Október 23-a Bukarestben
(A gyász és a megemlékezés napja) Értünk, az utókorért adták életüket az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai, s nekünk mindannyiunknak kötelességünk emlékezni rájuk, fejet hajtani előttük mindig, minden korban. Megemlékezés és Ünnep október 23-a, mint minden olyan alkalom, amelyen emlékezünk múltunkra és hangsúlyt fektetünk a magyar történelem és kultúra, a hit megőrzésére, tövábbvitelére. Fennmaradásunk zálogai ezek. Szorosan összefüggnek a közösség lelki állapotával, még fontosabbak a túlélés szempontjából, mint más nemzeteknél. Történelmünk, kultúránk és hitünk egybefonódik önazonosságunk tudatával. A fővárosi magyarok minden évben a Bukarest közelében fekvő Snagovon koszorúznak október 23-án. A járvány ellenére, az idén sem történt ez másképpen, a hatályban lévő szabályok betartásával. Nagy Imre egykori magyar miniszterelnök és társainak fogvatartása helyén felállított emlékműnél helyzték el a kegyelet koszorúit Magyarország Bukaresti Nagykövetségének, a bukaresti RMDSZ és a Nőszervezet, a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság, a helyi önkormányzat és a forradalmár-szervezetek képviselői. A rendezvényen dr. Varga Ádám József Magyarország Bukaresti Nagykövetségének diplomatája hangsúlyozta: „Snagov és 1956 számomra egy szimbólumnak is tekinthető, hiszen nagyon jól mutatja az európai országok egymásrautaltságát, történelmi egybefonódottságát. Mindannyian ismerjük az 1956-os eseményeket… Ezek a megemlékezések nagyon fontosak arra, hogy a fiatalabb generációk is megismerkedjenek ezeknek az eseményeknek a fontosságával és jelentőségével, s így ne vesszen mulandóba mindaz, amit 56 tapasztalatának és örökségének hívunk.” Dr. Nagy Éva az RMDSZ bukaresti Nőszervezete nevében helyezett el koszorút az emlékműnél, majd így nyilatkozott: „Minden évben a bukaresti magyarság megemékezik az 1956-os eseményekre, koszorút helyezünk el a Bukarestben és környékén, sőt Snagovon is élő magyarok részéről. Mint az összmagyarság számára, nekünk is nagyon fontos ez a megemlékezés, akik itt élünk a román fővárosban és környékén. Egy nemzethez tartozunk és tudjuk, hogy kötelességünk emlékezni a múltra ahhoz, hogy a jövőt előre vetítsük. Ilyenkor főt hajtunk azok előtt, akik valamilyen formában tettek nemzetünk és magyarságunk érdekében.” A megemlékezés után adott interjúban a forradalmárok szövetségének elnöknője, Stark Júlia hangsúlyozta a federáció és a magyar kormány között kialakított jó kapcsolat továbbvitelét és fontosságát. Snagov település polgármestere nyilatkozatában elmondta: Snagov községnek ez az esemény közös történelmet jelent, mert Nagy Imre akkori magyar miniszterelnököt a község területén tartották és innen vitték Budapestre, ahol kivégezték. Ez az emlékmű mérföldkő, kapcsolatot jelent a két nép között, mert a román népnek is voltak hasonló gondjai történelme során, akárcsak a magyar népnek.” – mondta az elöljáró. |
Ilyen alkalmakkor az a cél, hogy együtt emlékezzünk, hogy kezet nyújtsunk egymásnak és feleleventsük a múltat, amely a jövőbe tekint, mert Vörösmarty Mihályt idézve: |
„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
Nagy Éva
(Az nyilatkozatok forrása a Román Rádió Bukaresti Magyar Adása. 2020 okt. 23.) |
Average Rating