0
0
Nemrég zajlott le Tusnádfürdőn a XXX. Nyári Szadadegyetem és Diáktábor, ismert nevén a Tusványos. Az idei rendezvénnyel kapcsolatosan megkérdeztük Sándor Krisztinát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét:
Hogyan zajlott le az idei Tusványos? Hányan vettek részt?
„Mintegy 82 ezren voltunk összesen; főleg pénteken és szombaton voltak nagyon sokan. Úgy értékelem, hogy egy méltó, kerek évfordulós rendezvény volt, amely incidensek nélkül zajlott le. Úgy-e Tusnádfürdő tele van medvékkel, de hála Istennek nem történt semmi baj. Az esemény önmagában gazdag volt és a programok a közönséghez szóltak, úgyhogy én sikeresnek értékelem”.
Mi volt a jubileumi tábor üzenete?
„A mottónk az volt, hogy „Egy a tábor”, ami arra utalt, hogy „Tusványos” a Kárpát-medencei magyar közösségekben inkább egy tábort alkot, amelyen megnyilvánulnak a nemzetpolitikai törekvések, mig másrészt „egy a tábor” mindazok részére, akik lassan 30 éve, kisebb-nagyobb szünetekkel visszajárnak Tusnádfürdőre, ahol próbálunk egy jobb, élhetőbb magyar jövőképet alkotni, alakitani a Kárpát-medencei magyar közösségeknek”.
A kerekasztal beszélgetésekből milyen konklúzió vonható le a romániai magyarok és általában a Kárpát-medencei magyarok problémáit illetően?
„Elég sokféle területen voltak előadások szervezve ebben a témakörben. Azt megállapithatjuk, hogy általában romlott a magyar közösség helyzete az elmúlt 30 évben, viszont ebben az időszakban elértünk olyan eredményeket is, amelyekre büszkék lehetünk. Sok településen sikerült megerősiteni a magyar közösségek számára – különböző egyházi vagy más intézmények befektetései által -, például, az iskolai hálózatot, a magyar intézményeket. Mindezentúl oda kell figyelnünk a fiatal nemzedék hatokényabb bevonására a további munkánkba, például, a bel- vagy külföldi fejlesztési projektekbe. Az értelemszerű, hogy a fiatal generációt inkább a szórakozás érdekli, a koncertek érdeklik és mások barátságát, társaságát keresik, mintsem az ilyen beszélgetések. Én ezt természetes dolognak tartom, hiszen mi sem voltunk különbek annak idején. Ugyanakkor azt is jó volt átérezni, hogy minden beszélgetésen volt egy-két olyan fiatal arc, amelyen látszott, hogy érdeklődik az illető téma iránt, hogy senki sem kötelezte arra, hogy részt vegyen ezen a beszélgetéseken, ami jó jel. Ezt el kell fogadni, bár mindig a fiatalok csinálnak forradalmat, az ilyen tipúsú beszélgetésekre egy-egy ilyen fesztivál vagy rendezvény keretében nem feltétlen a fiatalok ülnek be, hanem a felnőttek vagy az idősebbek, de ez nem jelenti azt, hogy a fiatalokat nem érdekli. A Tusványos-i kerekasztal beszélgetéseken is a többséget az idősebb korosztály alkotta, de voltak fiatalok is, és szerintem ez rendben van. Amikor ők is elérnek abba a korba, amelyben mi vagyunk most, akkkor valószinüleg ők is megváltoznak, másképpen fognak gondolkodni”.
Összesen hány hazai és külföldi vendég, meghivott vett részt a Tusványoson?
„A szervező kollégák szerint 11 ezer vendéget kellett elszállásolni Tusnádfürdőn és környékén. Ismert, hogy Tusnádfürdőnek még nincs olyan nagy kapacitása, hogy ennyi vendéget eltudjon szállásolni és ezért a sepsiszentgyörgyi és a csikszeredai szállodákban, panziókban, vendégházakban szállásoltuk el őket és nem családoknál, mivel a szállodákban hivatalosan, számlával tudtunk fizetni. A programban minegy 200 előádas volt”.
Az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek képviselői megállapodtak arról, hogy szeptember végéig cselekvési tervet dolgoznak ki a következő két év operatív együttműködéséről, amelyet Szili Katalin miniszterelnöki megbizott jelentett be Tusnádfürdőn. Konkrétan miről fog szólni ez a terv?
„A cselekvési tervet ezután dolgozzuk ki. Részünkről kivánatos lenne, hogy konkrét lépéseket tervezzünk, amelyeket vagy egyszerre vagy külön a három párt érvényesit különféle eszközökkel. Gondolok arra, hogy aki a parlamentben van és képviselete van az nyújtsa be, például, a törvénytervezeteket. Tehát, fontos, hogy konkrét lépéseket tudjunk lefektetni, mert az már nem elég, hogy megállapodunk időről-időre, elvi határozatot hozunk, ami nem kötelez senkit semmire. Itt gondolunk az autonómiatörekvésekre, ennek közös képviseletére, például Bukarestben, ugyanakkor olyan mozgalmi eszközökre, amelyek napirenden tartják e kérdést, illetve a román-magyar dialógus megvalósitására, amely nagyon sok mindenben tudna segiteni”.
Az interjút készitette: Balázs Magdolna
Foto:Nyugati Jelen
Average Rating