0
0
A napokban kiadott sajtóközleményben Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke részletesen felvázolta, hogy a magyarok ügyéért folytatott küzdelem, nevezetesen a Székely Szabadság Napjának megszervezése az elmúlt tizenhárom évben folyamatosan nyomásgyakorlásokba ütközött a hatóságok részéről.
Megkérdeztük az SZNT elnökét, hogy milyen támogatottsága lesz a Székely Nemzeti Tanács munkájának, a kollektív jogokért folytatott küzdelemnek olyan körülmények között, hogy a magyarok ügyét képviselők hiteltelenitésére tett kisérletek mellett még ott van a csökkenő életszínvonal, a nagy inflació, amelyeket a fegyveres konfliktusok váltottak ki. Ilyen helyzetben mennyire érdekli az embereket mindez?
-Nagyon nehéz kérdést tett fel, de akkor ennek megfelelően egy nehéz választ fogok adni: A magyarság nemzettudata ezer éves. Első jele 1242-ből való, egy ismeretlen krónikás Sirató- ének Magyarországról, mikor a tatárok elpusztították” című jeremiádja, amely a közhangulatot vetítette ki a tatárjárás idején és arról szól, hogy a magyarságban létezik egy erős, kollektív nemzettudat. Tehát, nem a polgárosodás idején, nem modern korban születik meg a magyar nemzeti összetartozás érzése, hanem sokkal régebben. Ezt nem tudta kikezdeni semmi az égvilágon. Rátérve a mai napra: ha a magyar nemzeti szolidarítást kitudja kezdeni valamilyen külső támadás, valamilyen politikai esemény, valamilyen krízis, akkor már nem fogunk magyarul beszélni, nem tartunk igényt arra, hogy szabadon használhassuk a nyelvünket? Én ezt kizártnak tartom. Tehát, a Székely Nemzeti Tanács célkitűzése, egy nemzeti célktűzés. És az egész nemzet támogatja azt. Benne vagyunk abban az értékközösségben, amely 2019-től 2021-ig több mint egy millió négyszáz ezer aláírást gyújtött össze a nemzeti régiók érdekében, védelmében, és nem volt véletlen azt sem, hogy ezekből, Magyarországról, az anya-nemzettől jött kilencszáz ezer támogató aláírás, úgy, hogy közben a koronovírus járvány miatt nem tudtunk kampányolni, a házból nem tudtunk kimenni, ezeket az aláírásokat digitálisan gyűjtöttük össze. Én úgy vélem, hogy a cél, amit kitűztünk, az változatlanul támaszkodik az egész nemzetre.
A Székely Szabadság Napjának idei megszervezése, március tizedike, hétközbe esett és emiatt, az esemény után, elégedetlen hangokat is lehett hallani, még Magyarországon is, hogy kevesebb számban tudtak részt venni. Megkérdeztük Izsák Balázst, hogy fontolóra veszik-e a Székely Szabadság Napja megszervezésének hétvégére való áthelyezését, ha netán hétközbe esik?
-A Székely Szabadság Napja az március 10-e. A Székely Nemzeti Tanácsnak van egy döntése erről. Nem változtajuk meg. A Székely Szabadság Napja a székely vértanuk napja, emléknapja is. A nemzeti ünnepeket nem szokták költöztetni, hogy kényelmesebb, hogy jobb legyen, milyen jó lenne, hogyha augusztus 20-a hétvégén lenne, mert akkor az sok embernek jó lenne. Nem. A cél az, hogy a Székely Szabadság Napja előbb-utóbb legyen elismert ünnep. Nem mi költöztetjük, hanem az embereknek a cégek, a munkaadóknak kell megadják a munkanapi szabadnapot, ők kell igazodjanak a nemzeti priorításokhoz, nem nekünk az ők profitjukhoz, nem nekünk a hivatali szabályokhoz. Ez fordítva van.
Kérdésünkre, hogyha most, április 12-e után, Magyarországon az ellenzék kerül hatalomra, hogyan viszik tovább munkájukat, például az autonómiáért folytatott küzdelmüket, Izsák Balázs aláhúzta:
-Én elméleti kérdésre fogok válaszolni, mivel még nem tudunk konkrétan semmit. A Székely Nemzeti Tanács 2003-ban alakult. Akkor Magyaroszágon nem volt nemzeti kormány és a Székely Nemzeti Tanács 2003-as megalakulásától kezdve 2010-ig úgy működött, hogy Magyarországon egy balliberális kormány volt, amely – ki kell jelentenem – elég ellenségesen viszonyult a Székely Nemzeti Tanács törekvéséhez. De mi azért működtünk nélkülük is és akár az ők akaratuk ellenére is. Tehát – és megint csak az elméletnél maradok -, hogyha a nemzeti kormány veszít, a nemzet azért élni fog. Még akkor is, ha egy nemzetellenes kormány van Magyarországon. Volt még ilyen. A második világháború után egészen a rendszer váltásig nemzetellenes kormányok irányították Magyarországot. De a nemzet él. Tehát, abban az esetben is a nemzeti sorskérdésekre a válasz a nemzetben fog megszületni, pedig jó lenne, ha ezekre a kérdésekre a kormányban is megszületne, mint most. Az az egészséges, az a helyes, az a jó, az az üdvös, de maga a nemzet akkor sem válik passzívá, hogyha a kormányon egy nemzettel szemben ellenséges erő uralkodik. És azt is túlélte számtalanszor és túléli akkor is, ha ez véletlenül, balesetszerűen megtörténik, de remélem, hogy nem.
Visszatérve a nemzeti régiókra, megemlitettük, hogy nemrég az Európai Bizottság válaszolt a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés kapcsán az Európai Unió Bírósága előtt folyó perben. Kérdésünkre, hogy a bizottság milyen érvekkel próbálja megvédeni korábbi döntését, amellyel elutasította a nemzeti régiók ügyének érdemi kezelését, Izsák Balázs megjegyezte:
-Válasszuk ezt ketté, mert az Európai Bizottság 2025 szeptember 3-án válaszolt erre, amikor kijelentette, hogy nem javasol új európai uniós jogszabályt e kezdeményezés alapján. Akkor mi bepereltük, mivel ez a válasz tartalmazott egy döntést és ezért a döntésért mi bepereltük őket az Európai Bíróságon, úgy gondolva, hogy az Európai Bizottság nem tesz eleget az indoklási kötelezettségének. Az Európai Bizottság minden döntését meg kell indokolja. Mi úgy láttuk, hogy ennek az indoklási kötelezettégnek az Európai Bizottság nem tett eleget. Ezért pereltük be. Benyújtottuk a keresetünket, és nemrég visszaérkezett a bizottság ellenkeresete, válasza a mi keresetünkre. Erről minket tájékoztatott az Európai Biróság is, elküldte nekünk a bizottág ellenkérelmét. Ez egy negyven valamennyi oldalas kereset, részeletes elemzésére nekem személyesen nem volt időm, gondolom, hogy az ügyvédem nemcsak hogy megteszi ezt, de már készíti a viszontválaszunkat is, de belepillantottam és látom azt, hogy nincs túl sok leleményesség az Európai Bizottságban, ismétlik ugyanazokat az érveket, amelyekkel már egyszer 2019-ben hat év pereskedés után pert veszítettek velünk szemben, amikor még csak arról volt szó, hogy a kezdeményezésünket vegyék nyílvántartásba. Na, most ugyanazokat az érveket láttam visszatérni ebben az ellenkeresetben, amelyekkel már korábban találkoztam. Mi mindenképpen elakarjuk érni azt, hogy azt a döntést, amelyre épül a szeptember harmadikai válaszuk, hatályonkivül helyeztessük az Európai Bírósággal.
A mostani helyzetben, amikor háborúk dúlnak körülöttünk, az Európai Unió védelmi beruházásokat ösztönző pénzügyi programot fogadott el, a SAFE-t. Romániának már jóváhagyták a neki járó pénzt, viszont Magyarországnak nem. 19 ország közül már 18 hozzáférhet a pénzhez, áprilistől már kezdik fizetni, Magyaroszág viszont kimaradt a sorból. Megkérdeztük az SZNT elnökét, hogy véleménye szerint mi lehet ennek az oka, hiszen Magyarország is védelmi, biztonsági felszerelésekre akarja fordítani a pénzt.
-Az Európai Unió megváltozott. Ez már nem az az Európai Unió, amelyhez mi csatlakoztunk. Sorozatosan megszegik a szerződéseket, úgy viselkednek mintha egy szuperállamnak a vezetői lennének, holott az Európai Bizottság, a brüsszeli bürokratikus apparátus azért van, hogy 27 ország szerződéses viszonyát kezelje, és nem azért, hogy irányítsa. Kezelni és irányítani között óriási külünbség van. Nincsenek a fejünk fölött, vannak konkrét feladataik, amelyeket a szerződések rögzítenek, ők ezeket a szerződésben rögzített kompetenciákat sorozatosan megszegik. Politikai preferenciáik vannak, úgy viselkednek, mintha ők egy párt lennének, és pártprefernciáik vannak. A szerződésekben nem ez van. A polgári kezdeményezés kapcsán kialakult bennünk is egy kép a jövő Európájáról, amely alapvetően különbözik attól ami most van, viszont rendkivül közel áll a magyar kormány Európát átalakító elképzeléseihez. Mondjam azt, hogy tagállamról lenne szó – én szívesebben használom ezt a szót, mert Romániában a nemzetállamnak az Alkotmámyba való iktatása miatt van egy ellenérzés az erdélyi magyarokkal szemben –, de lényegében a tagállamok elsőbbségét hangsúlyozza a Patrióta-mozgalom is, azt, hogy nem állhat a tagállami kompetenciák fölött egyetlen uniós intézmény sem. A szerződés pontosan elosztja az uniós kompetenciákat, a tagállami kompetenciákat, közös kompetenciákat. És a jellemző az, hogy mi nagyon-nagyon vigyáztunk akkor, amikor a javaslatot előterjesztettük a polgári kezdeményezésben, hogy az beilleszkedjen az uniós szerződésekbe. Tehát, mi tiszteletben tarjuk a tagállami kompetenciákat és tiszteletben tartjuk azt is, hogy vannak olyan a kérdések, amelyek a tagállamok közös kompetenciába utaltak, így például a kohéziós politika. Ha konkrét példát akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy a Statisztikai Régiókról szóló uniós rendelet ebben a közös kompetenciában született meg. Az Európai Bizottság megalkotta a fogalmat, de a tagállamok jelölték ki saját területükön az egyes Statisztikai Régiókat. Tehát ezt közösen csinálták, mely elgondolás a nemzeti régiókról ugyanezen minta szerint megy. Mi azt kérjük a bizottságtól, hogy határozza meg a nemzeti régiók fogalmát és mi ehhez annyi segédeszközt nyújtottunk, hogy nem si kell nekük sokat dolgozni ezen. Maguk a tagállamok mondják el, hogy a területükön van egy ilyen és igénylik-e, hogy a területükön lévő nemzeti régiókat külön figyelembe részesítse a bizottság a kohéziós politikája során. Soha nem kértük azt a bizottságtól, hogy avatkozzon be a tagállamok belső közigazgatási felosztásába. Az érdekes viszont az, hogy most is ebben a viszontkeresetben a bizottság azt mondja, hogy neki nincs jogköre ahhoz, hogy a nemzeti régiókat meghatározza. Tehát, ha egy jogalkotó használ bizonyos fogalmakat, akkor azoknak a fogalmaknak teljesen világosnak kell lenni, ha szükséges meg is kell határoznia azt, hogy egy adott fogalmat milyen értelemben használ. A bizottság számtalanszor hívatkozik a nemzeti régiókra, miközben úgy csinál, mintha nem tudná, hogy mi az. Mert nem meri meghatározni, azt mondja, hogy nincs kompetenciája, ami egy olyan dolog, hogy valaki beszél valamiről és az ember visszakérdez, hogy mit értesz ezen a fogalmon és azt mondja „jajj, nekem nincs jogom ezt meghatározni, én nem is tudom, hogy miről beszélek”. A bizottság szóvivője a tavaly július 10-én tartott plenáris ülésen felszólalt és többször beszélt arról, hogy a nemzeti régiók milyen támogatásokat kaptak. Tehát, beszélnek róla. A válaszban is benne van. De ha az ember megkérdezi, hogy mi az, akkor azt mondják, hogy erre nem tudnak válaszolni. Hát miről beszélünk, egyszerű elemi logika, hogy az ember, amikor alkot egy mondatot, az abban lévő fogalmak mindegyikével tisztában van.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan viszonyulnak, hogyan értelmezik az erdélyi, a románia magyarok a közel-keleti helyzetet, az iráni háborút, az SZNT elnöke elmondta:
-Hetven éves tapasztalatom az erdélyi magyar közösségről az, hogy egy békés közösség. Soha nem örültünk semmilyen háborúnak. Rengeteg hábrú volt a mi életünkben, rengetek háborúról kaptunk hírt, senki számára nem volt szívderítő, amikor emberek haláláról, civilizációs értékek pusztulásáról hallottunk. A háború nem jó. És nem hiszem, hogy ezzel ellenekezen bárki az erdélyi magyarok között. Igen van egy olyan, hogy ami távolabb van, lehet, hogy kevésbé érint, ami közelebb van, az inkább, mert itt van, például az orosz-ukrán háború is vagy amikor a balkáni háború volt. Összefoglalva az egészet, én úgy gondolom, hogy a magyar közösség egyetlen háborúnak sem örvend. Mi nagyon sok rosszat hallottunk a háborúról. Mi békében születtünk, békében nőttünk fel, de szüleink, nagyszüleink nemzedéke nagyon sok háborús élményt osztottak meg velünk és ezek egyike sem volt jó.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Average Rating