0
0
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) nemrégi állásfoglalása szerint a román nyelv nem idegen nyelv, következésképpen nem idegen nyelvként kellene tanítani.
Megkérdeztük Burus-Siklódi Botond szövetségi elnököt, hogy hogyan kell megszervezni a román nyelv tanítását ahhoz, hogy hatékony legyen: alacsonyabb óraszámokban, hosszab időre tervezve, vagy rövidebb időre tervezve, intenziv módon?
„Mi a mostani állásfoglalásunkban nem mélyültünk ennyire el a román nyelv tanításnak a lehetőségeiben. Szövetségünk küldetése meghatározásakor úgy fogalmazott, hogy stratégiai fontosságú kérdés számunkra, hogy a diákok – általában a kisebbségekhez, de elsősorban a magyar kisebbséghez tartozó diákok – megtanuljanak románul. Ennek megfelelően fogalmaztuk meg mindig állásfoglalásainkat, illetve véleményünket a román nyelv oktatásával kapcsolatosan. A nemrég megjelent és nyílvánosságra hozott állásfoglalásunk a közelmúltban lezajlott, úgynevezett képességvizsga-szimulálásra, az országos tudásszintfelmérőt megelőző, a különböző vizsgatantárgyakból szervezett tudásszintfelmérők közül is a román nyelv és irodalom tantárgyból szervezett vizsga eredményeinek az elemzéséből származó következtetéseinkről szól. Mint tudják, a próbavizsgákat azzal a céllal szervezik, hogy a diákok, szülők és pedagógusok egyaránt visszajelzést kapjanak arra vonatkozóan, hogy hogyan állnak, mennyire sikerült felkészülniük a közel jövőben lebonyolításra kerülő országos felmérés tekintetében. Mi az állásfoglalásunkban ezekre az eredményekre reagáltunk, ezeket az eredményeket vizsgáltuk, elemeztük és ebből vontunk le bizonyos következtetéseket, különös tekintettel a román nyelv és irodalom tantárgyra vonatkozóan. A próbavizsgák, mondhatni szokás szerint, viszonylag gyenge teljesítményt eredményeztek, nemcsak románból, hanem a másik két tantárgyból is, ami nem hat az újdonság erejével, évről-évre tapasztaljuk. Természetesen az idén ez összefüggésbe hozható azokkal a körülményekkel is, amelyek közepette készülhettek a diákok ezekre a megmérettetésekre. Mint jeleztem, állásfoglalásunkban kizárólag a román nyelv oktatására helyeztük a hangsúlyt és ezt azért tettük, mert ez az első évfolyam, amely a felső tagozaton is a speciális, kisebbségeknek írt tantervek alapján tanulta a román nyelvet. Nyílván ez mérföldkő is lehetne a minisztériumnak és az oktatáspolitikának abban a törekvésében, hogy ez a sokat óhajtott változtatás megtörtént négy évvel korábban, és itt az ideje begyűjteni az elmúlt időszak gyümölcsét. Most egy ciklus végére értünk és nyílván kíváncsian vártuk, várjuk hogy más eredményeknek örülhessünk mint amilyeneket korábban, a régi tanterv alapján tudtak diákjaink produkálni. Éppen ezzel az elvárással és a körvonalazódó vizsgaeredményekkel kapcsolatosan fogalmaztuk meg megállapításainkat, amelyekről az állásfoglalásban említést teszünk”.
Arra a kérdésre, hogy figyelembe veszik-e, illetve megbeszélik-e a szövetség állásfoglalását a szaktárca szintjén is, Burus-Siklódi Botond megjegyezte:
”A nemzeti kisebbségekért felelős államtitkársággal, az államtitkár úrral, Kallós Zoltánnal, szinte mindennaposnak mondható a kapcsolatunk és természetesen ebben a témában is egyeztettünk, az alapvető szakmai kérdésekben egyet értünk, így ebben is. Nekünk más célunk nincs, mint a szakmának a hangját meghallani és azt hallatni, egyre hangosabban hallatni, mert a román nyelv tanítása, mint ahogy már jeleztem, stratégiai fontosságú kérdés és mi szeretnők, ha ebben előrelépés történne. Amire állásfoglalásunkban is felhívtuk a figyelmet az az, hogy elengedhetetlenül fontosnak tartjuk egy olyan átfogó és mindenre, minden érintett pedagógusra kiterjedő, következetesen felépített továbbképzési programok sorának az összeállítását, ami érinti az óvónőkkel kezdődően az I-IV osztályban románt tanító tanítókat ( akik pár évvel ezelőtt, tanévkezdéskor kerültek abba a helyzetbe, miszerint elvitatták tőlük annak a jogát, hogy taníthatnak román nyelvet az alsó tagozaton!), az V-VIII-ban tanító román szakos tanárokat és, természetesen, a középiskoláinkban tanító román szakos tanárok testületét. Tehát a sikeres nyelvtanítás kérdésköre a központi téma, azok a kérdések, amelyeknek a fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása kell éríntse az óvónőket, a tanítókat, a tanári társadalmat egyaránt, a szakirányítást és a szakfelügyeletet. Ezért hangsúlyoztuk, kérjük és említjük meg újra ezt a stratégiai fontosságú szempontot, a képzés fontosságát. Úgy gondoljuk, hogy halaszthatatlan az az intézkedés, hogy az érintett intézményekkel (minisztérium, továbbképző intézmények, egyetemek, főiskolák) közösen, velük együttműködve és a szakma hangját is figyelembe véve, határozzuk meg azokat a programokat, amelyek segítenek a román nyelv tanításában, ha kell és ahol kell, akár az idegennyelv oktatási módszertanának igénybe vételével. A román nyelv oktatását már óvodai szinten elkezdjük és az óvónőink is nagyon törekvőek e tekintetben, igyekeznek minden lehetőséget felhasználni arra, hogy a nyelvoktatás sikeres legyen, természetesen, hogy a tervezett programnak ilyen tekintetben őket is érintenie kell. Az óvódai – iskolai átmenet feltételezi az elsajátított nyelvi kompetenciáknak a továbbvitelét, amelyekre a gyerekek szert tesznek. Én azt hiszem, hogy többnyire nem a viszonyulásokkal van probléma. Egy rettenetesen rétegeződő, finom szerkezetű, egymásratevődő helyzeteket és problémákat vet fel a román nyelv tanulása, tanítása. Vannk olyan környezetek, ahol nagyon könnyen megy a román nyelv megtanulása, hiszen az utcán, a játszótéren megtanulja a gyerek és az iskolában csak elmélyíti, illetve tudományosság szempontjából teljesíti ki azokat a nyelvi kompetenciákat, amelyeket különben a közvetlen környezetéből el tud sajátítani. De jól tudjuk, hogy vannak olyan nyelvi környezetben élő diákok is, és ők nagyon sokan vannak, (és itt elsősorban Székelyföldre gondolok, de nemcsak, hiszen a Partiumban és Közép-Erdélyben is vannak olyan területrészek), akik bizony csak ritkán, vagy egyáltalán, illetve csak a román óra keretében találkoznak a román nyelvvel, a közvetlen környezetük erre nem ad lehetőséget. S akkor nyílvánvaló, hogy differenciálnunk kell, más-más módszereket kell használni egy adott környezetben, mint a másikban. Ezért tartjuk fontosnak a differenciálást és hangsúlyozzuk, hogy igenis, a nyelvi szempontból izolált közösségekben szükség van az idegen nyelvtanítási módszerekre, ezeknek van tudományos megalapozottsága, illetve létjogosultsága”.
Arra a kérdésre, hogy mennyire motiváltak a magyar diákok, de főleg a szülők, hogy gyerekeik megtanulják a román nyelvet, Burus-Siklódi Botond elmondta:
„E tekintetben itt, és most nem tudok statisztikai felmérések eredményeire hivatkozni. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik ezzzel foglalkoznak pontos, akár számszerűsített adatokkal tudnák a motiváltság szintjét kimutatni. Azt viszont tapasztaljuk a szülőkkel, illetve a diákokkal való kapcsolatainkra alapozva, hogy mindenki nagyon fontosnak tartja a román nyelv megtanulását, hiszen nagyon világosan és egyértelműen tudatában vannak, hogy nyelvtudás nélkül a mindennapi életben kevésbé tudnak érvényesülni. Ha olyan környezetben élnek és tevékenykednek, ahol románul is kell kommunikálni, például az üzleti környezetben, vagy akár a mindennapi érvényesülés során, nélkülözhetetlen a környezeti nyelv elsajátítása. Erre törekszenek a szülők, dikákok. Úgy gondolom, hogy a motiváltság, mint felhajtó erő, az esetek többségében megvan úgy a diákokban, mint a szülőkben, tehát a pozitív hozzáállást tapasztaljuk nagyon sokszor. Persze, vannak kivételek is, ezeket én esetlegeseknek tartom”.
Az online oktatásaról a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke így vélekedett:
„Azt egyértelműen kell látni, hogy az az egy év, ami mögöttünk áll, az sok tekintetben átértékeltette bennünk az online világhoz, az online oktatáshoz való viszonyulásunkat. Egyértelműen látszik az, hogy a jövő ebbe az irányba, a digitális világ irányába mutat és ha nem is a teljességre, kizárólagosságra való törekvéssel, de bizonyos mértékben az oktatás egyes részeit át kellett helyezni a virtuális térbe. Ezzel számolni kell. Természetesen az áttérésnek megfelelő ráhangolódás, rákészülés után kell megtörténnie. Nem érintheti azokat a területeket – mert ott kevésbé hatékony, sőt, egyáltalán nem ajánlott az online oktatási forma -, ahol a szociálizációnak az alapvető elemeit sajátítják el a gyerekek, gondolok itt a kisgyerekkorra: óvodára, I-IV osztályra. De azt is látnunk kell, hogy ahogy időben és oktatási szinteken haladunk előre, úgy egyre több olyan lehetőség nyílik, ahol az online oktatásnak helye van. Ezzel a lehetőséggel okosan élnünk kell, mert úgy gondoljuk, hogy sok esetben a gyerekek sokat emlegetett tehermentesítésének is egy eszköze lehet ez az oktatási forma. A jövő pedig a gyerekeké, ezért mindent meg kell tennünk azért, hogy ők kedvükre alakíthassák azt. Ettől nem tekinthetünk el, ez a maga előnyeivel és vélt vagy valós hátrányaival, következményeivel együtt mindenképpen egy alapos paradigmaváltás és szemléletváltás irányába mutat és ezzel számolnunk kell nekünk, pedagógusoknak is”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: kronikaonline.ro
Average Rating