0
0
Rendezvénysorozattal tisztelegtünk Magyarrégen szülöttjének, Koós Ferenc születésének 19o. évfordulója alkalmából, Szászrégenben október 19-21. között és november 15-én Bukarestben, a Calvineumban megrendezett Koós Ferenc emlék-Körön. Megtisztelő és öröm volt számomra, hogy a bukaresti Koós Ferenc Kör és a Calvineum nevében köszönthettem Szászrégen magyar közösségét egy, számunkra ilyen fontos eseményen és emlék-előadást tarthattam a bukaresti magyar közösség érdeklődőinek.
Ünnep számunkra e a rendezvény. Ünnep, mint minden olyan alkalom, amelyen hangsúlyt fektetünk a magyar nyelv, kultúra, oktatás és egyház megőrzésére, ápolására és fejlesztésére. Kosztolányi Dezsőt idézve: ”Erős várunk a nyelv”, a református zsoltár szerint “Erős várunk nékünk az Isten.” Ezekkel a gondolatokkal indítottam előadásomat Szászrégenben és Bukarestben, a templom és iskola-alapító Koós Ferenc református lelkipásztorról, íróról, aki tanfelügyelő és királyi tanácsos lett.
Koós Lőrincz és Váradi Zsuzsánna földművelők fia, 1828. október 18-án született Magyarrégenben. Az édesapja módos jobbágy, valamint a magyarrégeni református egyház gondnoka volt. Koós Ferenc négyéves korában elvesztette édesanyját. 1840-ben, mint szolgadiák került be a marosvásárhelyi református kollégiumba. 1843-ban az édesapja is meghalt. 1846 és 1848 között javult a helyzete egy kicsit. Ekkor jött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, amelyben aktívan részt vett. A szabadságharc bukása után Tancson húzódott meg, majd 1850-ben visszament a kollégiumba és elvégezte lelkészi tanulmányait. (Az édesapjának vágyát is teljesítette ezzel.) Tanulmányai befejezése után két évig a kollégiumban maradt, ahol könyvtárnokoskodott és osztálytanító volt. Innen, 1854-ben, meghívták a zilált helyzetben levő bukaresti református egyház papjának. 1854-től a magyarrégeni születésű Koós Ferenc református lelkész és író érkeztével új korszak nyílt a bukaresti magyarság életében. Koós Ferenc 1855 áprilisában tartotta meg bukaresti beköszöntő beszédét. Virágvasárnapi első prédikációját Jeremiás 1,4-7 alapján mondta el.
1856-ban egy iskolát építtetett, amelyben újjá szervezte az oktatást. Kiss József kántortanító mellé a román nyelv oktatására román tanítót alkalmazott. A magyarságot felekezeti különbség nélkül tömörítette a református egyház és iskola köré. Társaskört, könyvtárat alapított, a szegényebb tanulók támogatására alapítványt létesített. 1863 március 8-án lebontják a Sükei-féle fatemplomot. Az új templom alapkő-letételéhez díszes vendégsereg sorakozott fel: nagykövetek, konzulok, egyházi méltóságok különböző felekezetek képviseletében, generálisok, hercegek, hercegnők, és nem utolsó sorban Alexandru Cuza fejedelem felesége, Elena Cuza fejedelemasszony, aki száz aranyat adott e célra, s akinek az a magasztos szerep jutott, hogy letegye az eljövendő bukaresti református templom alapkövét, 186o-ban. Ez alkalommal ezeket mondta: “Boldognak érzem magamat, hogy a református egyház által Isten dicsőségére építendő templom alapjába én tehetem le az első követ. Mély megindulással látom mindegyre szaporodni Románia földjén azon intézetek számát, melyek a szenvedőknek vigasztalást és segedelmet nyújthatnak.” Elena Cuza fejedelemasszony védnökségével 1862-ben hozzákezdtek az új templom felépítéséhez, amely 1865-ben lett kész, a templom körül pedig a lelkészi lakás és iskola. Az építéshez szükséges pénz nagy részét két év alatt maga Koós Ferenc gyűjtötte össze Erdélyben és Magyarországon. Kiemelendő, hogy Koós Ferenc mellé felsorakoztak a segítőkész “testvérek”: Neumeister német evangélikus lelkész, Endrele Károly építész, Kovács István, dr. Lukács Farkas, Benke József, Bartha Mihály, Hajdu József és Seres Lajos egyházközségi tagok.
Az 1930-as évek közepén, a királyi ház terjeszkedni akart és kisajátította a Koós Ferenc idejében épült templomot.
1940 január 30.- án az ítélő tábla, 14.942.035 lej kisajátitási összeget utal ki az egyház részére. A gyülekezet 8.700.000 lejért telket vásárol a mai Luterana utca 11. szám alatt és elkezdi az épitkezést. A háború miatt az építkezést nem tudják befejezni. 1947 december 30-án az új hatalom nyomására a király lemond. A megkezdett építkezést átveszi az állam.
1959-ben kormányrendelet dönt a Koós-templom lebontásáról. A gyülekezet templom és lelkészi lakás nélkül marad.
1972-ben a kommunista államhatalom, külső hatásra, jóváhagyja egy új templom építését.
Az egyház és állam között létrejött telekcsere és megállapodás következtében az új, immár sorrendben a negyedik templom a mai Calvineum, a Lutherana utca 13. szám alatt épült fel. Felszentelésére 1974 október 31.-én került sor. A templom Rene Ghelman építész tervei alapján épült fel.
Koós Ferenc 14 évi papsága alatt kiépültek a közösségi intézmények, melyek a felekezeti hitéleten túlnövően biztosítják egy nép megmaradását. Kiépül és megerősödik a felekezeti iskolahálózat, s nő a tanerők száma is.
A továbbiakban Máramaros-Szigeten volt a tanítóképző igazgatója, majd Besztercén, Brassóban és Fogarason – királyi tanfelügyelő. Ezen kívül számos civil szervezet tagja. Őfelsége 1883-ban királyi tanácsosnak nevezte ki. 1893-ban nyugdíjazták és utána román cikkeket fordított a hírlapokba. 1887-ben, brassói nyugdíjasként ismét meglátogatta a bukaresti református magyar közösséget, majd visszatérve Erdélybe, ezeket a sorokat írta látogatásáról: ”Öndicsekvés nélkül mondhatom el ma, hogy ott nem hiába működtem! Én csak eszköz voltam isten kezében, de az érdem mindnyájuké…”
A sokoldalú, közösségformáló személyiség tiszteletére Koós Ferenc Kör alakult, 1857 – ben, Bukarestben.
A bukaresti református egyház keretében 1990 őszén, Zágoni Albu Zoltán lelkipásztor kezdeményezésére alakult művelődési és vitakör a Calvineumban. Célja számba venni, feltárni és megvitatni a bukaresti magyarság sorsproblémáit, az egykori és mai művelődési életet, a román fővárosban élt magyar értelmiségiek munkásságát, a magyar és román kultúra kölcsönös megismertetésében vállalt szerepét, az egyház és iskola anyanyelvápoló és megőrző tevékenységét a demokratikus társadalom kialakulásának feltételei között. Ökumenikus szellemben működik, nyitott minden felekezet számára, tagjai főként értelmiségiek.
A minden hónapban, általában egyszer, az első péntek este tartandó Koós Ferenc Kört az utóbbi években, több alkalommal is, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságának Bukaresti Regionális Munkabizottságával együtt szerveztük. Hagyománnyá vált az utóbbi években, hogy november hónapban, a Magyar Tudomány Hónapjában, 2-3 Koós Ferenc Kört is tartunk érdekesebbnél érdekesebb témakörökben, az említett hármas szervezésben (Calvineum, Koós Ferenc Kör, Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságának Bukaresti Regionális Munkabizottsága).
A szászrégeni rendezvénysorozat ünnepi megnyitóján a városi könyvtárban, köszöntötte az egybegyülteket Menyei Ildikó műsorvezető, a Humana Regun Egyesület elnöke, emléksorokat idézett fel a rendezvény ötletgazdája – F. Nagy Attila történelem szakos tanár, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke s a Szászrégeni Rákóczi Szövetség vezetője, valamint a város alpolgármestere – Márk Endre Dezső és én, bukaresti vendégként, előadóként. Továbbá rövidfilm és fényképkiállítás bemutatása (Csupán Eduárd) színesítette az első estet. Másnap délelőtt emléktábla leleplezésére került sor Koós Ferenc szülőházán, majd a 37-es számú Koós Ferenc cserkészcsapat tevékenysége következett a magyarrégeni református templomnál. Délután kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők a Radnótfáji Református Kistemplom előadótermében, a Réges régen helytörténeti vetélkedő győzteseivel (szervező: F.Nagy Attila). Utána, csendes alkonyodó fényben megkoszorúztuk a szászrégeni református templom udvarán lévő Koós Ferenc emlékművet.
dr.Nagy Éva, a bukaresti Calvineum gondnoka és a Brassói Egyházmegye Presbiteri Szövetségének alelnöke
Foto:Flickr
Average Rating