Ki a jogos tulajdonosa a Sékely Mikó Kollégiumnak?

A volt felekezeti iskolák visszaállítása, az iskolaépületek egyházi tulajdonba kerülése Erdély-szerte konfliktusos helyzetek egész sorát váltották ki az állami középiskolák és a tulajdonosi jogaikat érvényesítő egyházak között. A Székely Mikó Kollégium esetében azonban még bonyolultabbnak tűnik a visszaszolgáltatás.
A Székely Mikó Kollégium visszaszolgátatása után a brassói Országos Korrupcióellenes Ügyészség közérdek ellen elkövetett szolgálati visszaélés vádjával biróság elé állitotta  Markó Attila volt RMDSZ-es államtitkárt, Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület jogtanácsosát és Silviu Climet, az államtitkárság jogtanácsosát.  
A DNA-ügyészek megállapitották, hogy 2002-ben Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim azon bizottság tagjai voltak, amely visszaszolgáltatta a romániai nemzeti kisebbségekhez tartózó egyes ingatlanjavakat.
Június 29-én a buzăui járásbíróság 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét a Református Egyháznak visszaszolgáltató bizottság három tagját.
A bizottság tagjainak elitélésére az RMDSZ lideri azonnal reagáltak. E politikai alakulat Szövetségi Képviselőinek Tanácsa (SZKT) nemrégi, marosvásárhelyi összejövetelén állástfoglalt, arra ösztönözve „az egyházakat, a civil szférát és az erdélyi magyar közösséget, hogy tanusitsanak széleskörű szolidaritást”. Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette, hogy az RMDSZ minden erőfeszitést megtesz azért, hogy a Mikó-ügy a legfontosabb nemzetközi fórumok elé kerüljön. A Mikó ügyben elitéltekkel szemben szolidaritását fejezte ki a magyar kormány is.
Az emlitett állásfoglalások mellett megpróbáltuk kideriteni, hogy ki a jogos tulajdonosa a Székely Mikó Kollégiumnak: a Református Egyház vagy a kovásznai székelyek?
2009 június 29-én a transidex.ro hirportál terjedelmes anyagot közölt a kollégium helyzetéről. A cikkből többek között megtudtuk, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület azt állitja, hogy 2000-ben visszakapta a Mikót. A visszaszolgáltatás után az egyház azonnal hozzáfogott az egykori kollégium vagyonát képező ingatlanok feltérképezéséhez az újabb visszaszolgátatási igénylés benyújtása érdekében. Többek között a Mikó egykori tanári lakásait kérték vissza, ám a Konsza Samu utcai ingatlan egy-egy lakását 1997-ben megvásárló Benedek és Fejér család ragaszkodott tulajdonához. Az egyház pert indított ellenük, arra hivatkozva, hogy bár tudták, hogy az egyház vissza fogja igényelni ezeket a lakásokat, mégis megvásárolták, és méghozzá nagyon olcsón. Benedek Levente nyugalmazott közgazdász ekkor kezdett utána nézni a dolgoknak az állami levéltárban. Jelenleg 658 dokumentumról van fénymásolata tucatnyi dossziéban, amely szerinte azt bizonyítja: a Mikó Kollégium soha nem volt a Református Egyház tulajdona (ebből következően tehát a Mikó tanári lakásaihoz semmi jogcíme nincs a református egyháznak)
A Mikó önálló intézmény mivoltát, illetve állami, városi finanszírozással, mecénási adományokból történt építését és fenntartását bizonyító iratokkal a kezében a Benedek család egyezkedni próbált az egyházzal, felajánlva Pap Géza püspöknek, hogy hagyja békén a házukat és ők sem bolygatják a Mikó visszaszolgáltatásának ügyét.
A református vezetők egyéni érdekből tett zsarolási kísérletként értelmezték a gesztust, és a közösségi érdekre hivatkoztak a Mikó restitúciója ügyében. A romániai magyar kisebbség örök félelme, hogy ami nincs egy magyar jellegű intézmény kezében, hanem állami tulajdonban van/marad, az nincs biztonságban – a reformátusok álláspontja szerint egy esetleges visszaállamosítás ilyen szempontból katasztrofális lehet.
Ennél profánabb érdekeket sejt a háttérben a beperelt család. Hatalmas ingatlanvagyona volt a Mikónak, ezért van nagy tétje annak, hogy a református egyház tulajdonosként lépjen fel – vélik Benedekék, azt hangoztatva, hogy az ő lakásuk is ugyanúgy állami alapokból, közpénzből épült, száz éve építette a város, és ők is ugyanúgy a 65-ös törvény és nem a 112-es törvény alapján vásárolták meg, amely az államosított lakásokra vonatkozik, és lakásuk soha nem volt államosított lakás – állítják. A Református Egyházon belül is vannak, akik elismerik a család igazát – állitja Benedek.
Miután nem sikerült megegyezni, Benedek család 2007-ben feljelentette a Korrupcióellenes Ügyészségen a Székely Mikó Kollégiumot a Református Egyháznak “visszaadó” restitúciós bizottság tagjait (Marosán Tamás egyházi jogászt, Markó Attila államtitkárt, Silviu Clim belügyi jogászt), a református vezetőket (Bustya János lelkész-tanárt és Kató Béla püspökhelyettest), valamint Luffy Etelka telekkönyvvezetőt.
A DNA azt vizsgálja, hogy törvényesen adták-e vissza a Mikót a Református Egyháznak.  Benedekék szerint a visszaszolgáltatási döntést egy hamisitott telekkönyvi kivonat alapján hozták meg.
Bustya János lelkész-tanár, a Református Kollégium (azaz Református Teológiai Líceum) volt igazgatója megjegyezte, hogy május közepén a legutóbbi DNA-kihallgatáson neki azt mondták, az okirathamisítás nem bizonyított. Őt egyébként nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki.
Bustya János szerint a restitúciós törvények előirányozzák, hogy bármely olyan irat benyújtható, amely közvetlenül vagy közvetve bizonyítja a tulajdonjogot, ám nem határozza meg, milyen iratokról van szó. Ugyanakkor a bizottság tagjainak saját belátásuk szerint kell eljárniuk. Neki a DNA-nál azt mondták, ha például leégett volna az egész irattár, akkor tanúkkal is lehetne bizonyítani, hogy a kollégium a Református Egyházé volt – mondotta a lelkész.
Benedek Levente szerint a Mikó épülete nem 1948-ban, hanem valójában csak 1971-ben került a román állam tulajdonába, akkor is azért, mert az akkori igazgató ezt kérte a városi tanácstól, mivel önerőből már nem tudták fenntartani az iskolát, mivel összes vagyonát elvették. A román állam pedig a törvény szerint nem adhatott beruházási költségvetést olyan ingatlanokra, ami nem az övé. 1977-es földrengéskor a Mikó annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. Benedek Levente akkor megyei közgazdálkodási hivatalnokként járta ki, hogy Bukarest pénzt utaljon ki a felújitásra.
A Székely Mikó Kollégium ezért akkor sem lenne visszaadható, ha valóban a Református Egyház tulajdona lett volna – állítja Benedek Levente. A 10. törvény ugyanis kimondja, ha az állam az alapeszköz jelenlegi értékének kétharmadát beruházta az államosítási időszak alatt, akkor az eredeti tulajdonost az ingatlan nem illeti meg. A Mikó restitúciója a nemzeti kisebbségek vagyoni helyzetének visszaállítását célzó 83-as kormányrendelet alapján történt. Ám az egyházak vagyonát a 94-es rendezte –  hangsúlyozta Benedek Levente. (A 94/2000 számú kormányrendelet és a 83/1999 számú kormányrendelet újraközölt változata 2005 szeptember 1-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben – a szerk.)
Sepsiszentgyörgyön egy iskola megépitésének kérdése először 1850 és 1860 közötti időszakban merült fel. Az épület megépitésére a Városi Tanács telket biztositott es két ingatlant vásárolt. Az új épület (a jelenlegi épület nyugati szárnya) dokumentációját Zofahl Gustav mérnök állitotta össze, mig az ezzel járó költségeket Mikó Imre gróf fedezte. Az épület alapkövét 1870 augusztusában tették le.
A „Picatura de adevăr”, internetes weboldalán 2011 október 17-én közölt irásból tudtuk meg, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jelenlegi épületét a református esperes közbenjárására a Városi Tanács épitette. Abban az időben, pénzhiány miatt, a Református Egyház nem tudott önerőből megépiteni egy ilyen iskolát – mégha nagy szükség is volt rá. Igy, a Városi Tanács egyetértett a Református Egyház javaslatával és pénzgyűjtésbe kezdett. 1873-ban az épitkezési munkálatok megkezdéséhez a Városi Tanács 24 ezer forint értékű állami hitelt és további több tizezer forintot szerzett 2 579 adományozótól. Három évvel később, 1876-ban, Mikó Imre gróf végrendeletében 60 ezer forintot hagyott  az új kollégiumnak. A Városi Tanács elismerésének kifejezéseként úgy döntött, hogy az iskola vegye fel a Mikó Imre gróf nevét.
A 2 342 számú épitési engedélyt 1891-ben bocsátották ki a „Mikó Tonada”, azaz a „Mikó Iskola” névre, mig a munkálatokat 1893 szeptember 10-én fejezték be.
Az iskolai egységként működő épület használatba adása előtt szükség volt azonban néhány dokumentum aláirására. Igy, ahhoz, hogy költségvetési kiutalás révén állami támogatásba részesüljön, 1891-ben a Vallás- és Tanügyminisztérium, a Református Egyház püspöksége és a sepsiszentgyörgyi Városi Tanács vezetősége 50 ezer forint értékre és 32 ezer forintnyi  költségvetési kiutalásra szerződést kötött. A szerződésben a felek világosan megállapitották a „Kollégium tulajdonjogát a jelenlegi és a jövőbeli vagyona fölött”, akárcsak az aláirók szerepét. Igy a minisztérium, társfinanszirozóként, az államot képviselte, a református püspökség a koordinátor-felügyelő szerepet töltötte be, mig az iskola a tulajdonosi, a haszonélvezői minőségben szerepelt.
Az épület déli szárnyának megépitése végett 1890 január 9-én Császár Bálint polgármester a „Sepsiszentgyörgy városát megalapozó határozat” néven határozatot irt alá, melynek 4-ik oldala kimondottan az ingatlan déli szárnyára utal. A polgármesteri határozat értelmében a Városi Tanács kötelességet vállal a munkálatok saját rezsiben való elvégzésére, a Református Egyháznak csupán adminisztrációs és felügyelői szerepe lévén.
Az épület használatba adása után ( amely az állam és magánadományozók pénzéből épült), a fizikai személyektől megvásárolt telkekre megépitették a tanári lakásokat is. Külön megjegegyzendő, hogy az iskolát, a tanári lakásokat és a telkeket különböző telekkönyvekbe, különböző helyrajzi számok alatt iktatták be. 1900 február 3-án, jegyzőkönyv alapján, mindent a „Mikó Kollegium” néven betábláztak,  hitelesitve ezáltal az igazi tulajdonost, azaz az iskolát, magától érthetődően: az államot. Egyetlen hivatalos okmányból sem derül ki a Református Egyház pénzügyi hozzájárulása és annál kevésbé a Székely Mikó Kollégium fölötti tulajdonosi joga. Mi több, a pénzgyűjtés és az épület megépitése alatt még érvényben volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kibocsátott 3193/1858.03.22 számú rendelet, mely értelmében a Református Egyház csupán „adminisztráló és felügyelői” szerepet tölt be.
A Református Egyház semmilyen anyagi támogatással nem járult hozzá még 50 év után sem, amikor az 1940 novemberében bekövetkezett födrengés nyomán a kollégium épülete erősen megrongálódott. A tatarozási és konszolidálási munkálatok költségeit, amelyek 150 ezer pengőnek feleltek meg, a Vallási- és Közoktatási Minisztérium és a kollégium fedezte. Még az államositásra vonatkozó 218/1960 számú és a 712/1966 számú rendeletek sem tesznek emlitést arról, hogy az iskolát, mint a Református Egyházhoz tartozó ingatlan javat nacionalizálták, mint ahogy ez az illető iratokban szerepel.
Hogyan sikerült a Református Egyháznak megszereznie a tulajdonosi jogot egy olyan épületre, amely fölött az adminisztrációs jogon kivül semmilyen más joga nem volt?
Nagyon könnyen. Azok segitségével, akik a román törvényeket csak választási propaganda eszközkét tekintik.
Az Erdély-i Református Egyházkerület a nemzeti kisebbségek vagyoni helyzetének visszaállitásáért küzdő külön bizottsághoz fordult. E restituciós bizottságot a 83/1993 számú kormányrendelet 2. cikkelye alapján hozták létre, amely 2002 május 14-én 58. számmal konstatáló jegyzéket bocsátott ki. Mindezek ellenére Pap Géza püspök és Marosán Tamás egyházkerületi jogtanácsos a sepsiszentgyörgyi birósághoz beterjeszették a 2649/2002.05.20. számú átiratot, amelyben az ingatlan  Erdély-i Református Egyház nevére való betáblázását kérték. A biróság vakon, vagy talán nem is annyira vakon, zöld fényt adott a Református Egyháznak, és tette ezt kizárólag egy 1990-ben kibocsátott telekkönyvi kivonat és egy, románra le nem forditott telekkönyv fénymásolatai alapján.
Miután reményen felül rövid időn belül birtokába jutott a román állam tulajdonában levő vagyonnak, az Egyházkerület megkezdte az iskolához tartozó tanári lakások eladását. A „tulajdoni lap” szabálytalansága miatt Benedek Levente és Fejér Zoltán, a két lakásvásárló, a kialakult helyzetről értesitették a DNA-t. A 2007-tól tartó kivizsgálás után az ügyészek azonositották az első két vádlottat: Markó Attila volt RMDSZ-es államtitkárt, Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület jogtanácsosát és Silviu Climet, az államtitkárság jogtanácsosát. A restituciós bizottság három tagját a DNA hatalommal való visszaéléssel, valamint azzal vádolta, hogy 1,3 millió lej kárt okoztak az államnak.
Markó Attila államtitkár megfellebezte az első fokon kimondott itéletet.

A Mikó-ügyben csakis a biróság dönthet. A mi szándékunk csupán azt volt, hogy a rendelkezésünkre álló dokumentumok és források alapján hozzájáruljunk a kollégium helyzetének jobb megismertetéséhez, hogy az egyes személyek – legyenek azok magyarok vagy románok – által elkövetett tévedések ne viseljék meg a román lakósság és a romániai magyar közösség közötti jó viszonyt. Hiszen nem egyszer bizonyitotta be a történelem, hogy az emberek támogatásának megszerzéséért a politikai vezetők önző és kicsinyes ambiciójukban hamis  vádakkal támadtak,  amelyek   szégyenfoltot ejtettek és súlyos sebeket okoztak egyes családoknak,  illetve az egész közösségnek és népnek.

Lasă un comentariu

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.