0
0
Beszélgetés Nagy Évával, az egyházkerületi Presbiteri Szövetség elnökével
A Presbiteri Szövetség (PSZ) számára mozgalmas és áldott év volt a 2025-ös: új továbbképzők, régiós találkozók és élő közösségi jelenlét jellemezte az elnökség munkáját. Nagy Éva szerint az egység, a szeretet és a kézfogás ereje vitte előre a szolgálatot. Az elmúlt év tapasztalatairól és a következő időszak terveiről kérdeztük.
– Egy éve vette át a Presbiteri Szövetség vezetését. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
– Köszönettel és hálával. Köszönettel presbitertársaim felé, hogy rám gondoltak és bizalmat szavaztak nekem e nemes feladat betöltésére és Isten iránti hálával, hogy kiválasztott engem e szolgálatra, s olyan kollégákat rendelt mellém, akikkel sikerült az eltelt egy évben, kommunikálni, megbeszélni, egyeztetni és szervezni mindazt, amit meg akartunk valósítani.
– Milyen területen sikerült a PSZ-nek jelentős eredményt elérnie?
– A nagy kiterjedésű erdélyi egyházkerület presbiteri elnöksége, célként tűzte ki egy évvel ezelőtt, „az egyházmegyék közötti kapcsolat megerősítését, vagy szükség esetén, kialakítását, kerületi továbbképzők, konferenciák megszervezését, amelyek úgymond házhoz szállítják a „nagy református világtól” elszigetelt presbiterek, gyülekezetek számára is a lelki táplálékot, az összetartozás erejét, valamint a presbiteri tisztség gyakorlásához szükséges tudnivalókat.” Elnökként, az volt az elképzelésem, hogy mindannyian kezet nyújtsunk egymásnak és megfogjuk egymás kezét a Hit, Remény, Szeretet jegyében, hogy ez által minden egyházmegye kerüljön be az egyházkerület “vérkeringésébe”. Úgy érzem, hogy ez megvalósult, békesség van, s jó irányba haladunk. Szerintem, sikerült erősíteni a presbiteri küldetéstudatot, az egyházunk és közösségeink érdekében végzett szolgálatot.
– Milyen rendezvényeket tartottak a tavaly?
– Megszerveztük az éves egyházkerületi konferenciánkat, közgyűléssel együtt, amelyen első alkalommal képviseltette magát a kerülethez tartozó minden egyházmegye. Másfelől az elmúlt évben szerveztünk egyházmegyei továbbképző és régiós konferenciákat. A Nagyenyedi Egyházmegye gyülekezeteinek presbiterei és nőszövetségi tagjai együtt ünnepelték a reformációt Magyarpéterfalván. Továbbá szerveztünk nyári és téli továbbképző táborokat Magyarlapádon és Parajdon. A kerületi nőszövetség meghívására a bonyhai nap keretében első alkalommal volt külön programja a PSZ-nek. Megszerveztük az egyházkerületi PSZ-vezetőség és az egyházmegyei elnökségek együttes találkozóját a szilágy megyei Zsobokon, az egyházmegyék vezetőségei pedig tanácskoztak a saját elnökségeikkel, mindenki a maga megyéjében. Részt vettünk az Ifjúság éve keretében tartott istentiszteleten Marosvásárhelyen. A Kárpát-medencei Presbiteri Szövetségek konferenciáján is képviseltettük magunkat Berekfürdőn, hasonlóan a Székelyföldi Régiós Nőszövetségi Konferencián is, valamint ellátogattunk a Szilvássy Carola Idősek zeretetotthonába Sepsiszentgyörgyön. Ezen kívül a PSZ elökeként számos gyülekezetbe látogattam el különböző rendezvények kapcsán. Igyekszem-igyekszünk minél több rendezvényre elmenni, találkozni a presbiterekkel, gondnokokkal, lelkészekkel, és elbeszélgetni velük.
– Mekkora az érdeklődés a táborok iránt?
– Örömmel tapasztaltam, hogy nagy érdeklődésnek örvendtek a háromnapos továbbképző rendezvényeink. Az utóbbi években a „téli tábor” jelentkezők hiánya miatt elmaradt, 2025-ben viszont 32 presbiter volt jelen. Köztük olyanok, akik a nyári táborban is részt vettek, de olyanok is, akik első alkalommal érkeztek. A rendezvényeinket rendszeresem látogatók közül többenis elmondták: most érezték a legjobban magukat. Érdekes és hasznos előadásokat hallhattunk, s különleges helyeket látogattunk meg, a „templom és iskola” jegyében, mind a szórványban, mind a tömb magyar településeken.
– A PSZ életében fontosak lennének a presbiter továbbképzők. Mi a helyzet ezen a téren?
– Minden egyházmegyében volt legalább egy, de akár több továbbképző alkalom. Egyre nagyobb az érdeklődés, egyre többen vesznek részt fiatalabb és idősebb presbiterek, gondnokok egyaránt. A szervezők pedig igyekeztek érdekes témákat választani: a presbiter szerepe és felelőssége, a föld iránti felelősségünk, a keresztyén jellem, a világjáró presbiter, a bor bibliai vonatkozásai, a presbiterek és a szeretetszolgálat, hogyan tudunk embereket megnyerni egy jó ügy szolgálatához stb. Úgy érzem, ezen a téren is előrelépés történt az elmúlt egy évben.
– Hogyan működik a PSZ elnöksége? Sikerült-e jobban együttműködő szervezetet kialakítani?
– Olyan elnökséggel van szerencsém együtt dolgozni, amelyben mindenki cselekedni és dolgozni akar. Minden közös munka esetében jó volt az együttműködés, az összhang. Egy kerületi alkalom végén, szinte máris szervezzük a következőt. Helyszíneket ajánlanak a kollégák, anélkül, hogy kérném. Jó a hangulat a rendezvényeken. Az elnökséggel pedig egyre jobb az együttműködés. Sokat egyeztetünk, mindent megbeszélünk, a tagokkal és az egyházmegyei elnökökkel egyaránt. Mindig tájékoztatom őket „kommunikációs csoportban” az újdonságokról, eseményekről, s kérem, ők is tegyék meg ezt. Persze, a jobbításnak mindig van helye, de úgy érzem, jó úton vagyunk. Hitünket megerősítő alkalmakon veszünk részt, ahol az áhítatok, előadások, kiscsoportos beszélgetések és emberi kapcsolatok erősítik szolgálatunkat. Találkozásaink által testvéri közösségben veszünk részt. Hisszük, hogy mindig lelkileg feltöltődve térhetünk vissza gyülekezeteinkbe.
– Mit terveznek az új évben?
– Továbbra is tervezzük a presbiterképzések, konferenciák folytatását, egyházmegyei és egyházkerületi szinten, az egyházközségek, gyülekezetek meglátogatását, különös figyelmet fordítva a szórványvidékekre. Több éves tapasztalatom révén ugyanis látom, milyen sokat jelent számukra az odafigyelés, a jelenlét. Szeretném, hogy továbbra is nyitottak legyünk az egyházkerület nőszövetsége és ifjúsági szervezete felé, valamint a királyhágómelléki egyházkerület és a Kárpát-medence társszervezeteivel való együttműködésre. Fontos, hogy megismerjük és meghallgassuk egymást, építő jelleggel üljünk le egymás mellé, s ne feledjük: minden nap tegyünk valami jót ott, ahova Isten helyezett bennünket. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy jó együttműködésünk legyen az írott és elektronikus sajtóval, hogy látható legyen a Presbiteri Szövetség szolgálata, munkája. Kívánom, hogy 2026-ban is bízzunk Istenben, önmagunkban, szolgálattevő társainkban és minden dolgunk szeretetben menjen végbe, mert a szeretet soha el nem fogy. Hitünk és szeretetünk adja a lendületet és az erőt, hogy egyenértékű eszközként, az Úr küldötteként dolgozzunk gyülekezeteink, közösségeink javára, Isten dicsőségére.
Az interjút az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűlekezeti lapja, az „Üzenet” hasábjairól vettük át
Average Rating