0
0
Beke Mihály András, erdélyi származású, Fidesszel szakító volt diplomata szerint a nemzetpolitika kormányzati muszáj-feladat, a külképviseleteknek viszont választási regisztrációra kell buzdítani a kettős állampolgárokat.
Beke Mihály András előzőleg a beregszászi konzulátuson dolgozott, majd 2022 októberétől a Csíkszeredai Főkonzulátuson volt első beosztott. „Harmadik, csíkszeredai diplomáciai külszolgálatom idén június 4-én járt le. Június 5-től civil vagyok, polgár. Elvileg kényszernyugdíjas, hiszen – elég megalázó módon – 65 év fölött minden köztisztviselőnek évente kell engedélyeztetnie a tovább foglalkoztatását. Idén már nem kértem. Elegem lett”, nyilatkozta a volt diplomata a Magyar Hang független politikai, társadalmi és kulturális hetilap podcastjában, megjegyezve:
Lassan telt meg a pohár. 2008-ban a lelkesedés és az idealizmusom vitt be a Fideszbe, ami akkoriban olyan értékrendet látszott képviselni, amellyel egyetértettem. Akkoriban még újságíró voltam. Aztán jött a médiatörvény, és éreztem, hogy ebből baj lesz. Attól kezdve kritikus óvatosággal figyeltem a fejleményeket.
Sosem voltam Orbán-apologéta, de nem is bíráltam hangosan, a külügyi és külszolgálati közegem nem tolerálta volna. Meg hát bennem is nagy bizonytalanság volt, magamnak sem tudtam megmagyarázni a helyzetünket. Aztán a Covid alatt volt időm olvasni, elmélkedni és rádöbbeni, hogy az ún. spindiktatúra felé tartunk. Vagy már ott is vagyunk.
A volt diplomata először külpolitikai újságíróként, majd külterületen dolgozva látta a magyar kormányok támogatáspolitikáját.
Mint mondta, az MSZMP-ben a népi-nemzeti vonalat képviselő Tabajdi Csaba, Szokai Imre és Pozsgay Imre megnyilatkozásai jelezték az addigi kádári közömbös nemzetpolitika változását. A szemléleti változást követte például a romániai menekültek befogadása.
Az Antall-kormány aztán megtette a régóta igényelt szimbolikus gesztusokat, például a 15 millió magyarra vonatkozó kijelentésével, de ezen túlmenően is komoly politikai, anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak a határon túli magyarságnak: gondoljunk csak a Duna tévére. De ezt – fontos hangsúlyozni – a határok túli magyar közösségek érdekeinek figyelembevételével, döntési autonómiájuk tiszteletben tartásával tette. Az Orbán-kormány előtti kormányzatok figyelembe vették a lokális érdekeket, szempontokat és döntéseket. A magyar közélet szkizofréniája sem szivárgott még át annyira, mint később.
Aztán jött a 2004-es népszavazás, ami komoly sérelem volt a határon túli magyaroknak.
A határon túli vonalat elsősorban Németh Zsolt képviselte, hol hatékonyabban, hol kevésbé, változó pozíciója függvényében.
A műsorvezető arra vonatkozó kérdésére válaszolva, hogy mivel magyarázza, hogy 2010 után bizonyos években akár tízszeresére is nőtt a határon túlra menő támogatások összege, leszögezte:
Kezdetben nemes célokra mentek a támogatások: iskolákra, templomokra, a Sapientia egyetemre. Ezekre nagy pénzek mentek ki, meg az egyházaknak is. Kárpátalján pedig a magyar tanárok, orvosok, újságírók, színészek megélhetésére, egzisztenciális szükségletet elégítettek ki.
Az is tudott, hogy a gazdaságfejlesztési támogatások, melyek kedvezményezettjei jórészt titkosítva vannak, részben nem magyar vállalkozókhoz kerülnek, hanem az adott ország többségéhez tartozókhoz, ami „nem igazán jellemző Erdélyre is”.
Éppen ezt kifogásolta Bukarest, amely magyar térhódításként értékeli a vállalkozók támogatását és persze az ingatlanvásárlásokat, nyilatkozta Beke Mihály András.
A volt diplomata azt is elmondta, hogy Potápi Árpád halálával a Nemzetpolitikai Államtitkárság meglehetősen eljelentéktelenedett. Véleménye szerint Nacsa Lőrinc nem igazán kompetens. „Egyébként is, úgy érzékelem, a nemzetpolitika afféle muszáj-feladat a kormányzatnak: hadd csinálják, reprezentáljanak, de komoly koncepció nincsen. A nemzetpolitikai stratégia erősen hiányzik, mert az nem az, hogy osztogatom a pénzt. Nem látom a hosszútávú nemzetpolitikai víziót”, mondotta, aláhúzva:
A Fidesz és nem csak a Fidesz gazdaságpolitikusai kimondatlanul is magyarországi munkaerő-tartalékként gondoltak/gondolnak a határon túli magyarságra. A rendszerváltás óta bekövetkezett több százezres demográfiai fogyást a közelmúltig a határon túliak bevándorlása tudta valamennyire kiegyenlíteni.
Amikor felmerült a kettős állampolgárság kérdése, többen jelezték, hogy annak lesz egy elszívó ereje. Nemcsak Magyarországra, hanem Nyugatra is. Ha Magyarországra jönnek, még hagyján, de nyugatról nem biztos, hogy hazatérnek.
És ha már nemzetpolitikáról beszélünk, valaki figyeljen már fel arra, hogy Északnyugat-Magyarország szlovákosodik, Kelet-Magyarország meg románosodik. Rajka környékén meg Arad, Temesvár, Nagyvárad vonzáskörében is természetes módon felvásárolják a magyar falvakat.
Az orosz-ukrán háborús helyzetre utalva a volt diplomata kifejtette: Attól tartok, hogy az ukránellenes hisztériával Orbán hasonló lépésre készül, mint ami novemberben történt Romániában, amikor Georgescu váratlanul elsöprő győzelmet aratott, és az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a választásokat külföldi befolyásolás miatt.
Attól tartok, ha Orbán netán elvesztené a választásokat, hasonlót fog mondani: az ukránok befolyásolták a választásokat. Az oroszokat, amerikaiakat nem mondhatja, csak az ukránok maradnak, és erre hangulatilag most készítik elő a terepet. Az Alkotmánybíróság majd érvényteleníti a választásokat, ez nem probléma, és majd kiírják egy évvel későbbre. Nyernek egy évet.
A magyar állampolgárságról még annyit – mondta -, hogy a legelején nyakra-főre osztogatták, nem igazán firtatták a nyelvtudást. Nagyon kellett a szavazat. Aztán – a visszásságok miatt – amerikai nyomásra szigorítottak, ellenőrizték pl. az útlevelüket megújítani szándékozók nyelvtudását, nem csoda, hogy sorra vonták vissza az állampolgárságot. Az expanziós magyar nemzetpolitika a támogatásokkal befolyást vásárol a határon túli magyar közösségekben. Odaadja a helyi magyar elitnek, és cserében politikai támogatást vár el. Vagyis a kettős állampolgárság és a szavazati jog megadásával bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. Azonban rájöttek, hogy a határon túli kettős állampolgárok nagy része nem regisztrált a szavazásokon való részvétel érdekében. Hát most elsőrendű prioritás minél több állampolgárt rávenni a regisztrációra. Nagy kulturális rendezvényeket szerveznek, például Bagossy Brothers koncertet, a regisztrálások reményében. Miközben a fiatalok regisztrálása elég kockázatosnak tűnik, mivel ők egyrészt erősen RMDSZ-kritikusak, másrészt nem feltétlenül Orbán-hitűek. Éppen az a 18-24 éves korosztály, amely eddig legkevésbé vett részt a választásokon.
Arra a kérdésre, hogy miként látja az RMDSZ alkalmazkodását a budapesti nemzetpolitikához, így válaszolt:
Az RMDSZ mindig is óvatosabb volt. Erősíti a pozícióját, hogy komoly román kormányzati tényező, a román politikai élet mellőzhetetlen szereplője. Megengedhet magának némi visszafogottságot. Ami célszerű is lenne.
Arra a kérdésre, hogy Erdélyi emberként hogyan látja a határon túli magyar közösségek jövőjét, megjegyezte:
A magyarok lakta megyékben rengeteg gazdasági, fejlesztési és kulturális projekt valósul meg. A román önkormányzati törvény alapján jóval nagyobb autonómiája van az önkormányzatoknak, így a megyéknek is, mint Magyarországon.
A gazdasági megerősödés, a szemmel látható prosperitás, a virágzó vállalkozások, amit végül is segítettek az anyaországi támogatások is, valamennyire helyben tartják a fiatalokat. Látnak maguk előtt perspektívát, van némi jövőképük, még ha az olykor bizonytalanná is válik.
Most Erdélyről beszélek, és főleg Székelyföldről. Kolozsváron, Marosvásárhelyen etnikailag vegyes a lakosság, de ott is kialakulni látszik egyfajta toleráns légkör.
Kárpátalján viszont nagyon tragikus a helyzet, attól tartok, hogy a háború gyakorlatilag felszámolta a magyar közösséget. Pedig a kárpátaljai magyarok erősen kötődnek a szülőföldjükhöz. Kérdés, ha kitör a béke, mennyien térnek haza. Ez már komoly nemzetpolitikai stratégiát követel meg, vélte Beke Mihály András.
Forrás: szabadeuropa.hu
Foto: Telex
Average Rating