0
0
Kós Károly, 1883-ban Temesváron született. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott, majd Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmives Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt.
Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot, mig 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921). Politikai koncepciójában egyik első meghirdetője volt a transzilvanizmusnak: “a három nemzet” békés együttélésének és az erdélyiség tudatosításának.
A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946–1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a Kolozs megyei Válaszúton (Răscruci). Szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat kolozsvári református kollégistaként, tanárai biztatására kezdte gyűjteni. A fiatalok szokásrendjét, udvarlási hagyományait és népdalkincsét feldolgozó gyűjtőmunkájával első díjat nyert egy népdalpályázaton, és végleg eljegyezte magát a néprajzzal.
A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte e három nép hagyományait az észak-mezőségi falvakban Szék környékén, Kalotaszegen a Nádas-menti falvakban, a gyimesi csángóknál és a moldvai csángóknál. Gyűjtőmunkájával 15 ezer dallamot jegyzett le, 26 kazettát adott ki, közülük 8 balladákat tartalmaz. Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon.
Sütő András, 1927-ben született, a Kolozs megyei Pusztakamaráson, romániai magyar íróként. Korai elbeszéléseiben a mezőségi paraszti létet s annak világháború utáni változásait örökítette meg, elsősorban a móriczi hagyományok örököseként. Irói pályáját 18 évesen kezdte, amikor a Világosság kolozsvári folyóirat hasábjain közölte a Levél egy román barátomhoz cimű esszéjét.
1965 és 1980 között a Nagy Nemzetgyűlés tagja volt, mig 1974 és 1982 között a Romániai Irószövetség alelnöke volt.
A legnagyobb hatást drámái keltették, amelyek az emberiség történelmének kiélezett szakaszait idézik fel, s olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyek a 20. század emberét különösen foglalkoztatják: történelmi haladás és reakció, forradalom és reform, hatalom és erkölcs.
1980 és 1989 között irásai kizárólag külföldön jelennek meg, annak ellenére, hogy ebben az időszakban is az Új Élet cimű, kolozsvári kultúrális folyóirat főszerkesztője volt, amelyet a marosvásárhelyi Kultúrális és Szocialista Nevelés Tanácsa adott ki. A folyóirat szerkesztőségének a Kós Károly épitész tervezte impozáns épület adott helyet.
Szerkesztőség
Foto: eszm.ro/Tovább 18/Maszol
Average Rating