0
0
Interjú Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
Mint ismeretes, október 1-én Katalónia függetlenségéért népszavazást tartottak e régióban. A népszavazást megelőzően, október 6-án a katalán parlament törvényt fogadott el Katalónia Spanyolországtól való elszakadásáról, annak ellenére, hogy a referendum megszervezését Spanyolország alkotmánya tiltotta. A madridi hatóságok figyelmeztetései ellenére a katalán régió úgy döntött, hogy folytatja függetlenségi küzdelmét.
A katalán népszavazásról kérdeztük Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, aki elmondta:
„Nyilván, hogy nagyon sok embert a katalán és a székely összefüggések érdekelnek, hogy milyen mértékben segiti vagy hátráltatja őket. A katalánok még nem vivtak ki semmit. A katalán helyzet és a mi helyzetünk között a legszembeötlőbb különbség az, hogy mi Székelyföldön autonómiát akarunk, ami épp az ellentéte a függetlenségnek. Magát az autonómiat nagyon sokan használjak, sőt az Európa Tanács az 1334-as ajánlásában úgy fogalmaz, hogy a többség és kisebbség közötti konfliktusok elháritása nagyon fontos. De, szögezzük le már a legelején a célokat. Az más kérdés, hogy az SZNT célkitűzései közzé tartozik a román parlament elé kétszer is elé terjesztett autonómia statutúm, tehát mi, lényegében, társadalmi párbeszéd révén akarjuk elérni Székelyföld autonómiáját. Sajnos e pérbeszéd egyáltalán nem létezett spanyol, katalán vonatkozásban. Sajnos, mi felénk sem létezik, igaz, hogy kapunk válaszokat a beadványainkra, de ezek a válaszok nem kielégitőek, mi úgy tartjuk, hogy tovább kell menni a pérbeszéddel, tehát nem állithatom azt, hogy a román fél egyáltalén nem válaszol. A Székely Szabadság Napjára beadott beadványainkra rendszerint érkeznek válaszok, amelyek nagyjából elháritóak. Most hadd beszéljek a különbségekről, a hasonlóságokről és az összefogásról. A katalánok is és mi is egy illúzióban éltünk. Mi azt gondoltuk, hogy a Ceauşescu diktatúra, illetve a Franco diktatúra összeomlása az nemcsak a demokratikus berendezkedést változtatja meg – ez történt Romániában is és Spanyolorszégban is – , de ezzel autómatikusan együttjár a közvélemény átalakulása is. Holott, Spanyolországban – és Romániában is – domináns maradt az a mentalitás, amely a Franco-rezsimet jellemezte. Tundunk kell, hogy a Franco rezsim mögött tömegek áltak gondolkodásban, legalábbis a katalánokhoz és a baszkokhoz való viszonyulásban. Ugyanúgy Romániában is, a Ceauşescu féle magyarellenes politikának is megvoltak a nagy román tömegei. Tehát, össze kell hasonlitani a kort, én azt mondom, hogy ott is és itt is létezett egy illúzió a demokratikus válatozásokkal kapcsolatban. Most, Spanyolországban a népszavazás ellen tűntetők tulajdonképpen megjelenitették azt a spanyol gondokodást, amely a Franco diktatúra idején is élt. Maga a rendőri beavatkozás is nem egy demokratikus államra jellemző, sokkal inkább egy diktatúrára, sokkal inkább arra a Franco diktatúrára, amely egy kimondott szóért, egy katalánul elénekelt dalért embereket zárt börtönbe. Ami az összefogást illeti, észre kell venni egy különbséget is. A civilbátorság másképpen áll nálunk, mint Spanyolországban és ez a kelet-európai diktatúráknak lehet túlajdonitani. Lehet vitatkozni azon is, hogy miért más egy kommunista baloldali diktatúra és milyen egy jobboldali diktatúra, amely működni hagyja a magánvállalkozásokat, tehát a Franco diktatúra alatt létezett a katalán tőke, amely a katalán törekvések mögé állt. Erre a külünbségre is oda kell figyelni. 1989-ben egy sokkal mélyebb és nyomotabb félelemből szabadult ki az erdélyi magyar közösség és ez a mai napig is él. Ez különbözteti meg a katalán civilkurázsit és éljek egy konkrét példával: a székelyföldi önkormányazati vezetők nem kockáztattak annyit, mint a katalánok. 2014-ben felhivással fordultunk a székely önkörmányzatokhoz, kérve, fogadják el azt a határozatot, amely arra utalt, hogy 148 székely falu és község különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. Egy ilyen határozatot semmiféle retorzió, megtorlás nem ért a román hatóságok részéről. Túl azon, hogy azt mondták, megtámadják és a törvényszéken megsemmisitik. Székelyföldön mindössze 60 községben fogadták el ezt a határozatot, miközben a többi nyolcvan valamennyiben nem került szavazásra. Az oka: a félelem, a félelem a megtorlástól. Tulajdonkeppen a 89-től átörökölt félelmet az állami diktatúrától nem vetkőzte le a közösség. Itt csupán arról van szó, hogy amit minden katalán akar, azt nyiltan kimondja, de mi erre még nem értünk meg. Nem vagyunk annyira érettek, hogy ezt teljes tömegében megtegye minden székely közképviselő. Nagyon szeretném, ha lenne egy erős összefoggás”.
Arra a felvetésre, hogy a nemrégi nagyváradi autonómiakonferencián Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár azt nyilatkozta, hogy „mindaggig, amig az erdélyi magyar közösség közömbösen viszonyul az autonómia iránt, addig nem lehet eredményre jutni”, Izsák Balázs igy válaszolt:
„Mondjuk, hogy értem Potápi Árpád felvetését. Az előbb említettem, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak több, mint a fele nem fogadta el ezt a határozatot. Lehet ezt úgy értelmeznie is, mint közöny, de szerintem ez a közönynek látszó dolog a félelemmel magyarázható. Elvileg Potápi Árpádnak igaza van és csak megismételni tudom: én nem azt a bátorságot várom, hogy valaki törvénytelenül járjon el. A Székely Nemzeti Tanács a demokratikus útat választotta és én magam is megvagyok győződve az alkotmányos út szükségességéről. Sajnos, amikor azt az egyszerű kérédsét teszi fel, például, egy újságiró, egy tv-kamerával, megállitva az utcán egy embert, hogy akarja-e a székely autonómiát és az tovább siet és azt mondja, hogy ezzel nem foglalkozom, vagy, hogy nem érdekel, akkor hiányolom azt az egyszerű, természetes és nyilvánvaló polgári bátorságot, azt, hogy belemosolyog a kamerába és azt mondja: Igen. Van egy pár, aki megteszi, de nagyon sokan elmenekülnek egyszerűen a kérdés elől, elmenekülnek az elől, hogy ezt nyilvánosan felvállalják”.
Arra kérdésre, hogy e félelmet, hogyan lehet, mégis, feloldani, Izsák Balázs leszögezte:
„Az SZNT tevékenysége, többek között, erre is egy válasz: a közbátorság emelése, a félelem oldása. Amikor Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján először összegyűltünk fevonulni, akkor mintegy 500-an voltunk. És a sajtó sem igazán figyelt fel ránk, és évről-évre meg kellett ismételni, megmutatni az embereknek, hogy a békés kiállás vállalható, nem hordoz veszélyeket. 2013-ban már 30 ezren voltunk (a média és a hatóságok szerint azonban jóval kevesebben vettek részt ezen a rendezvényen, mintegy 1.800-an, és a szervezők közlése szerint 4.000 és 8.000 között – szerk. megj.), mig a Székelyek Menetelésén 150 ezren. A Potápi Árpád megjegyzéséhez annyit tennék hozzá, hogy jómagam is megállapitottam a félelem jelenlétét a közösségben, de úgy érzem, hogy ez lassan lebomlik, ezt érzékeljük a magunk tevékenységünk révén is. A Székely Nemzeti Tanács létrejöttekor nehéz volt emberekkel beszélni, mert rajtuk volt a félelem. Ettől a helyzettől 14 év alatt nagyon eltávolodtunk, és dolgozunk tovább, hogy ezt a félelmet megszűntessük. Az SZNT négy évvel ezelőtt elfogadott programjában a cselekvések több területét jelölte meg, s az első helyen a közösség volt: a közösség önszerveződése, fellépése, a közösségi akarat felmutatása. A másik terület, az önkormányzatok voltak: az önkormányzatok elmozditása abból a semleges gazdálkodó helyzetből, amelyben addig voltak, az autonómia irányában, tudatositani bennük, hogy nemcsak a rossz világitásért, a legelőtakaritásért felelnek, hanem a közösség kultúrájáért, jeléért, jelhasználatáért és a jövőjéért is. Egy másik terület: a magyarországi, a magyar társadalom támogatása. Ebben az irányban is tettünk fontos lépéseket, de most nem bocsátkozok részletekbe. Fontos lépéseket tettünk nemzetközi téren, a nemzetközi kapcsolatokban és természetesen a román parlamentben is, hiszen ez az a fórum, ahol Székelyföld autonómiáját el kell fogadni”.
A nagyváradi autonómiakonferencián részt vett Szili Katalin miniszteri megbizott is, aki Székelyföld két autonómiatervezetének a közösnevezőre való hozását szorgalmazta. Megkérdeztük az SZNT elnökét, hogy hogyan látja ezt, miként lehet kivitelezni?
„Ennek nem látom igazán az esélyét. Volt egy pérbeszédkezdeményezésünk az RMDSZ fele, amit lényegében elutasitott. Tettünk egy irásos javaslatot annak idején, egy évet vártunk a válaszra. Nehéz úgy elérni valamit, amikor nincs meg a készség. Ami a másik tervezetet, az RMDSZ tervezetét illeti, ha jól tudom, Korodi Attila azt jelentette ki erről, hogy az RMDSZ-nek nincsen ilyen tervezete, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem áll mögötte testületi döntés, tehát az RMDSZ-nek nincs olyan döntéshozó szerve, amely a tervezetet elfogadta volna. Ilyen értelemben messzemenően igazat adok Korodi Attilának, azzal kapcsolatosan, hogy az RMDSZ tervezete mögött nincs egy olyan szerző, aki felelősséget vállalna. Ilyen helyzetben számomra teljesen érthetetlen, hogy ők miről beszélnek. Az SZNT tervezete nem idegenektől másolt, hanem a székelyföldi, a romániai valóságot veszi figyelembe és úgymond már több ütköző próbát kiállt és – ki kell mondani –, hogy nincs alternativája ebben a pillanatban. Az idők folyamán készültek különböző autonómiastatutúmok, de kisérletek voltak, nem kerültek a közfigyelem középpontjába. Mi leirtuk Székelyföld autonómiájának megkérdőjelezhetetlen kritériumait, de erre sem kaptunk választ. Az RMDSZ–tervezetről tartalmi vita soha nem volt, nem volt soha közvitára bocsátva. Igy, joggal mondja Korodi Attila, hogy az RMDSZ-nek nincs autonómia tervezete”.
Ama érdeklődésünkre, hogy milyen rendezvényekkel készülnek a Centenáriumi Év keretében, a Székely Nemzeti Tanács elnöke megjegyezte:
„Egyszerűen azt mondom, hogy a következő év minden rendezvénye a Centenáriumi Év keretéhez tartozik. Nem is készitettük el ennek a jegyzékét, de azt hiszem, hogy ez túl is mutat magán a Székely Nemzeti Tanácson, hiszen Székelyföldön bármely civilszervezet, önkormányzat lehet kezdeményezője. Most hirtelen kapásból jut eszembe, a Jancsó Alapitvány kezdeményezte a Jancsó Benedek Emlékház létesitését, amit nagyon remélem, hogy sikerült megvalósitani. Megjegyzem, hogy Jancsó Benedek az 1918-ban megalakult Székely Nmezeti Tanács tagja volt”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: B1.ro
Average Rating