0
0
–Interjú Csíky Csengelével, a Magyar Szülők Szövetségének elnökével-
Csíky Csengelét, a Marosvásárhelyi központú Magyar Szülök Szövetségének elnökét éppen a gyermekek napján kerestük fel, hogy megkérdezzük, egyebek mellett, milyen programokat szervezett a szövetség e nap alkalmából?
„Mi, a szövetség még nem tartunk ott, hogy Gyermeknapot szervezhessünk, de több helyszínen jelen vagyunk; különböző tanintézmények, szülői közösségek a maguk gyereknapjukat megszervezik és mi is ott, ahol érintettek vagyunk, támogatjuk a szülőket, elbeszélgetünk velük. De éppen a tegnapi gyűlésen fogalmaztuk meg, hogy jövőre nekünk kell szerveznünk egy átfogóbb, nagyobb Gyermeknapot, vagy lebontva, de azt majd az idő elfogja dönteni, hogy mire van szüksége ennek a közösségnek. De, ott leszünk több helyszínen is”, tájékoztatott Csíky Csengele.
Arra a kérdésünkre, hogy a 2018. március 30-án a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége és a Magyar Szülök Szövetsége között aláirt megállapodás miben nyilvánul meg konkrétan, melyek a közös problémák és vonások a két szövetség között, Csíky Csengele elmondta:
„Noha, mi, erdélyi magyar szülök számszerűen többen vagyunk, mint a felvidéki magyar szülők, mégis ők már 27 éve léteznek és organikusan működnek – csodálatosan -, mi pedig most indítjuk el a saját szövetségünket, tehát, a helyzet egy kicsit megfordult, ugyanis mi vagyunk a nagyobbak, ők a kisebb testvérek, és mégis ők segítenek minket ahhoz, hogy feltudjunk építeni egy olyan rendszert, ami abszolút működőképes tud lenni kisebbségi létformában. Az oktatási rendszereinek hihetetlenül hasonlítanak egymáshoz, szinte indigóval működnek, ők is nagyon nehezen tudnak változtatni magán a rendszeren, nemcsak a kisebbségi oktatási rendszeren belül, hanem az egész rendszeren, ugyanúgy, mint mi. Nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küszködünk. Náluk hamarabb megtörténtek kardinális lépések a szlovák kormány részéről, nagyon erőteljesen igyekeztek megnyirbálni a szlovákiai magyar oktatást és pontosan ez váltotta ki azt a kezdeményezést belőlük, ami a Szövetségük létrejöttéhez vezetett és a szülők beálljanak ebbe a sorfalba, amivel védik saját oktatásukat. Nálunk ez most kezd nagyon erőteljesen érződni, most kezd húsbavágni és talán ezért kezdtek felállni a szülők, külső nyomás hatására. Az az igazság, hogy akció-reakciót vált ki, és az oktatás terén ugyanazok a gondok vannak, legfőbbképpen például, az állam nyelvének az oktatása terén. Tehát, a szlovák nyelv oktatásával és tanulásával ugyanazokkal a gondokkal néznek szembe az ottani, felvidéki magyarok, mint amivel mi nézünk szembe itt a romániai oktatásban: a románt anyanyelvként akarják tanítani gyermekeinknek, ugyanúgy mint 40 évvel ezelőtt, ahogy a szüleinknek tanították és ez a lehető legrosszabb. Működésképtelen ez a helyzet és egyrészt asszimilálódáshoz vezet, tehát azok a szülők, akik úgy döntenek, hogy fontos az állam nyelvét tudni, sokan már eleve az állam nyelvén működő iskolába, osztályba, óvodába adják a gyerekeket, a többi pedig, aki az anyanyelvi oktatást választja, az azzal küzd, hogy valahogy elsajátíttassa gyermekével a nyelvet és ha ez nem sikerül és emiatt nem tud itthon boldogulni, akkor természetesen, elvándorol az országból vagy szegregálódik. Sokkal könnyebben megtanulja az angolt, a németet, bármelyik más idegen nyelvet, mint a románt, mert idegen nyelvként tanítják neki és nincs rajta ez a plusz teher. Tehát, hihetetlenül sok, teljesen egymásra ráfedő hasonlatosságok vannak és az, amiben ők tudnak segíteni minket az a rengeteg tapasztalat, ami 27 év alatt nekik begyűrűzött az életükbe, azt áttudják nekünk adni, de nemcsak a tapasztalatot, hanem a megoldást is a helyzetek kezelésére, ami egy óriási előny, amivel mi eltudunk indulni. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy nemzetközi fórumokon tudunk fellépni. Most vettük fel a kapcsolatot, például, a Kárpátaljai Magyar Szülők Szövetségével és gyakorlatilag így, határokon átívelő kapcsolatokon keresztül, nemzetközi fórumokon tudjuk gyermekeink érdekeit képviselni és ez egy óriási lehetőség, történelmi pillanatokat élünk meg”.
Mint ismeretes, az oktatási miniszter és a kormány koalíció vezetői nemrég egyeztettek és arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi tanügyi törvény lehetővé teszi a marosvásárhelyi katolikus gimnázium miniszteri rendelettel való újra alapítását. Ilyen összefüggésben megkérdeztük a Magyar Szülők Szövetségének elnökét, hogy meggyőződött-e afelől, hogy szeptembertől újraindul-e az iskola és hogy egy miniszteri rendelet megtámadható-e a közigazgatási bíróságon?
„A miniszteri rendelettel kapcsolatosan még nincs kész az a törvénymódosítás, amely ezt lehetővé teszi. Elvben szeptembertől újraindítható az iskola, de gyakorlatilag hogyan lehet kivitelezni, az egy másik kérdés. A miniszteri rendelet a közigazgatási bíróságon megtámadható és ha megtámadható, akkor biztos meg is fogják tenni, már be is jelentette az ellenzék ebbéli szándékát. Gyakorlatilag az egyetlen biztos dolog, amire azt lehet mondani, hogy kézzelfogható, ellehet indulni és kell indulni, mivel a közösség akarja, az a helyi alapítás. Ennek megvalósítása érdekében már most el kell kezdeni a papírok előkészítését, hogy ősszel, amikor annak helye és ideje lesz, az illetékes intézmények letudják tenni ezeket.”
Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának önkormányzati bizottsága nemrég ülésezett Bálványosan, amely az erdélyi magyarok helyzetével foglalkozott.
Megkérdeztük Csíky Csengelét, hogy véleménye szerint az ilyen szintű találkozók mennyire segítik, milyen mértékben járulnak az erdélyi magyarok problémáinak megoldásához?
„A gyakorlatot kell mindig nézni. Fontos, hogy a legmagasabb szinteken beszélnek erről, egyre hangosabban és intenzívebben,különböző formákban és különböző fórumokon. Valószínű, hogy a fentről jövő ingerek eljutnak majd – a nagyon pozitív értelemben vett – hétköznapi kisemberhez és megérti, hogy egy nagyon erőteljes mentalításváltásra van szükség, ami aztán őt cselekvésre fogja ösztönözni. Ezeknek az ingereknek belülről, lentről kellene jönniük, bennünk kellene megszülessenek és aztán nőjenek fel. Ha ezek belülről megtörténnek és ez a mentalításváltás itt születik meg helyben, akkor nem lenne szükség ezekre a nagy nemzetközi fórumokra. Sajnos, ezekre szükség van, ezeket az ingereket most már csak fentről lehet mesterségesen éltrehívni. Túl sok reményt nem fűzünk hozzá pillanatnyilag, mivel ezek nagyon hosszú folyamatok, nem történik meg egyik napról a másikra, nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy eljusson az embernek a tudatáig, és miután eljutott a tudatáig cselekvésre tudjuk ösztönözni vagy ők tudják saját magukat ösztönözni egy-egy közösségen belül. Az ilyen szintű nemzetközi fórumok hosszú távon reményt és okot adnak, azt mondom, hogy a gyermekeim ebből majd profitálni fognak, de ahhoz már el kell kezdeni cselekedni. Nagyon szimpatikus, hogy egyre több civil megmozdulás van. A helyi magyarság értelmiségi rétegének nagyrésze elvándorolt a nyolcvanas-kilencvenes években és most nő fel az az értelmiségi generáció, amely kezd szárnyat bontani, megerősödni, kezd vezetői rétege lenni a helyi közösségnek, ami nagyon fontos. Az is bíztató, hogy aktívan kezdenek részt venni az emberek a közösségi élet formálásában”.
Beszélgetésünk végén a Magyar Szülők Szövetségének elnöke megjegyezte, hogy a szövetség egyik legfontosabb célja az „együttélés stabilizálása”.
„Ez egy elkerülhetetlen, dolog, lehet kigyót-békát kiabálni, de ettől függetlenül mi itt vagyunk, együtt vagyunk és jól vagyunk együtt. A szövetség a múlt héten leadott egy pályázatot, amelyet a román kormány keretében működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala hirdetett meg. Mi amúgy is készültünk e projektre, és ezért rá is haraptunk a lehetőségre. Fontosnak tartjuk az etnikumközi konfliktusok minimalizálását, amely főleg a vegyes tanintézményeken belül, úgy oldható meg, ha a szülői közösségek ismerik az oktatás módszertanát, a törvényes kereteket, mert jelen pillanatban semmivel nincsenek tisztában. Éppen ezért a módszertanról( ROFUIP) és az aktuális tanügyi törvénynek azoknak a cikkelyeiről, amelyek a kisebbségi oktatásra vonatkoznak hivatalos fordítást fogunk készíttetni, amelyet felteszünk egy erre a célra létrehozott weboldalra is, így elérhető lesz mindenki számára. A kardinális pontokból pedig, amelyek a leginkább érintik a közösségeket, összeállítunk egy kis füzetet, amelyet nyomtatott formában eljuttatunk a szülői közösségekhez. Ugyanakkor elindítunk fizikálisan egy kampányt több stratégiai helyszínen: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Zilahon és Temesváron, ahol ezeket a törvényeket fogjuk ismertetni, és amennyiben szükség megköveteli, több alkalommal is elfogunk menni és átbeszéljük a szülői közösségekkel ezeket.Amennyiben tisztában vannak a törvényekkel, akkor alapvetően már önmagától fog megoldódni a jelenlegi problémánknak kb. 70%-a. Az eddigi felméréseink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az összes probléma leginkább a törvények nem-ismeretéből adódik. Az egyik oldal megérti a törvényeket, mert anyanyelvén van, míg a másik oldal nem is tudja, hogy létezik. Ezzel próbalunk egy élhetőbb helyet biztosítani gyermekeink számára, hiszen „a törvény nem-ismerete nem mentesít a törvény alól”. Ma, ha bármelyik magyar tanintézményen belül valami éri a magyar kisebbséget, rögtön diszkriminációt kiáltunk, holott lehet, hogy csak éppen egy törvényi változás van, amire ők nem voltak felkészülve, nem tudják, nem értik mi történik. A törvények és módszertanok ismerete és helyes használata lehetőséget ad a kezünkbe, hogy akár egy kérvény, vagy észrevétel beadásával az illetékes intézményhez, vagy akár egy szóbeli tárgyalással megoldódjanak súlyosnak tűnő helyzetek”.
Megjegyzendő, hogy a romániai magyarok a legnagyobb etnikai kisebbséget alkotják Romániában. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a magukat magyarnak valló lakosok száma 1.227.623 fő volt, ami az ország összlakosságának 6,1%-át teszi ki.
Szlovákiában is a legnagyobb kisebbséget a magyarok képezik. A 2011-ben végzett népszámlálás során 458.467 magyart vettek nyilvántartásba, ami az összlakosság 8,5%-at jelenti, míg 508.714 állampolgár (a lakosság 9,4%-a) mondotta a magyar nyelvet anyanyelvének.
A szlovákiai Új Szó napilap kérésére 2017 októberében a Focus Ügynökség által a magyar kisebbség sajátos problémái alapján – oktatás, kultúra, magyar kisebbség – készített közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 16%-a válaszolta azt, hogy számukra a legnagyobb gondot az anyanyelvű oktatás jelenti.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto:itthon.transindex.ro
Average Rating