0
0
A múlt szombaton ismeretlen tettesek megrongálták Vitéz Mihály sepsiszentgyörgyi szoborcsoportját. A szobor talapzatára a Trianon 1920 feliratot fújták, festékszóróval, és a magyar nemzeti színeket is felfestették a márványlapokra. A rendőrség négy tinédzsert gyanúsít, kettő közülük magát a rongálást vitte véghez, míg a másik kettő őrt állt, hogy ne érjék őket tetten. A helyi hatóságok még szombat este letakarították a festéket a szoborról.
Az incidens egy nappal azt követően történt, hogy mintegy 200, túlnyomóan az ország más megyéjéből érkezett személy a Vitéz Mihály-szobornál ünnepelte a trianoni békeszerződés aláírását, amely szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és Erdély Romániával való egyesüléslét.
Megkérdeztük Sándor Krisztinát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét, hogy mit lehet mondani egy ilyen vandál cselekedtről?
„Nyílvánvaló, hogy a rongálás elítélendő és provokációnak is tartom. Bár elítélendő az akció és provokációnak tartom azt is hozzá kell tennem, hogy valamelyest érthető, mert hogy Sepsiszentgyörgyön, magyar többségű városban, évek óta december 1-én és június 4-én megérkeznek a román szélsőséges csoportok és tűntetést vagy felvonulást szerveznek és ezáltal irritálták és irritálják a helyi lakosságot. Egy jó pár éve, hogy a román szélsőséges csoportok kinézték maguknak Sepsziszentgyörgyöt és nyílvánvaló, hogy ők is, amit tesznek provokáció jelleggel teszik, és akkor ne csodálkozzunk, hogy vannak ilyen típusú visszahatások. De nem kell csodálkozni, hogy ilyenek történnek azok után, hogy állandóan provokációnak van kitéve Sepsiszentgyörgy, amikor román vagy magyar nemzeti ünnep van, ami nem vezet semmi jóra. Ha meg tágabb kontextusban nézzük, akkor vetítsük ki egész Erdélyre is, hogy az elmúlt évtízedekben, akár 1990-től, hány helyen rongáltak meg magyar szobrokat, szórványvidéken, de főleg Dél-Erdélyben. Ezek a szimbólikus cselekedetek nyílvánvaló, hogy provokáció jelleggel történnek és akkor érthető, hogy a magyar közösség részéről is megesik egy hasonló jellegű cselekedet”.
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen akció mennyire befolyásolja a lakosságot, illetve hogyan reagál, Sándor Krisztina elmondta:
„A sepsiszentgyörgyi lakosság, magyarok és románok egyaránt, szerintem ugyanigy vélekednek, elítélik az ilyen cselekedeteket. De ha már Sepsiszentgyörgyről beszélünk, akkor az is felvetődik, hogy mit keres ott az a szobor. Ha visszagondolunk akkor, azt is azért helyezték oda valamikor, a kommunizmusban, hogy bizonyítsák a románok ősi jelenlétét Székelyföldön. A sepsiszentgyörgyiek – legalábbis a magyarok – soha nem is érezték a magukénak a szobrot. És az is egy jó kérdés, hogy itt Kelet-Európában – és nem csak itt – úgymond már divattá vált az, hogy az ortodox templomépítések, a közterek- és utcanevek kétnyelvű elnevezése – ha van köze, ha nincs köze az adott városnak – a szimbólikus térfoglalás részét képezik. Mindez a többségi hatalmi berendezkedést szolgálják, azt erősítik, azt támasztják alá. Ha jól végig gondolom – én is Sepsiszentgyörgyön nőttem fel – a szobrot nem érezte magáénak a lakosság, amit központi döntéssel oda kellett helyezni, hogy legyen egy nagy román szoborcsoport is. Itt évekkel ezelőtt volt még egy incidens, amely azóta sincs teljes mértékben tisztázva, pontosabban az, hogy hogyan halt meg ott egy kisfiú egy robbantás következtében. Ez is egyértelműen provokatív szándékú cselekedet volt. De mondom, ezért érthető és szerintem ugyanigy gondolkodhatnak a magyarok is. Ami a románokat illeti, nyílván ott is van az a réteg, amely egyből rááll a magyar gyűlöletre. A szoborrongálás után azonnal meg is néztem pár román politikus internetes oldalát; nyílván, hogy Dan Tănase volt az egyik, aki azonnal bűnöst és tolvajt kiáltott, ahogy mondani szokták, elitélte és provokációnak nevezte a vandál cselekedetet. El lehetett olvasni, hogyan reagál az a közönség, amely őt követi: <hogy bezzeg, hogy ha ezt magyar szoborral teszik akkor már biztos, hogy mindenki az Európai Biróságig megy, szerte kiabálta volna a világon, hogy mekkora igazságtalanság történt>. Ez nem egy valós szemlélet. Mi 101-ik éve élünk kisebbségben az országban és mi szenvedtük el azt, hogy hány helyen semmisítettek meg magyar műemlékekeket. Például, Brassóban, fent a Cenken, megrongálták az Árpád-szobrot, vagy az aradi Szabadság-szobrot. Ezek szimbólikus ügyek, de megtörténnek és azt gondolom, hogy Sepsiszentgyörgyön a hatás-visszahatás elve érvényesül. Oda mennek mindig tűntetni a román szélsőségesek is. Ez a tény azóta sem tudta levetkőzni ezt a jellegét. Azáltal, hogy a szobornak sincs amit ott keressen és hogy odajárnak vissza a román szélsőségesek, valahol érthető a reakció, a provokáció elfogadhatatlan, csakhogy magát a folyamatot kell látni abban, hogy Sepsiszentgyörgy milyen helyzetbe került már jó pár éve és nem kell csodálkozni, hogy történik ilyen is. A szoborrongálást a tizenévesek tették, fiatalok, akik bátrak és nem gondolják végig a cselekedeteik következményeit, úgyhogy ez a része is még egy ráadás a történetben. A fiatalokra általában jellemzőek a hasonló cselekedetek, meg kell érteni őket, de ismétlem, hogy Sepsiszentgyörgy esetében a folyamatot kell látni, azt, hogy mi vagy mik előzték meg”.
Azzal kapcsolatosan, hogyan fejtette ki tevékenységét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt egy évben, és hogyan dolgoznak most, a világjárvány után, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta:
„Az elmúlt egy év nekünk is, mind mindenkinek, különlegesen telt el. Amikor beütött a járvány, márciusban, mi is teljesen bezártuk az irodahálózatot, áprilisban-májusban egyáltalán nem dolgoztunk, aztán június 1-től fokozatosan nyítottunk, 30%-os működéssel. Mindig volt ügyeletes, felvátva, az irodában, bevezettünk minden járványügyi intézkedést, fertőtlenítést, felszereltünk plexi-falakat, aztán a teljes üzemelés idén januártól állt vissza. A tavaly hol több, hol kevesebb munkatárssal dolgoztunk. Az elején az emberek sem nagyon igyekeztek eljönni az irodáinkba bizonyos ügyekkel, ami érthető volt. A nyártól elkezdődtek azok a tevékenységeink, amelyek állandó jellegűek. Ami nagy kiesés volt számunkra, az az, hogy gyakorlatilag nem tudtunk rendezvényeket szervezni, sem kisebbeket, sem nagyobbakat. Ez év januárjától indultunk újra és jó megtapasztalni azt is, hogy azóta van egy felélénkülés az irodai tevékenységünk terén, többen keresnek meg. Aztán most legutóbb a magyar védettségi igazolvány igénylése tovább növelte az érdeklődést, hiszen sokan akarnak oltási igazolványt szerezni, ennek pedig bonyolult az eljárása és akkor ebben is próbálunk segíteni azoknak az erdélyi magyar állampolgároknak, akik már be vannak oltva”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: 3szek.ro
Average Rating