REFORMÁCIÓ és az anyanyelv használata

Eezzel a címmel tartottam előadást a medgyesi református templomban, a Reformációt ünneplő vasárnapi istentisztelet keretében, okt.27-én. Köszönöm a meghívást Székely Zoltán lelkipásztornak. Szolgálatomban elkísért a Brassói Egyházmegye Presbiteri Szövetségének vezetősége: Vass Vince Ferenc elnök, Kozma Károly titkár, valamint Katona Ferenc és Szász Ernő vezetőségi tagok.

A templomban Székely Zoltán parókus lelkész köszöntötte a vendégeket és a gyülekezetet, majd kihírdette Isten igéjét, amelyre az istentisztelet épült: Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (Tízparancsolat harmadik parancsolata/2 Mózes 20,7.)

Az ünnepi istentisztelet után Vass Vince Ferenc elnök üdvözölte az egybegyűlteket. Ime néhány gondolat: „Én nem ajándékkal, hanem ajándékért jöttem. A testvéri közösség megtapasztalásának ajándékáért, hogy megismerhessem a medgyesi gyülekezet hajlékát, e gyönyörű  templomot, amelyben először járok”.

Előadásom kezdetén az 5o2 éves Reformáció üzenetével, az újítás és változás, valamint a szeretet, a megértés, a társaink gondjaira való figyelem, a hit, remény, szeretet jegyében, a Brassói Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége, a bukaresti Calvineum és magam nevében köszöntöttem az ünneplő gyülekezetet.

Lelkes magyar közösség fogadott bennünket a Nagyszebentől 56 km-re északkeletre, a Nagy-Küküllő két partján fekvő Medgyes református templomában, egy szép, napsütéses őszi délelőtt, október utolsó vasárnapján. Nemcsak a természet, hanem lelkünk is „mosolygott” a csendes kisvárosban, a  meghitt gyülekezetben. Nem ismertük egymást személyesen, de tudtuk mindannyian, hogy egyek vagyunk, anyanyelvünk és hitünk egybefonódik.      Mindannyiunk számára különös varázsa van az ilyen ünnepségnek, amikor különös hangsúlyt fektetünk a magyar nyelv, kultúra, oktatás és hitünk megőrzésére, ápolására és fejlesztésére, hiszen Reményik Sándor szavait idézve: ”Úgy beszéljen ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok a nyelv ma szent kehely”.

Előadásom üzenete:

„A Reformáció adta azt a legfontosabb és legszebb ajándékot, hogy anyanyelvünkön hallhatjuk és olvashatjuk Isten igéjét, s keresztén feladatunk megőrizni és továbbvinni azt. Ápoljuk anyanyelvünket azáltal, hogy a reformáció értékeit is megőrizzük és adjuk át a következő nemzedékeknek ahhoz, hogy együtt legyünk és megmaradjunk, mert értékeink legnagyobb kincse az anyanyelv.  Ezt vitte át a reformáció a vallási tanításokra.

A reformáció az elindítója a magyar nyelvi sztenderdizációnak, vagyis az irodalmi és a köznyelv egyesülésének.  A 16. századig ugyanis nem volt egységes irodalmi nyelvünk. Nyelvhasználatuknak része lett a választékos, ünnepélyes nyelv, az egyházi szertartásban, az istentiszteleteken magyar nyelven olvastak fel a Bibliából és persze magyarul énekelték a zsoltárokat is. Fontos újítás, hogy a kórus helyett bevezetik a gyülekezeti éneklést. A közös éneklés a hit megélésének fontos eszköze lett.

A közösségszerveződést a közös felolvasás és éneklés élményével erősíti a Reformáció.

A reformáció széles körű iskolahálózatot hozott létre az elemi iskolától a gimnáziumon át a főiskoláig. Az 1530-as, 1540-es években alapítják a sárospataki, a debreceni, a pápai, később a nagyenyedi református, illetve a pozsonyi, lőcsei, eperjesi és nagyszebeni evangélikus kollégiumokat.

Elindult a könyvnyomtatás, amely magával hozta az anyanyelv felértékelődését, ez elősegítette az irodalmi nyelv kialakulását. Megnőtt a tudás utáni vágy.

Minden református kollégiumnak voltak nagynevű diákjai, mint például, Szenci Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Kőrösi Csoma Sándor, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Sütő András és még sokan mások.

Az ökumené jegyében minden kereszténynek van ünnepelnivalója a Reformáció, az újjítás szellemében, hiszen a Reformáció által középpontba került evangéliumi igék fénye, minden hívő életét egyformán beragyogják.  Látszólag sokfélék vagyunk, de egy az Urunk, egy Lélek érinti meg a szívünket.

Az egyház és a társadalom megújulásának legfontosabb eszközei tehát: az anyanyelvű prédikáció, a kátétanítás, a bibliafordítások, a különböző nyomtatványok és az iskoláztatás révén a Reformáció a nemzeti kultúrák kibontakozásának táplálója lett.”

           Én azt kívánom, hogy a Reformáció üzenete váljon mindannyiunk számára a saját életünk részévé! A Reformáció legyen az, amit valójában jelent:  hozzáállás a kereszténységhez.
           Köszönjük a szívélyes fogadtatást Székely Anna-Eli tiszteletes asszonynak, a presbitériumnak és a gyülekezetnek. Örömteli, szép találkozás volt. Soli Deo Gloria!

dr. Nagy Éva

alelnök – Brassói Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége

gondnok – Calvineum, Bukarest

Lasă un răspuns

Adresa ta de email nu va fi publicată. Câmpurile obligatorii sunt marcate cu *

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.