0
0
Donald Trump győzelmet aratott a november 5-i választásokon, így ismét az Egyesült Államok elnökévé választották.
Az amerikai választások eredményéről és az ebből kifolyólag körvonalazódni látszó új világról, valóságról kérdeztük Izsák Balázst, a Székely Nmezeti Tanács elnökét.
-A Székely Namzeti Tanács nem egy politikai párt, a mi célunk Székelyföld területi autonómiájának a megjelenítése és ennek a képviselete. De rendkivül fontos, hogy ebben a küzdelemben nekünk vannak szövetségeseink és az egyik legfontosabb szövetségesünk az Magyarország. Tehát, nagyon fontos, hogy milyen a magyar nemzeti kormánynak a nemzetközi beágyazottsága, és ezt a Trump győzelme megerősíti, megerősíti Orbán Viktort, a nemzeti kormányt. Tehát, megerősítette az egyik legnagyobb szövetségesünket. Nem tudunk elszakadni ebben a küzdelemben Magyarországtól, a magyar társadalomtól, a magyar kormánytól. Ezen a szemüvegen kell nekünk a nemzetközi eseményeket figyelni. Ugyanakkor látom azt, hogy az a konzervatív gondolkodás, amelyet Trump elnök képvisel, és most már a republikánusok is képviselnek, az közelebb áll a konzervatív székelyek gondolkodásához is. Zárójelben mondom: Trump alelnökjelöltje, J.D. Vance, arról volt híres 2016-tól, hogy egy szociográfiai regényt írt Appalache-hegység nagyszegénységben élő fehér népességéről, a szülőföldjéről. És amikor egy fejezet azzal kezdődik, hogy az Appalache-hegység lakói megcsavarják a szavakat mielőtt kimondanák – írja szülőföldjének a népéről -, nekem csakis a székelyek juthattak az eszembe. J.D. Vance szülőföldjének a népessége Amerikán belül úgy különbözik a többségtől, mint a székelyek ahogy különböznek a magyaroktól? Amúgy több hasonlóság is van. Könnyű volt nekem ráhangolódni erre a könyvre, megértettem azt a ragaszkodást a szülőföldhöz, ahonnan nekük el kellett volna menekülni a szegénység miatt, de az ott élő emberek ragaszkodnak városukhoz és még a szegénységet is vállalják. Könnyű nekünk ezt az életérzést megérteni. Ezt azért akartam elmondani, mert a politikai megközelítésen túl, van egy olyan életérzés, egy olyan hangulat, amely egy másik út ahhoz, hogy a mostani váltást megértsük. Ha valaki megakarja érteni, hogy mi történt Amerikában az elmúlt napokban, november 5-én, akkor célszerű J.D.Vance könyvét elolvasni, amely különben vezető bestsellere a kortárs amerikai irodalomnak. A köny magyar fordításának a címe „Vidéki ballada az Amerikai államról” (Country ballad about the American dream) – ez egy megrázóan és nyomasztóan szókimondó, kemény írás. A szegénységről, a nehéz életről ír roppant szókimondóan. A saját ifjúkoráról, gyerekkoráról, rokonairól ír, és van egy mondat könyvében, hogy a többség, nagyon sokan – nyílván a demokraták – tahó hegylakóknak (hillbilly) és fehér szemétnek (white trash) nevezik az ott élő embereket és hozzáteszi: akik az én számomra a szomszédaim, a barátaim és a családom. Ez egy döbbenetes mondat. A fehér szemét… és ő most az Egyesült Államok alelnökjelöltje és az én sejtésem szerint a jövendő elnöke. Lehet ezt kétféleképpen megközelíteni: a politikai racionalítás felöl, de az empátia felöl is, amikor az ember szeretné látni és érteni, hogy mi mozgatta a szavazókat, akik Trumpra adták szavazataikat.
Kérdésünkre, hogy az amerikai választások eredménye nyomán meg fog-e változni az anyaország cselekvési szabadsága ebben az új geopolitikai környezetben, Izsák Balázs kifejtette:
-Az amerikai választások eredménye az egész világ fejlődését, alakulását befolyásolja és szerintem jó irányba. Halottam Putyin elnök nyílatkozatát az amerikai választásokról, aki azt mondta, hogy szivesen tárgyalnak minden olyan emberrel, aki hitelesen képviseli az amerikai népet. Ez egy jó jelzés orosz oldalról is. Tárgyalni azokkal akik, hitelesen képviselik az amerikai népet – Trump elnök hitelesen képviseli az amerikai népet. Elgondolva azt, hogy Ő nemrég arról nyílatkozott, hogy szeretné elnöksége alatt azt a szakadékot, ami ketté osztja az amerikai társadalmat, megszűntetni. Tehát, mondja egy olyan ember, akit azelőtt megakartak fosztani vagyonától, több esetben biróság elé állították, rálőttek, és akkor ez az ember azt mondja, hogy közeledjünk egymáshoz, és keressük a közös értékeket, közös célokat.
Arra a kérdésre, hogy milyen fordulatot vehet az ukrajnai háború, elmondta:
-Nem vagyok politikai elemző, de hallgatom a politikai elemzéseket és nagyon bízom abban, hogy jó irányban fognak haladni a dolgok. Számomra eddig a pillanatig a rossza irányt a háborá eszkaláziója jelentette. Attól kellett félni, hogy még jobban kiterjed, átlép határokat. Én most már bátran kimerem jelenteni, hogy ez a háború nem fog eszkalálódni, azt nem tudom, hogy milyen messze van a béke és milyen esélyei lesznek a tárgyalásoknak, de hogy ez a háború innen tovább nem fog eszkalálódni, az látható. Tehát, beszűkült azoknak a mozgás tere, akik ennek a konfliktusnak az eszkalációján dolgoztak. Ez egy óriási nagy dolog. Ha a választások előtt azt mondtam, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő és félni kell, most azt mondom, hogy most már kevésbé kell félni.
A Székely Nemzeti Tanács elnökét az idén már kilencedik alkalommal megszervezett Székelyföld Autonómiájának Napjáról is kérdeztük, pontosabban arról, hogy milyen volt az érdeklődés és összeségében hogyan értékeli az eseményt?
-Székelyföld Autonómiájának a napja és az ez alkalomból meggyújtott őrtüzek egy komoly mozgalommá erősödött. Ezt én nagyon fontosnak tartom, és fontosnak tartom azt is, hogy az elköltelezettsége a közösségnek erősödjön. Rengetek békés és demokratikus eszközünk van, amelyhez még nem is nyúltunk azért, mert talán nem volt meg a kellő erőnk és képességünk. A jog eszközével élhetünk, számtalan esetben, de látni kell, hogy egy hadseregnyi jogászra van szükségünk, akik tudatosan és elkötelezetten harcolnak minden téren Székelyföld területi autonómiájáért. Több emberre, több tudásra van szükségünk. A tudás egy olyan erőforrás, amely egyetlen nép és egyetlen közösség elől sincs elzárva. Azt hiszem, hogy ezen a területen nagyon sokat tehetünk, ha tudatosítani sikerül, hogy a tudás megszerzése, a tanulás az egyik járható útja az önrendelkezés érvényesítésének.
… 2015 óta nőtt a mozgalomban részt vevő fiatalok száma is?
Hogyha ön azt kérdezi, hogy vannak-e fiatal aktivistáink, akkor azt mondathatnám, hogy igen, de nem ez a lényeg, nem itt van a nagyobb változás. Beszéljünk csak a tűzrakásról. Tudatosan hírdettük és mondtuk, hogy minden településen a családoknak ez egy esemény lehet, arra gndolva, hogy mindenki viszi a gyerekeit, hogy minden családnak, minden székely gyermeknek legyen egy olyan élménye, hogy minden évben, október végén őrtüzeket gyújtanak, lobognak a székely zászlók, hogy így nőjenek fel, hogy tudatosodjon bennük, hogy van egy ilyen pillanat és ezt a hagyományt vigyék tovább. Egy gyereknek ez egy közösségi, családi élmény, szerintem egy nagyszrű élmény. Emlékszem, hogy mennyire szerettem tábortűz körül állni én is gyerekkoromban és nem hiszem, hogy az embernek a viszonya a tűzhöz nagyon megváltozott volna. Van egy nagyon egyszerű dolog: az ember szereti a fényt és a meleget, és ez ösztönösen hat a gyerekekre is. Igaz, hogy október végére hűvősre hajlik az idő, de ha tűzhöz közeledik, ott meg is melegedik, és nézi a fellobbanó lángokat. Én elnéztem gyerek arcokat, hogy ugyanazzal az odaadással pillantanak ezekre a tüzekre, mint annak idején én gyerekkoromban a tábortűzekre. Tehát ismerem ezt a dolgot és tudatosan építettük így, hogy bevonjuk a gyerekeket egy olyan ünneplésbe, ahol nincsenek szónoklatok, nincs megszokott rend, hanem csak az, ami vonza őket: a fény és a meleg. Az idén én a Maros parton voltam, újabban ott lehet nagytüzet rakni és tették ezt közösen Marosvásárhely és Marosszentgyörgy lakói. Amikor korábban különböző székely falvakba hívtak és elmentem, ott az volt az élmény, hogy hegytetőkről, dombokról a házigazdák mutatták nekem és sorolták a kis fénypontokat, amelyek azokból a falvakból látszottak, ahol az őrtüz lángolt. Ez is egy élmény, amikor az ember végig pillant a látóhatáron és megróbálja összefogni, hogy most egyszerre azért lobbanak fel ott az őrtüzek, mert ott is autonómiát akarnak. Zárójelbe teszem hozzá, hogy negatív hírként értékelik sokan, hogy egy bírósági ítélet Makkfalva polgármesterét arra kötelezi, hogy vegye le a székely zászlót, de én hangsúlyozom, hogy annak a prefektúsi beadványnak van pár olyan része, amely nekünk rendkivül kedvező, bár nem ez volt a szándéka. Én sokszor elmondtam azt, hogy a jó ügyeket arról lehet felismerni, hogy azok is segítik és előmozdítják, akik akadályozni akarják. A prefektús úr végig sem gondolta, hogy ha ő azt mondja, hogy az itt élő népesség autonómiát akar – hát ez nagyon jó, nagyon jó, hogy elismeri, hogy ez nem valakinek a rendhagyó ötlete, nem egy politikus akar karriert építeni, hanem az emberek akarnak autonómiát. Így van, Prefektús úr! Így van, az emberek autonómiát akarnak! Ő etnikai alapú szeparatizmusnak nevezi, de ugyanakkor azt mondja, hogy abban egyetértünk, hogy az emberek autonómiát akarnak, és abban is egyetértünk, hogy ennek a kifejezése a székely zászló, úgy mind a székely himnusz. Így van, Prefektús úr! Tehát, aki a székely zászlót üldőzi, az az itt élő közösség szólásszabadságát korlátozza. Sőt, a prefektús úr még azt is hozzáteszi, hogy a SIC regionális jelzés is ezt fejezi ki. Én kifejezetten hálás vagyok, hogy a prefektús eszébe jutatta a közösségnek, mert az utóbbi időben kevés olyan autót látok, amelyiken ott legyen a SIC matrica. És akkor a prefektús úr felhívja a figyelmet, hogy a SIC matricával is kilehet fejezni az elkötelezettséget az autonómia iránt. Nagyszerű szolgálatot tett nekünk a prefektús úr. Tehát, az a jó a román hatóságokban, hogy a lépéseik kiszámíthatóak. Lehet építeni rájuk, be lehet építeni a terveinkbe és ezt tartom én egy jó dolognak. Nem jó, hogy ellenkeznek és szembeszegülnek, de tudomásul kell venni, hogy ez van, viszont akarva-akaratlanul a valóságnak olyan tényeit rögzítik, ami tényleg valóságos. Bár nem akarják, de az autonómia ügyét szolgálják. Illyés Gyula a Petőfi-monográfiájában írja János vitézről: „Annyira ővé a világ, hogy akár merre mozdul, mindig a cél fele halad”. A székelyek autonómiatörekvése annyira jogszerű, annyira igazságos, hogy bármi is történjen, az mindig a cél fele halad.
Köszönjük, Elnök Úr az interjút!
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: Főtér
Average Rating