0
0
A Székely Nemzeti Tanács a Székelyföld autonómiájának statútum-tervezetét 2004. január 17-én fogadta el Sepsiszentgyörgyön, amelyet azóta többször elutasított a román törvényhozó fórum.
Az idén már hatodszorra tervezik benyújtani a román parlamentbe e tervezetet, de ezt megelőzően a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) széleskörű társadalmi vitát kezdeményezett a kérdésben.
Megkérdeztük Izsák Balázst, az SZNT elnökét, hogy hogyan próbálják megszólítani a fiatalokat az autonómiatörekvés támogatása érdekében?
-Soha nem próbáltunk társadalmi kategóriákat elkülöniteni: fiatalok, nők, nyugdíjasok, munkavállalalók, vállalkozók. Az autonómiatörekvés szempontjából nem differenciált a társadalom. Sokan hosszasan értekeznek az autonómiáról, több oldalas tanulmányokat írnak, de ha jobban belegondolunk, csak egy mondatot kellene megjegyezni arról, hogy mit jelent a területi autonómia, vagyis azt, hogy a központi hatalom hatásköröket ruház át a regionális hatalomnak. Ha ezt az egy mondatot megtalálja az ember, akkor utána megpróbálhatja levezetni milyen előnyük származhat a különböző társadalmi kategóriáknak abból, hogy a saját közössége alkot törvényt, például az oktatásban. Hogy milyen legyen az oktatás Székelyföldön, azt a Székelyföldi Önkormányzati Tanács döntheti majd el – autonómia estetén. Tehát közvetlenebb lesz a ráhatása, hogy milyen munkalehetőségeket kell teremteni a fiataloknak és ebben a kérdésben nem a bukaresti parlamenthez és kormányhoz kell fordulni, hanem a Regionális Végrehajtó Hatalomhoz, ami ott van közel. A szubszidiarítás elve az, hogy a döntésthozók közel legyenek ahhoz a közösséghez, amely döntést hoz. Minden társadalmi réteg gyorsabban és könnyebben eljut úgy törvényhozóhoz, mind a végrehajtó hatalomhoz. Közelebb van mindenki számára, amikor működik egy területi autonómia. Nekem mindig eszembe jut a klasszikus példa Dél-Tirolban. Amikor Dél-Tirol a hetvenes évek elején megkapta az atutonómiát, akkor a regionálos törvényhozó és végrehajtó hatalom elkezdte a fejlesztési terveket. És mit fejlesztett? Nem úgy fejlesztett ahogy mindenki más fejleszt, hanem a klasszikus fejlesztési logika szerint, ami az jelenti, hogy az ipari központokat kell fejleszteni, mert az a leghatékonyabb. Dél-Tirolban az elhagyott, az elnéptelenedő alpesi falvakat fejlesztették és megpróbálták hazahívni a fiatalokat azzal, hogy már van infastruktúra, lehet építkezni, fejlődik a turizmus és itthon szükség van munkaerőre. Tehát, vannak különböző helyzetek, amikor az autonómia minden társadalmi rétegnek megfelel és jobban megfelel mint a központositott hatalom.
Arra a kérdésre, hogy szándékukban van-e együttműködni más táradalmi szervezetekkel, például a magyarországi tehetséggondozó kollégiummal, a Mathias Corvinus Kollégiummal, az autonómiatörekvések jobb megismertetése érdekében, Izsák Balázs leszögezte:
-A hatodik beterjesztésig elég rövid az idő ahhoz, hogy kiterjedt kapcsolatokat építsünk ki különböző társadalmi szervezetekkel. Ennek a fordított sorrendnek – először beszélünk a tervezetről és utána nyújtjuk be – az az értelme, hogy ne történjen meg ismét, ami régebben történt: gyorsított eljárás, gyors elutasítás, le kerül napirendről. Ennek a fordított sorrendnek a lényege a közfigyelem ráirányítása Székelyföld autonómiájára. A tervezetet magát nem fogjuk megváltoztatni, nem kerül sor olyan jellegű konzultációra, amely a benyújtandó törvénytevezetnek a megváltoztatását célozná, ez a tervezet jó. Ezen kivül vannak olyan kérdések, amelyeket érdemes lenne felvetni még a beterjesztés előtt, de meglátjuk, hogy a beterjesztők hogy döntenek erről. Pédául az első öt beterjesztés során a Törvényhozási Tanács öt negativ véleményezést adott ki. Ezek eltérnek egymástól, noha ugyanarról a témáról volt szó, ezért érdemes lenne az ezzel kapcsolatos dokumentumokat összegyűjteni. Per is volt ezzel kapcsolatban, hiszen a második vagy talán a harmadik beterjesztésnél a Törvényhozási Tanács egy nemzetközi szerződést hamisított meg, hogy az érvelésben ellenünk, a beterjesztők ellen tudják felhasználni. És akkor a bukaresti Fellebviteli Táblán inditottunk egy bűntető eljárást, de azzal bújt ki az igazságszolgáltatás, hogy a Törvényhozási Tanácsa véleményezése nem kötelező. Tehát. nem tagadták a bűncselekmény tényét, de ezt nem is lehetett tagadni, mert ott volt a véleményezésben egy olyan fordítás az 1201 ajánlás 12. cikkelyéről, amelyet megváltoztattak, ellenkezőjére fordítottak, hogy hatékony legyen az érvelésben. A következő véleményezésből a harmadik vagy a negyedik beterjesztés után azt a bekezdést, ami erre vonatkozott, kitörölték. Mi ugyan nem tudtunk érvényt szerezni a bűntető eljárásban, nem tudtuk őket elmarasztalni, de ugyanakkor belátták, hogy ez egy támadható rész és kivették. Ha az ember egymás mellé teszi a két véleményezést, fel kell tennie a kérdést, mondjuk nem a bűntető hatóságok előtt, de a törvényhozó előtt, hiszen a parlament törvényhozási tanácsa magát a törvényhozót vezette félre, amikor egy nemzetközi okíratot meghamisított. Ez nyílvános, eltakarni nem lehet, hiszen a parlament archívumában minden ilyen véleményezés meg van. Egy másik ilyen nagyon fontos dolog, hogy a közvéleményben az csapódik le minden elutasított beterjesztés után, hogy sikertelenek voltunk, kudarcot vallottunk ismét. Ez egy rossz megközelítés, mert minden beterjesztésnek van egy sor tanulsága, amit mi megnézünk, levonjuk a következtetéseket, véleményezést kapunk, amit tudunk elemezni. A Torvényhozási Tanács első véleményezésére Csapó József írt egy cáfolatot, aztán a negyedik beterjesztés után összefoglaltam a korábbiakat és arra én írtam egy cáfolatot, amely tartalmazott sok érvet a Csapó József érveiből is, hívatkoztam arra is. E cáfolatot és választ erre a véleményezésre eljutottam egyes szakbizottságok elnökeihez és ebben nagy segítségemre volt Kulcsár-Terza József képviselő úr, aki eljutatta és iktatta hivatalosan a parlamentbem. Tehát ezzel kapcsoltosan és minden beterjesztéssel kapcsolatosan egy törvényhozási, jogi küzdelem folyik, ami nem múlik el nyomtalanul, hiszen hivatkozási alap mindaz, amit elmondanak.
Arra a kérdésre, hogy tapasztalható különbség az autonómia ügyében a Székely Nemzeti Tanács által Sepsiszentgyörgön szervezett fórum és az Erdélyi Magyat Nemyeti Tanács nagyváradi fóruma között, az SZNT elnöke leszögezte:
-Van különbség, az alapvető különbség az, hogy a Székely Nemzeti Tanács által Sepsiszentgyörgyön szervezett fórum egy lakossági fórum volt, ami azt jelenti, hogy meghívjuk az embereket, hogy jöjjenek el és mondják el a véleményüket. Azt jelenti, hogy szélesre nyítjuk az ajtót, bejöhet bárki, elmondja véleményét, mi meghallgatjuk, lejegyezzük. Nagyváradon egy tudományos konferencia zajlott, amely meghívott előadókkal történt, akik elmondták gondolataikat, kezdve Tőkés Lászlónak a bevezető expozéjától és a többi előadóig. Tehát teljesen más műfaj, más a szerepe, rendeltetése, bár mind a kettő az autonómiához kötődik. Az egyik egy lakossági fórum, a másik egy tudományos konferencia volt.
Az SZNT elnöke többször hangoztatta,, hogy fontos az autonómia ügyének napirenden tartása. Ilyen összefüggésben megkérdeztük Balázs Izsákot, hogn, hogyan sikerül ez és milyen támogatásban részesülnek az RMDSZ részéről most, fórumok, konferenciák megszervezésekor, melyek célja az autonómia-törekvések jobb megismwertetése, olyan körülmények között, hogy az RMDSZ kongresszusa után nyílvánosságra hozott programdokumentumban kimondta: céljuk „olyan közösség felépítése, amely a maga erőforrásaira támaszkodva képes megerősödni, alkalmazkodni és formálni a saját jövőjét. Ehhez a pragmatikus transzilvanizmus adja a keretet: együttműkö-dés a térségben, józan ész a döntésekben, tisztelet az Erdélyben élő többi nemzet és etnikum iránt és következetes érdekképviselet itthon, Erdélyben, Bukarestben, Budapesten és Európában”.
-Ez egy nagyon jól hangzó kijelentés, érdekelne, ha ezt majd bővebben kifejtenék, a „pragmatikus transzilvanizmus” egy izgalmas kijelentés, kiváncsi lennék, hogy ez mit jelent a gyarkorlatben és mit értenek ezen. Ha valamilyen szervezet, akár politikai párt is, az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatban kijelentéseket tesz, tervekről beszél, az engem nagyon érdekel, de ezekről nyílván nem tudok úgy nyílatkozni ahogy a szerző nyilatkozik, mert nem én vagyok azok szerzője, nem az én fejemből pattantak ki ezek a gondolatok. Tehát, a kérdést az RMDSZ-nek kellene erről feltenni, hogy ezt hogy értették, megérdemelne egy vitát ez a kérdés.
Másrészt, ha az elmúlt beterjesztéseket nézzük akkor azt tapasztaltuk, hogy Kulcsár-Terza József és Zakariás Zoltán képviselők voltak a beterjesztők, illetve Kulcsár-Terza József és Biró Zsolt. Ezeket az RMDSZ- frakció megszavazta és a parlamenti vita során érveltek is, a szenátusban és a képviselőházban. Számomra, például, emlékezetes Tánczos Barnának az érvelése, amely színvonalas, meggyőző volt és borzasztóan sajnáltam, hogy a parlamenti kollégái részéről, a román kollégák részéről, ez süket fülekre talált. Én nem gondolom azt, hogy kár volt ezt elmondani, mert úgy sem hallgatták meg, hiszen fontos volt, hogy a parlament tribünjéről ilyen gondolatok hangzottak el. Tehát a minimum amire számitok és amiben reménykedem, hogy az RMDSZ-frakció megfogja szavazni a hatodik beterjesztést és amennyiben a parlamentben lesz ezekről egy közvita akkor hatékony érveket fog elmondani.
Tekintettel arra, hogy közeledik március 10-e, a Székely Szabadság Napja, amely a székely közösség önrendelkezési törekvéseinek szímbolikus ünnepe, megkérdeztük, Izság Balázs elnököt, hogy már megkezdték-e az előkészületeket, lesznek-e az idén is meghívottak?
-A meghívók nagyrésze már kiment, első sorban a távolabbi vendégeknek küldtük ki, volt ahonnan már a visszajelzés is megérkezett. Katalóniából, a Katalán Nemzetgyűlés képviselői jelezték, hogy jelen lesznek, de folyamatosan dolgozunk a meghívókon. Ugyanakkor, hagyományosan mindig egy nappal később, március 11-én, Kolozsváron nemzetközi sajtótájékoztatót szoktunk tartani, annak a szervezése is folyamatban van. Remélem hogy sikerül újra ráirányitani a figyelmet Székelyföld autonómia törekvésére. A román hatóságoknál minden évben megtesszük az előzetes bejelentést, így most nem kell külön kérnünk az engedélyt, mivel erre az évre már tavaly márciusban beterjesztettük az előzetes bejelentést. Tehát annak alapján vágunk neki március 10-én, a Postaréten, délután 16 órakor. Az 1854-ben kivégzett székely vértanúkra való ünnepi emlékezés után, akik életüket adták a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért, egy tiltakozó felvonás következik innen Marosvásárhely központjáig, ahol átadjuk a román kormánynak címzett levelet a kormánymegbizottnak, illetve a kormánymegbizott által kijelölt személynek, nyilatkozta az SZNT elnöke, röviden összefoglalva a Március 10-i esemény megszervezésének fontosabb mozzanatait.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: Székelyhon
Average Rating