0
0
E beszégetésre annak nyomán került sor, hogy augusztus végén az RMDSZ Nőszervezetének szervezésében szakmai tapasztalatcserét tartottak Nagyváradon, amelyen részt vett Biró Rozália, az RMDSZ Nőszerevezetének elnöke, és Nagy Anna, a magyarországi Egyszülős Központ alapítója és vezetője is.
– A magyaroszági Egyszülős Központ több mint 20 évvel ezelőtt kezdte kiépíteni a hálózatot. A központ alapítója, vezetője, Nagy Anna is egyszülőként nevelte gyerekét és így közvetlenül érezte a nehézségeket, amelyekkel ezek a szülők szembesülnek. A tavaly tavasszal hívott meg engem egy első konferenciára, ahol az egyszülős családok magyarországi helyzetét elemezték és ahol megismerhettem azt, hogy mennyivel jobb, kedvezőbb törvénykezési keret van Magyarországon, mind itt, Romániában, illetve, hogy mennyire pontosabb nyílvántartásaik vannak országos szinten, mint amivel mi rendelkezünk, hiszen nekünk alig vannak adataink. A romániai satisztikai adatok szerint minden negyedik család közül egy egyszülős család, mely alatt értjük azt is, hogy elváltak a szülők, vagy hogy az egyik, illetve mindkét szülő meghalt és a nagyszülő neveli a gyermeket. Tehát, átfogó a fogalom. A nagyváradi találkozó-tapasztalatcserén Szatmár és Bihar megyéből: Érmihályfalváról, Margitáról és Szalontáról, illetve Arad és Temes megyéből vettek részt. Temes megyében van egy egyesület, amely több mint három éve foglalkozik az egyszülős családok támogatásával, illetve Csikszeredában, amely mintegy öt éve mőködik, de a központ vezetője nem tudott jelen lenni a találkozón. A tapasztalarcsere arra vonatkozott, hogy a magyaroszági központ elnöke lépésről-lépésre bemutatta azt, hogy hogyan alakult ki a közponjuk, milyen nehézésgekkel szembesültek, hogyan sikerült áthidalni a nehézségeket és megoldásokat találni, illetve, hogy milyen szükségeket mutatott az új egyszülős család-hálózat, mi az amire elsősorban fókuszálni kell. Mi is megosztottuk tapasztalatainkat, ugyanis Nagyváradon az idén tavasztól építjük az egyszülős családok hálózatát és részben a mentalítás akadályaival kell megküzdenünk, olyan értelemben, hogy ezek a szülők nem szeretik, hogy úgy figyeljen rájuk a környezet, hogy őket sajnálni kell emiatt, ami teljesen érhető. Ugyanakkor, ezen családok legfontosabb igényük, hogy a gyermekük kapjon támogatást, amellyel ellensúlyozni lehet azt, hogy egyszülős családdá váltak. És végül, de nem utolsó sorban, anyagi gondokkal küzdenek, hiszen a családban általában egy jövedelem van és nagyon szerencsés helyzetnek mondható, amikor a nagyszülő tud segíteni. Aki csak benne van az tudja, hogy lelkileg is milyen megterhelő lehet annak a szülőnek – aki esetleg egy nehezebb házassági helyezetből lépett ki, illetve hagyta el a társa -, hogy a jelképesnek számitó gyermektartási díjat sem fizeti a gyermek másik szülője, aki 98-99 százalékban az apa. S akkor még mindig nem beszéltünk a legnehezebb kategóriáról, a sérült gyermekekről és arról, hogy azért történt meg a vállás, mert kiderült, hogy a gyermek sérült. Erről is sokat lehet beszélni. Ugyanakkor megemlítem azt is, hogy szeptembertől, hétvégi fogalalkoztatási programokat indítunk, elsősorban Nagyváradon, a gyerekeknek az iskolában, hiszen az iskolában több terem áll rendelkezésre és így lehet matematika oktatást, román nyelven való beszélgetést, rajzolást, szórakozást szervezni, az anyukáknak pedig akár joga órát, beszélgetést vagy pszihológussal való találkozót fogunk szervezni. Mi, az RMDSZ Nőszervezete próbáljuk ezeket megszervezni, az igényeknek megfelelően. Most az iskola közeledtével és aztán a Karácsony közeledtével próbálunk segíteni az egyszülős családoknak és a gyerek életkorának, szükségletének megfelelően kisebbb ajándékcsomagokat készítünk, nyílatkozta hírportálunknak Biró Rozália parlamenti képviselő.
Arra a kérdésünkre, hogy abban az esetben, ha a gyermekét egyedül nevelő szülő az apa, aki, például, az anya elhalálozása nyomán jutott erre a sorsa, mennyire nehéz a párbeszéd kialakítása, illetve egytalán elfogadja-e a támogatást, részt vesz-e a programokban, a parlamenti képviselő megjegyezte:
-Bihar megyében van egy egyszülős családunk, ahol az apa egyedül neveli három gyermekét, mivel az anyuka elhagyta őket. Nem tudom azt mondani, hogy én jól ismerem a helyzetet, de a településen működő központot vezető kolléganőm jól ismeri. Tapasztalataim szerint azonban az apuka szerényebb, hallgatagabb, mint amilyen az anyuka, aki sokkal könnyebben kimondja gondjait, ezzel szemben az apának időre van szüksége, amig kezd beszélni nehézségeiről.
Kérdésre válaszolva, hogy az egyszülős családban nevelkedő gyermek hajlamosabb-e az iskola elhagyására, kifejtette:
-Nincs erre adat, csak arra van adatunk, hogy az egyszülős családok szegényebbek, anyagi gondokkal küzdenek, összehasonlítva a kétszülős családokkal. A másik az, hogy nem szabad szemelől veszítenünk azt a tényt, hogy az egyszülős családok hívatalos nyílvántartása nem veszi figyelembe azokat a családokat, ahol az egyik vagy mindkét szülő külföldön dolgozik. Négy és félmillió munkaképes felnőtt van országon kivül, ami viszont ez a másik hívatalos adat. Nyilvánvaló, hogy a hétköznapokban az egyszülős családok száma jóval nagyobb, mint a hívatalos statisztikai adatokban szereplő családok száma. Gyakorlatig egy hosszú folyamatról beszélünk és azon kell dolgoznunk, hogy társadalmilag elfogadjuk: ők is teljes értékű családok és nem kell az egyedül lévő szülőnek felvállalni azt a terhet, hogy mit modanak, miért kell én egyedül legyek, a gyereket egyedül neveljem. Másodsorban szükség van egy közösségre, hiszen nekük nincs idejük, hogy bármilyen közösségi tevékenységbe bekapócsolódjanak, mivel az anyuka dolgozik és nincs aki a gyereket elhozza a délutáni tevékenységekre. Ha így középptávra gondolunk, akkor olyan klubbokat kell kialkítanunk, amelyek heti vagy két heti rendszersséggel szerveznek foglalkozástatásokat a gyerekeknek és az anyukáknak, és akkor ők erre számítanak, bele tudják kalkulálni az életükbe és el tudnak jönni. E hálózatot csak úgy tudjuk kiépíteni, szinte piramisszerűen, hogy megkérjük az anyukákat, ha tudnak egyszülős családról hozzák el a programjainkra, és jó, ha eljön, jó még akkor is ha nem mond semmit, csak egyszerűen részt vesz, ennek is nagyon örülünk.
Az ugyancsak augusztus végén, Pekinge tett látogatásáról kérdezve, Biró Rozália elmondta:
A kínai külügyminisztériumhoz tartozó, külföldi országokkal kapcsolatot tartó civil szervezet, a Kinai Nép Baráti Társasága évről évre megszervezi a nemzetközi törvényhozók fórumát. A mostani eseményen minden országból 67 parlamenti képviselő vagy szenátor kolléga volt jelen. A főbb témák egyike az éghajlatváltozás és ennek következményei volt, míg a másik téma a fenntartható fejlődésre vonatkozott, ebben a témában tartottam egy előadást, ahol bemutattam azt az Európai sikernek számító utat, amelyet Románia megtett 2015-től napjainkig ezen a téren, kiemelve, hogy jelen pillanatban Románia adja az európai országok fenntartható fejlesztési bizottságait, vagyis strukturáit összefogó hálózatanak az elnökségét. Ez volt ez egyik előadásom, a másik pedig egy olyan fórum volt, amelyen csak Európából jövő parlametni képviselők és szenátorok vettek részt, ahol az EU és Kina partnerségi kapcsolatának lehetséges megújítását és erősítését próbáltuk átbeszélni, valamint azt, hogy próbáljunk találni olyan módozatokat, amellyel lehetségessé tesszük, hogy ez a kapcsolat élővé váljon. Ez egy olyan partneri kapcsolat, szerződés, melynek aláírása előtt, hét évet tárgyalt – ha jól emlékszem – Kina az Európai Unióval, hogy feltételeibe megegyezzenek. Aztán megszületett a szerődés, amely néhány évig működött és gyakorlatilag az ukrán háború kitörése előtt már érződött az, hogy az Európai Unió úgymond fagyassza ezt az együttműködést. Nagyon találó volt az egyik kinai kollégának a megjegyzése, hasonlata, aki azt mondta: „Az élelmet, azért, hogy ne romoljon meg, ha nem esszük meg, akkor lefagyasztjuk, na, de ha sok-sok évig a fagyasztóba tartjuk, ehetelenné válik”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: Krónika
Average Rating