye jogú városok, községek, és mi ebből az alapállásból is ki tudunk indulni”.

Összeállította és az interjút készítette: Balázs Magdolna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.