0
0
A volt miniszterelnök döntése értelmében ez év június 26-án Király András György átadta a Tanügyminisztériumban Kisebbségi Oktatásért felelős Államtitkári tisztségét.
Király András Györgyt e funkcióba 2010 februárjában nevezték ki és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásáért, valamint a parlamenttel és a szociális partnerekkel fenntartott kapcsolatokért felelt.
Mandátuma végéhez érve megkérdeztük, hogy a hét és féléves megbizása alatt milyen eredményeket ért el és mi az, amit nem sikerült megvalósitania ez idő alatt?
„Amit sikernek könyvelhetünk el, az a hat évvel ezelőtt elfogadott egyes számú tanügyi törvény és ezen belül a kisebbségi fejezet, amelyet érintetlenül alkalmaztunk, függetlenül attól, hogy az RMDSZ kormányon volt-e vagy sem. Itt gyors megvalósitások voltak, nevezetesen az, hogy minden tantárgyat anyanyelven tanulnak a diákok – a román nyelv és irodalom kivételével -, beleértve Románia földrajzát és történelmét is, ami egyeseknél kiverte a biztositékot, de végül is sikerült leforditani anyanyelvre a tankönyveket a VIII-ik és a XII-ik osztályok számára. Sikernek számit az, hogy bevezettük a specifikus tantárgyak megnevezését, azaz a magyar nyelv és irodalom mellett a zenét, mig a kisebbségtörténelmet, a román nyelvet és kommunikációt kimondottan a kisebbségek számára megirt tantaterv és tankönyv szerint tanitják. Itt a megvalósitások egy kicsit döcögőssé váltak, egyrészt mert a román nyelv úgymond idegen nyelvként való oktatása elég későn került be az oktatásba. Most szeptembertől az V-ik osztály fogja specifikus tanterv és tankönyv szerint tanulni a román nyelvet és kommunikációt. Örültünk annak, hogy a zenét is anyanyelven lehet oktatni. Itt is voltak problémák, akárcsak a többi specifikus tantárgynál, mivel nehezen sikerült rábeszélnünk a kollégákat, hogy a tanterv mellett tankönyvet is irjanak. Mi azt szerettük volna, hogy a tantárgyat oktató pedagógusok irják meg a tankönyveket, ami nem sikerült. Ez volt az egyik félmegvalósitás. A másik, amit nem sikerült megvalósitani az elmúlt időszakban, az a magyar paedagógusok számára törvény által biztositott továbbképzőközpont létrehozása. Azt szerettem volna, hogy teljes átképzőközpontot hozzunk létre azoknak, akik magyar nemzetiségűek, magyar nyelvű iskolát végeztek, de végül is egy továbbképző központban állapodtunk meg. Váradon sikerült székhelyet találni e központnak. Olyan akadályok gördültek elénk, mint például az, hogy a német kisebbség képviselője – Medgyesen van egy ilyen továbbképző a német pedagógusok számára – azt állitotta, hogy a mi központunk elfogja nyelni az ő központjukat, ami teljesen érthetetlen. E központ létrehozását illetően jogi kérdések is voltak, amelyeket még a kormányálság előtt sikrült tisztázni. Most már a kollégáimra hárul, hogy irjanak meg egy olyan kormányhatározatot, amely lehetővé teszi e központ kialakitását”.
Nemrég fontos lépés történt a kisebbségek román oktatásában. Ugyanis a szenátus elfogadta az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetet, mely szerint differenciált vizsgatételeket kaphatnak a jövőben a magyar tanulók román nyelvből az érettségi és a képsségi vizsgán.
“Még tisztségben voltam , amikor ez a javaslat megszületett. Ez egy jó kiegészitő javaslat, mivel a tanügyi törvény azt irja elő, hogy a felmérőket a megfelelő tanterv és tankönyv szerint irják a diákok. Mi úgy gondoltuk, hogy ha ez a felmérők esetében lehetséges, akkor az érettségi és képsségi vizsgák esetében is lehetséges”.
Ha e módositás a gyakorlati életben is megjelenik, remélhető az, hogy esetleg a vegyes házaságban élő szülők is, akik román iskolába iratták gyermekeiket, a magyar tannyelvű iskoláék fele orientálódnak, illetve javul a magyar diákok teljesitménye, amely az országos felmérések szerint mostanig nem volt a legjobb?
“A mostani kiegészités szerint az V-ik, VI-ik és majd a VIII-ik tanulók is specifikus tantárgy és tanterv szerint tanulnak, ez mindenképpen sokkal jobb és eredményeket kell, hogy generáljon, viszont ez a törvény módositása csak négy év múlva lép épetbe. Sajnos a mostani hatodikos, hetedikes és nyolcadikos tanulók a régi tanterv és tankönyv szerint tanulnak. Hogy, milyen eredménnyel jár, azaz azok a gyermekek mennyire lesznek sikeresek annak nyomán, hogy a vegyes házasságban élő szülők számukra román tannyelvű iskolát választanak, – majd az élet fogja eldönteni. Azok, akik román iskolába iratják gyermeküket egy teljesen homogén magyar környezetben, nem biztos, hogy ha a gyermek lemond az anyanelvű oktatásról, akkor jobban fog érvényesülni”.
Lehetséges mindenhol fenntartani a magyar iskolákat és itt gondolok a úgymond szorványvidékekre, ahol az iskolák a szükséges létszám alatt működnek?
“Az iskola és a jelenlegi hálózat fenntartása egyaránt érinti a szorványt és a nem szórvány övezeteket. Hargita, Kovászna és Maros megye ugyanolyan gondokkal küzd, mint más szorvány megye, például Arad vagy Temes. Ez azért van igy, mert kialakultak a nagy, tradicionális központok és egyszerűen diákhiány, gyerekhiány van. Egy kisváros liceumát csak úgy tudja fenntartani, ha a környező falvakból elszivja a diákokat. Tehát ott is ugyanúgy fellép az úgynevezett iskolaszorványosodás. Ezt kellene valahogy korrektül felvállalni, hogy pontosan tudjuk: hol hagyunk meg iskolát és hol nem. Tehát, ha ma minden kisvárosban öt liceumot akarunk működtetni, az világos, hogy a környékről elszivja a gyerekeket. Ezért is sürgettük – de még legalább partnerek sem voltunk – a megfelelő oktatási stratégiáknak az elkészitését. Tehát, túl kell lépni azt, hogy mindenhol iskola legyen és ezt mindenki tartsa be vagy ha nem dolgozzunk ki egy stratégiát és mondja azt, hogy X kisváros öt iskolájának működtetése nagyon fontos és kiűritjük a központot, de akkor ne sirjünk, hogy mi történik. A falvakon is ez a helyzet. A liceumok is attól válnak létszámalattiaknak, hogy a diákok szorványba elmennek egy központi iskola fele, legyen az egyetem vagy liceum, illetve elmennek a román oktatásba, mert ma ezek a kisiskolák, összevont osztályok nem nagyon favorizáltak a magyar közösség szempontjából. Ezen lehet vitatkozni, lehet megharagudni, de ezek a tények. Ezek a kisiskolák sajnos nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy létszámalattiak és hogy jó munkát végezzenek, hanem úgy beletörődnek a sorsukba. Amikor a 2011-es tanügyi törvényt készitettük arra gondoltunk, hogy az a megállapitás, hogy a szülő választja meg az iskolát, pozitiv irányban fogja elmozditani az oktatást. Én tanitottam és vezettem is egy falusi iskolát, de számomra ez az iskola olyan volt, mint a megye legjobb minőségű tanintézete. Tehát, nem hagytam, hogy minőségileg szenvedjenek a diákok. Ma viszont mindeki úgy beleélte magát, hogy majd megoldja valaki a létszámalatti iskolák problémáját. Ez ma már egyre nehezebb kérdés, mivel meg van adva a minimális diák- és pedagógus szám, amellyel az iskoláknak működniük kell. Nem tudunk most úgy működni, mint például 2004 és 2008 között – amikor képviselő voltam – azaz, van 26 diák egy évfolyamon és két osztályt hozunk létre. Szigorú pénzügyi törvények vannak, amelyek felülirnak mindent, ami az oktatás minőségére vonatkozik”.
Az ön véleménye szerint hogyan alakul a jövőben a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának és a Római Katolikus Liceum helyzete?
“Az elmúlt hét évben Marosvásárhely mindig jelentkezett egy specifikus témával. Kezdetben a MOGYE volt, amely több odafigyelést igényelt. Úgy érzem, hogy itt is előreléptünk azzal, hogy az általános orvosi és gyógyszerészeti szak magyar vonala teljes mértékben akkreditált. Tehát önállóan működhető vonal lenne, ha… – Vásárhelyen mindig ez a “lenne ha” visszatérő – és itt kellene magasabb szintű megoldásokat keresni, mivel egyszerűen a tanügyitörvénnyel ellentétben áll az, ahogyan az egyetem volt és jelenlegi rektora eljár, úgymond egytemi autonómiára hivatkozva. Itt meg kellett volna engedni az úgynevezett departamentek létrehozását, úgy ahogy ez a kolozsvári Bábes-Bolyai Egyetem magyar vonalán már léteznek, ami jobb működési lehetőséget biztositott volna. Ez a fő probléma. A másik az, hogy a felvételire jelentkező diákok esetében, az ingyenes helyek szempontjából továbbra is hatályos a 2003-as kormányhatározat, mely szerint az államilag támogatott helyeket fele-fele arányban osztják el. Amin az egyetem szenátusa változtatott, az a fizetéses helyek száma. Nagyon sokáig 80 fizetéses hely volt az orvosin, nagyon sokáig fele-fele arányban osztották el a helyeket, de az egyetem szenátusa végül is azt mondta, hogy a helyeket a felvételi vizsga eredményei alapján osztják szét. A magyar felvételizők eredményei gyengébbek voltak, mint a román felvételizőké. Igy, vagy egyáltalán vagy nagyon kevés fizetéses helyre jutott be magyar nyelvű diák. Ez a kérdés nem lett megoldva. Ami a Katólikus Gimnáziumot illeti, ez esetben nagyon sajnálom, hogy amikor megalapitották az iskolát nem konzultáltak velünk, hanem saját élképzeléseik, értelmezéseik alapján próbálták létrehozni, működtetni, ami több adminisztrációs hibát vont maga után és ma már egyre inkább élnek ezzel azok, akik nem akarják, hogy ez az iskola létezzen”.
Gondolom, hogy államtitkári mandátumának átadása nem jelenti a teljes visszavonulást és aktiv szerepel vállal a közéletben.
“Most kezdem megérteni az elődeimet, akiknek ugyanezen kérdés hangzott el: Mit fog tenni ezután? Részemről, ha szükség van rám, megpróbálom hasznositani azt a tudásomat amit az idők folyamán felhalmoztam az előbbiekben elhangzott kérdésekben. A civil életben igyekszek majd tenni, elsősorban oktatási kérdésekben. Az egyik elképzelésem egy iskolautáni iskola program elfogadtatása, úgy hogy pedagógust is lehessen dotálni és a gyerekeknek is értelmes délutáni foglalkozást szervezni. És, hogy ezáltal is lássa a szülő, hogy érdemes magyar oktatásba iratni gyermekét. A másik meg, van egy egyesületünk, a Szabadság Szobor Egyesülete, amely történelmi és kulturális jellegű tevékenységek, rendezvények szervezésére is összpontosit. E munkában fogok majd segiteni”, zárta szavait Király András György leköszönt tanügyi államtitkár.
Az interjút készitette: Balázs Magdolna
Average Rating