0
0
Dsida Jenőt, bár viszonylag fiatalon elhunyt, Szatmár egyik kiemelkedő kulturális személyiségeként tartják számon. Dsida Jenő költő, műfordító Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte fel és indította el költői pályáján.
Tanulmányait Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd beiratkozott a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem jogi karára.
Irodalmi pályáját diákévei óta Benedek Elek támogatja. 1928-tól a Maros megyei Abafáján (Apalina) egy arisztokrata család tanára, közben 1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője. Együttműködött az Erdélyi Helikon, Erdélyi Fiatalok és az Erdélyi Lapok folyóiratokkal, majd a Keleti Újság belső munkatársa lesz. 1929 júliusa és 1930 februárja között 14 verse jelent meg a Pásztortűz irodalmi folyóíratban, Fodor Jenő/Zólyomi László álnéven.
1928-ban jelent meg első kötete a „Leselkedő magány” címmel, majd 1933-ban egy újabb verses kötete jelenik meg „Nagycsütörtök” cím alatt. Ugyanebben az évben Olaszországban járt, zarándokúton, melynek emlékét a Magyar karaván Itálián keresztül című útirajz őrzi.
Egész élete során a halál tudatában élt, de főleg az édesanyjától kapott nagyon szigorú vallásos nevelésnek köszönhetően sikerült a halálfélelmet jótékonysági cselekedetekké, intenzív, racionalista költői alkotásokká varázsolnia, amelyben a halált a létezés részének tekinti, amely arra készteti a fiatal költőt, hogy érzékenyebb legyen a világ minden szépségére, hogy minden pillanatot intenzívebben éljen meg, még a legegyszerűbbet is, mint például a Tinti kutyával tett sétát.
Műfordításai közül a szintén fiatalon elhunyt Georg Trakl versei jelentősek, de fordított latin költőkből is, lefordította Ernst Tollertől a Fecskék könyvét (1945), a román kortársak közül pedig Vasile Alecsandri, Dimirie Bolintineanu, Mihai Eminescu, St. O. Iosif, , Emil Isac, Tudor Arghezi verseit. Összegyűjtött műforításai Szemlér Ferenc gondozásában 1969-ben jelentek meg. Verseiből egy kötetnyi Să cauţi o formă címmel Emil Giurgiuca fordításában, Ștefan Augustin Doinaș előszavával 1974-ben a Biblioteca Kriterion sorozataban jelent meg.
Kovács András Ferenc így jellemzi a költőt:
„Alig harmincegy évesen is hasonlíthatatlan, a korabeli Nyugat hűvös és az Erdélyi Helikon kimért kánonjai között is egyedülálló költői életművet hagyott maga után: teljes értékűt és beteljesedettet, Azrael árnyékában is derűset, frisset, örökös fiatalsággal, hittel, örömmel fénylőt, értelemmel és kivételes formaérzékkel, könnyeden íveltet, játékos lebegésűt, ragyogó magasba röppenőt. Poeta angelicus volt: áldott égi tehetség. A költészet nagy ingyenes kegyelme, hogy valaha is itt járt, s közöttünk lehetett. Boldogok, akik észrevették, meghallották, és olvassák a verseit.”
Forrás:gazetanord-vest.rp
Fordította: Péterfy Tünde
Foto: Gazeta de Nord vest
Average Rating