A marosvásárhelyi magyar orvosképzés helyzetének elemzése Novák Csaba-Zoltán szenátorral

A Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Tehcnológiai Egyetem magyar tagozata nemrég tárgyalt az egyetem román vezetőségével a magyar orvosképzés jövőjéről és a magyar fél igényeiről. A megbeszéléseken konkrét eredmény nem született.

Megkérdeztük Novák Csaba-Zoltán szenátort, hogy mi az oka annak, hogy nem teljesül a magyar fél igénye a három főtanszék létrehozása irányában, és azzal kapcsolatosan, hogy az egyetem a Miskolcyz Dezső ideggyógyász nevét is viselje?

„Úgy gondolom, hogy a román fél valós megoldáskeresés szándékának hiánya jelenti a fő problémát, amelyet ún. szakmai érvekkel próbál megindokolni. Tudjuk, hogy a 2011-es törvény is garantálja a kisebbségek számára az önálló oktatási struktúrák létrehozását, ezzel, valamilyen okokból, az egyetem román vezetése évtízedek óta szemben áll. Szakmai érvekre hívatkoznak, arra, hogy a magyar tanulmányi vonal nem teljesit több kritériumot. Tudni kell, azonban, hogy egy folyamatos, már évtidezedek óta folyó leépitése, elsorvasztása zajlik a magyar oktatási vonalnak. Tudjuk, hogy különböző, más jellegű – gazdasági, pozicionális – érdekek is vannak, amelyek arra késztethetik – véleményem szerint – a román félt, hogy ne engedjen”.

De mégis meddig lehet ezt így folytatni, hiszen nem lehet fenntartani a végtelenségig egy bizonyos álláspontot, állapotot!?

„Mi töbször tárgyaltunk, az lenne a közös érdek, hogy  csend és béke legyen az orvosi egyetemen, és a diákok – legyenek azok angol vagy magyar vagy román nyelven tanuló diákok – és maga az egyetem a tudományos munkára fordítsa az energiáját. Azt szeretnénk, ha a román fél is belátná, hogy nem szeparatizmusra való törekvésről van szó, hanem arról, amit ők is belátnak, mondjuk a moldovai vagy az ukrajnai román kisebbség esetében, hogy a magyar orvosképzésnek is, mint minden más magyar nyelven történő képzésnek, fontos az önálló strukturális elkülönülése ahhoz, hogy garanciát jelenthessen a jövőre, hogy megmaradjon az anyanyelvű orvosképzés”.

Azt, hogy a magyar igényt – az egyetem Miskolczy Dezső ideggyogyász nevét is viselje – az egyetem vezetősége nem vette figyelembe, Leonard Azamfirei azzal magyarázta, hogy a magyar oktatók és diákképviselők tavaly április óta nem vesznek részt az egyetem Szenátusának ülésein. Ez egy mérvadó ok arra, hogy a másik igényét ne vegyék figyelembe?

“Én két részre bontanám ezt a kérdést: egyrészt, a névadás kérdésére, másrészt pedig a magyar orvostanárok képviseletének jelenlétére az egyetem Szenátusában. A névadás tekintetében, egyértelmű, hogy szorosan összefügg azzal, amit az előző két kérdésben taglaltunk, hogy van-e önálló struktúrája a magyar oktatásnak. A név szimbólizálja az egyetem szerkezetét, az egyetem tartalmi részét, és egyértelmű, hogy amennyiben van önálló magyar struktúra, akkor akár a kolozsvári  Babes-Bolyai egyetem példájával is,  kettős elnevezéssel lehetne illetni ezt az egyetemi struktúrát. A kettő egy csomagban van, tehát, legyen önálló struktúra az egyetemen belül és ezt jelképezze egy kettős név is. A másik kérdés pedig az, hogy milyen mértékben vesznek vagy nem vesznek részt a magyar tanárok a Szenátus döntéshozatalában. Ebbe nekünk, a politikumnak nincs beleszólása. Az én magánvéleményem az, hogy részt kell venni és nem szabad vagy nem jó kivonulni, de a magyar tanárok vezetői tudják azt, hogy mennyire volt eredményes, mennyire volt produktiv az, hogy ha ők részt vettek a szenátusi üléseken. Én tiszteletben tartom a véleményüket és azon döntésüket, hogy nem vesznek részt. A magyarázatok szerint azért került erre sor, mert semmi kérdésben nem sikerült konkrét eredményre jutni azzal, hogy  hogy ők részt vesznek a Szenátus ülésein. Tehát, ezzel jelezték, hogy nem értenek egyet az egyetem politikájával. Megjegyzem zárójelben, történészként, hogy van a két nép történetében olyan szakasz, amikor az egyik vagy a másik fél nem vett részt, akár magasabb szinten sem, nem legitimálva azt a politikát, amit a másik folytatott. Az erdélyi románok ugyanúgy nem kivántak részt venni a magyar politikai életben 1940-1944 között, amikor Észak-Erdély Romániához került. Ugyanigy, a két világháború között, kisebbségi sorsban kerülésünk első éveiben is volt olyan magyar vélemény, hogy nem vesz részt, nem legitimálja azzal a másikat, hogy részt vesz az üléseken. Szóval én a bentmaradás mellett vagyok, de meg tudom érteni azokat, akik úgy gondolják, hogy évek óta teljesen értelmetlen volt a jelenlétük, hogy nem legitimálják azt a politikát, amit az egyetem folytat most”, magyarázta a szenátor.

Mi az oka annak, hogy 2011-től, az egyetem körüli probléma kirobbanása óta, folyamatosan csökken a magyar diákok és az oktatók száma az egyetemen?

“Ez egy újabb hulláma az egyetemi oktatáspolitika átszervezésnek. Az első hullámra a hetvenes-nyolcvanas években került sor. A kilencvenes években volt egy újjáépítkezési kísérlet. Én azzal magyarázom a magyar egyetemisták és oktatók számának folyamatos csökkenését, hogy pontosan azok a struktúrák hiányoznak, amelyekről beszéltünk, a főtanszékek vagy az úgynevezett departmanok. Hiányzik az a lehetőség, hogy az egyetem magyar része saját maga fejleszthesse az oktatási vonalat, például meghírdethet versenyvizsgákat. Így ki van szolgáltatva egy másik többségnek, amely a versenyvizsgák kiirásánál, elbirálásánál bizony érezteti a hatását, és ennek tudom be azt, hogy folyamatosan csökken és szorul vissza  a magyarok aránya a képzésben”, vélekedett Novák Csaba-Zoltán.

Az új közigzgatási törvenykönyvre vonatkozó kérdésünkre, amelyet a kormány sürgösségi rendelettel fogadott el és amely az RMDSZ szerint visszalépést jelent a kisebbségi jogok tekintetében, Novák Csaba-Zoltán megjegyezte:

“A kódex történetét egy hosszas parlamenti vita előzte meg. Az RMDSZ-nek több tucat módosító javaslata volt. Ebből nagyon sokat elfogadtak a különböző parlamenti szakbizottságokban. Nálunk az alapelv az, hogy a szerzett jog terén visszalépés ne történjen, és a kormány most ezt vágta át egy sürgösségi rendelettel. De azt is megjegyzem, hogy az európai választások előtt felmondtuk az együttműködést a kormánypártokkal, és valószinüleg ez is közrejátszott. Kormányrendelettel fogadták el a kódexet és abból nagyon sok ilyen jellegű kérdést kivettek. Utólag volt egy korrekció, de alapjában itt a szerzett jogokra vonatkozó visszalépések miatt gondoljuk azt, hogy ez egy olyan kódex, amely néhány szemponból nagyon-nagyon hátrányosan érinti az anyanyelv használatát különböző közigazgatási szinteken. Tudomásom szerint most lesz egy olyan korrekció, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben egy település önkormányzata jónak látja, engedélyezheti a többnyelvű felíratot még akkor is, ha a magyar lakosság aránya nem éri el a 20%-ot. Az lenne jó, ha Romániában lenne egy általánosan kötelező érvényű törvény és akkor ez megoldaná a kérdést”.

Az interjút készítette: Balázs Magdolna

Foto:Székely Hirmondó

Lasă un comentariu

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.