0
0
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) június 20-24 között, a frízföldi Leeuwardenben megszervezette 63. kongresszusát.
A kongresszuson azt a határozatot is elfogadták, egyebek mellett, amelyben az arománok kérik a nemzeti kisebbségi státusuk elismerését Romániában. A dokumentumban felszólítják Románia kormányát, hogy ismerje el külön kisebbségként az arománokat.
Megkérdeztük Winkler Gyula európai parlamenti képviselőt, hogy milyen esélyük van az arománoknak, hogy kisebbségként ismerjék el Romániában?
“Nem vagyok szakértője ennek a témának, régi a történet. A Romániai Arománok Szövetsége már régebb, hogy tagja a FUEN-nek. Úgy gondolom, hogy az identitás önmeghatározásra épül. Ha ők érvekkel tudják alátámasztani azt, hogy létezik egy aromán identitás, létezik egy nyelvváltozat – most nem akarok belemenni abba, hogy itélkezzek a nyelv fölött, hogy az egy régebbi nyelv vagy dialektus, mivel nincs szakmai hátterem, ezt másoknak kell eldönteniük -, nyert ügyük lesz. Szerintem nagyon fontos az identitás, hiszen a memzetiségi hovatartozás az önbevallásra épül. Ilyen szempontból nem nagyon értem az akadékoskodást, a román hivatalos, elutasitó álláspontot, ami, sajnos, nem újdonság. Az aromán-törekvésekről volt még FUEN-kongresszusi döntés régebben is, és úgy gondolom, hogy kitartó munkára és épitkezésre van szükség. Nem ismerem igazán azt, hogy pontosan hol, mekkora aromán közösségek élnek és milyen kulturális és történelmi elemeket hoznak ők fel. Még egyszer mondom, nem vagyok szakértője ennek a kérdésnek, de azt hiszem, hogy ha egy közösség önmagát annak deklarálja és az identitását fölvállalja, akkor elismerésének elég egyszerűen kellene megtörténnie a jövőben. Nem hiszem, hogy ma az arománoknak sok esélyük lenne; gondoljunk egy pár idetartozó történésre, például, gondoljunk arra, hogy Románia továbbra is azon nagyon kevés európai uniós tagállamok között szerepel, amelyek nem ismerték el Koszovó államiságát. Tehát, ilyen szempontból láthatjuk a román álláspontot, láthatjuk azt a görcsös ellenkezését amellyel a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ellen lépett fel. Még nincs lezárva az Európai Unió Biróságán a per, nyilvánvaló, hogy tárgyát veszitette, de jogilag továbbra is létezik azzal kapcsolatosan, hogy ne lehessen elinditani a Minority SafePack-et támogató aláirásgyűjtés-kezdeményezést. Ezt a pert az Európai Biróságnak jogilag le kell zárnia, mert tárgytalan, hiszen az aláirásgyűjtés lezárult, ráadásul sikeresen számunkra. Rengeteg munka volt, és most zajlik az aláirások hivatalositásának a folyamata. Tehát, ez a per tárgytalan, de csak példaképpen hoztam fel, akárcsak a koszovói álláspontot amellett, hogy nem vagyok túlzottan optimista az aromán-törekvések szempontjából, viszont nem is ismerem annyira a kérdést, hogy további mélységben tudjam elemezni”, nyilatkozta Winkler Gyula európai parlamenti képviselő.
Arra a felvetésre, hogy az arománok esetleg a Minority SafePack kezdeményezés sikeréből ihletődtek, amikor benyújtották az emlitett határozatot, Winkler Gyula megjegyezte:
„A múltban töbszörösen volt ilyen határozat, most nem emlékszem egészen pontosan, hogy mikor; régebbi FUEN-kongresszusokon nem is egyszer, hanem többször is szerepelt ilyen határozat. Nem tudom, hogy mennyire ihletődtek a Minority SafePack kezdeményzésből, de nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbség elismerésének a kérdése nem vetődhet fel, hogy valaki elismeri vagy nem ismeri el mindazon a kárpát-medencei országokban, ahol hivatalos státusszal rendelkező kisebbségi közösségekként léteznek. Ehhez egy kommentet szeretnék fűzni, méghozzá a szolidaritásról szóló kommentet, ami a mi esetünkben, az erdélyi magyarság esetében, tulajdonképpen azt mutatja – és ez a Minority SafePack-nak az elmúlt hét évben folytatott küzdelmének is köszönhető –, hogy kialakult egy olyan fajta szolidaritás, ami arról tanuskodik, hogy nemcsak elvárni vagyunk képesek támogatást, nemzetközi elismerést, kivülről jövő segitséget, hanem ugyanakkor támogatást, támaszt tudunk adni, hiszen nagyobbak vagyunk számbélileg itt Erdélyben, mint egy egész sor európai uniós tagállamnak a lakossága. Egy erős, egy szervezett közösség vagyunk, léteznek közigazgatási formák, létezik kulturális és jogi közigazgatási jelenlét minden olyan területen, amely szükséges az identitás megörzéséhez és továbbadásához, tehát ilyen szempontból adni, ajánlani is tudunk segitséget azoknak a kicsi, nyelvi vagy etnikai közösségeknek, amelyeknek nagyon kevés tagja van. Egy közösséget nem szabad a számuk szerint mérni, még akkor sem hogyha, tegyük fel, hogy Romániában a 20-21 elismert etnikai közösség között vannak olyanok, amelyek csak pár ezer taggal rendelkeznek és vannak olyanok, mint a magyar vagy a róma közösség, amely jelentős taglétszámban élnek a román állam keretében. Ezeknek a kisebbségeknek bizonyos szempontból egyenlőeknek kell, hogy legyenek. A kulturális hozzadott-értékük, fontosságuk és az identitás sokszinüsége szempontjából – legyen a közösség kicsi vagy nagy – egyforma kell, hogy legyen”.
Az európarlamenti képviselő által megemlitett további aspektus más kisebbségi közösségek elismerésére utalt:
„Voltak viták még más közösségek elismerésének a folyamatában is, de végül győzedelmeskedtek. Például, a rutén kisebbség Romániában, illetve a ruszin kisebbség Magyarországon. Mindekettő kisebbség létét az ukrán közösség tagadja. A rutén, illetve a ruszin Romániában és Magyarországon az az ukrán eredetű közösségek, amelyek az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén belül éltek. Ők saját maguktól kinyilvánitották az önálló identitást és mindkét országban peres úton kellett elérniük az igazukat, hiszen annak idején, 1999-ben, úgy Romániában, mind Magyarországon az ukrán közösség perben akarta bizonyitani, hogy tulajdonképpen ezek nem egy önálló közösségek, hanem az ukrán közösségnek a része. A rutének Romániában és a ruszinek Magyarországon győzedelmeskedtek, tehát bebizonyitották, hogy önálló közösségek. Ilyen szempontból a jövőben abban reménykedek, hogy a román állam hivatalos álláspontja módosul, akár az arománokkal szemben is, mint ahogy abban is reménykedek és azon dolgozunk, hogy a mi, saját magyar közösségünk nyelvi kérdéseivel kapcsolatban is rendeződni fog ez a mostani, nagy mértékben elutasitó álláspont. Ezért dolgozunk, hogy ezt megváltoztassuk”, magyarázta Winkler Gyula EP-képviselő.
Megjegyzendő, hogy statisztikák szerint Romániában 28 ezer aromán él, mig nem hivatalos adatok szerint számuk 70-200 ezerre tehető. Arománok élnek még a nyugati országokban is, bevándorlókként. Erről tanuskodnak az USA-ban, Ausztráliában, Németországban és Franciaországban működő szervezeteik. Az arománoknak két országban van valamilyen jogi státuszuk: Macedóniában és Albániában, de e közösség nagyrésze Romániát tekinti anyaországának. A Romániai Arománok Szövetségének eljárásait birálók azt állitják, hogy az arománok – etnobiznisz céllal – csak a közösség román állam általi finanszirozást akarja elérni. Ugyanakkor, egyetlen, aromán eredetű ismert személyiségről sem tudunk, aki támogatná az arománok azon követelését, hogy Románia külön kisebbségként ismerje el. Mindehhez azt is hozzá kell fűznünk, hogy a történelem során az arománok lelkes hazafiságról tettek tanubizonyságot és elkötelezettek voltak a román értékek érvényesitése iránt.
Az Európa Tanács a veszélyeztetett nyelvi vagy etnikai közösségek között tartja számon az arománt, 1997-ben külön ajánlást fogadott el a témában.
Az interjút készitette: Balázs Magdolna
Foto:Nyugati Jelen
Average Rating