0
0
Dacian Dolean nyelvfejlesztési szakember szerint a szorványban élő közösségekből származó magyar diákok számára a román nyelvet idegen nyelvként kell tanítani, de ahhoz, hogy jobban teljesítsenek az országos vizsgákon, segítenünk kell őket, hogy nyelvi merítési tapasztalatokat szerezzenek az iskolában, azaz az órák nagyrészét román nyelven kell megtartani.
A közelmúltban a Romániai Magyar Pedagógusok Szakszervezete arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar diákok román nyelv osztályzatai aggasztóan gyengék és hogy a román nyelvet idegen nyelvként kell tanítani. Melyik a leghatékonyabb módszer az államnyelv oktatására az elszigetelt közösségekben élő kisebbségek számára? Megoldás-e a román nyelv idegen nyelvként való tanítása?
Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk e kérdésekre, először is meg kell értenünk a nyelv fejlődésének mechanizmusait. Egy nyelv elsajátítható implicit, tudattalan tanulással, nyelvi merítéssel (ahogy a gyerekek már kiskoruktól megtanulják anyanyelvüket), vagy explicit tanulással, az iskolțban, az órákon (ahogy egy V. osztályos romániai diák megtanulja az angol nyelvet). Kisebb korban, amikor a gyermekek még nem fejlesztették ki elégségesen az idegen nyelv hatékony és explicit elsajátításához szükséges kognitív képességeket, a leghatékonyabb módszer az implicit tanulás a nyelvi merítés révén.
A kognitív képességeiknek kellő fejlődésével a diákok tantermi tanítási módszerekkel egyre hatékonyabban tanulhatnak meg egy idegen nyelvet. E két megközelítés nem zárja ki egymást, mivel a nyelvi merítési tevékenységek mellett fokozatosan bevezethető a tudatos, explicit tanítás is.
Az elszigetelt közösségben élő romániai magyar diákok esetében, akik otthon és az iskolában csak magyarul beszélnek, a román nyelvet idegen nyelvként kell tanítani, mivel sokuk számára a román nyelv idegen nyelv. Ennek felismerése és a tanterv módosítása azonban minimális hatással lehet a magyar diákok iskolai teljesítményére. Ha azt akarjuk, hogy jobban teljesítsenek az országos vizsgákon, akkor segítenünk kell őket abban, hogy nyelvi merítési tapasztalatokat szerezzenek az iskolában, illetve az órák döntő többségét a tanároknak román nyelven kell tartaniuk, de ehhez a tanároknak is helyesen kell beszélniük románul. A román nyelv néhány órányi explicít tanításának csak csekély hatása lehet. Ez nem személyes vélemény, ez az állítás legalább 50 év jó minőségű nemzetközi kutatáson alapszik.
A jelenség jobb megértése érdekében azt javaslom, hogy képzeljük el a következő helyzetet: Ha egy román diák, aki családjával Angliába emigrál, olyan iskolába járna, ahol minden kolléga és tanár csak románul beszél, és csak egy órája lenne angolul, kérdéses, hogy ugyanolyan jó lenne-e a teljesítménye az országos angol nyelvvizsgán, mintha angol nyelvet beszélő diákok és tanárok osztályaiban tanulna? Hallottak már olyan gyermek tapasztalatairól, aki családjával együtt kivándorolt Romániából? Hány országban gyakorolják még a nyelvi szegregációt? Miért nem teszik közzé és nem népszerűsítik az ilyen gyakorlatokat?
Van-e olyan tanulmány Romániában, amely a romániai etnikai kisebbségekhez tartozó diákok nyelvfejlődését vizsgálta?
Én személyesen nem ismerek olyan szigorú szakértői értékeléssel ellátott, folyóiratokban megjelent tanulmányokat, amelyek különböző pedagógiai módszereket tanulmányoznak, amelyek hatással vannak a romániai magyar kisebbség nyelvének fejlődésére. A roma gyermekeket is magában foglaló longitudinális kutatásaink azonban fontos információkkal szolgálnak.
Kutatásaink során kétnyelvű roma diákokat is vizsgáltunk (akik otthon románi, mig az iskolában román nyelven beszélnek), illetve egynyelvet beszélő roma diákokat (akik románul beszélnek otthon is és az iskolában is). Az eredmények szerint kevés, de jelentős különbség volt a két csoport között az első osztály kezdésekor, de ez a különbség a harmadik osztály végére enyhült. Azt tapasztaltam, hogy az iskolázott kétnyelvű roma gyerekeknél inkább a román nyelv a domináns, míg köztük és az egynyelvű roma gyermekek közötti különbség megszűnik, ami egy román anyanyelvű iskolai környezetben történt korai nyelvi merítésnek köszönhető. Adataink alátámasztják azt az állítást, hogy a korai nyelvi merítés és az iskoláztatás pozitív hatással van a romániai kétnyelvű diákokra.
Milyen hatással van a család a kétnyelvű gyermekek nyelvi fejlődésére? Elegendőek-e az oktatás-politikák azon diákok megsegítésére, akiknek anyanyelve eltér az iskolában tanult nyelvtől?
Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Kanadában számos olyan empirikus tanulmány készült, amely az angolul beszélő gyermekek nyelvének másodlagos nyelvként való fejlesztésére törekedett. A legtöbb tanulmány szerint a nyelvi kisebbségekhez tartozó diákok nehézségekbe ütköznek az akadémiai nyelv fejlesztésében (amelyet szabványos tesztek értékelnek), még nyelvi merítési helyzetekben is. Tehát, a nyelvi merítés terén az oktatás-politikáknak megvannak a maga előnyei, de ugyanakkor korlátozottak is. A „félnyelvűség” jelensége nagyon jól dokumentált – azaz vannak olyan gyerekek, akik nem tanulják meg helyesen sem anyanyelvüket, sem annak a társadalomnak a nyelvét, amelyben élnek. Ez a jelenség drámai módon csökkenti egyes kétnyelvű gyermekek optimális beilleszkedését a munkamezején. Megjegyzendő, hogy sok tanulmány készült a kétnyelvű bevándorló diákokról, akiknek szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeztek, és kevés tanulmány vette figyelembe a szülők iskolázottsági szintjét, mind zavaró tényező. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelt hátrányok nagyrészt a szülők iskolázottsági szintjével és nem feltételnűl a kétnyelvűségból adódó akadályokkal magyarázhatóak.
Kutatásaink bebizonyították, hogy a család szerepe döntő jelentőségű, ami nagyrészt alátámasztja a diákok közötti különbségeket a nyelvi és műveltségi tesztek során (az eltérés mintegy 25%-os lévén). Tanulmányaink következtetéseit egy későbbi kutatásban is tapasztaltam, amelyet kiadás végett nemrég fogadtak el, és amely a Nemzetközi Kétnyelvű Oktatás és Kétnyelvűség (International Journal of Bilingual Education and Billingualism) című szaklapban jelenik majd meg. Ez utóbbi kutatásban rámutattam arra, hogy abban a helyzetben, amikor a kétnyelvű diákok művelt családokból származnak, a kétnyelvűség ezen nyilvánvaló hátránya nemcsak hogy megszűnik, de diákok kiváló teljesítményt nyújtanak. Vitathatatlan, tehát, hogy a kétnyelvű tanulók családjának meghatározó szerepe van a diák nyelvi és iskolai teljesítményének alakulásában.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, Asztalos Csaba az Edupedu.ro-nak adott interjúban egy olyan közpolitika gyakorlatba ültetését szorgalmazta, amely „támogatja a költségvetésben szereplő diákcsereprogramokat, hogy a magyar gyermek olyan iskolákat látogathasson, olyan régiókban ahol románul beszélnek, és ahol lehetősége van gyakorolni a román nyelvet. Például, a székelyföldi magyar osztályok egy hétre Craiovára vagy Olténiába mennek, mig az ottani diákok Hargita megyébe. De ehhez költségvetéssel alátámasztott osztálycsereprogramra van szükség annak érdekében, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a kisebbség számára, hogy a lehető leggyakrabban gyakorolja a román nyelvet. Úgyanúgy szükség van román nyelvű táborokra, illetve projektekre a könyvtárak szintjén, amelyek az aktuális, modern egyetemes irodalom terén román nyelvű könyveket is tudnak biztosítani, például Harry Potter román nyelvű fordítását”. Mennyire vannak hatással ezek az oktatási intézkedések a román nyelv kisebbségi gyermekek általi elsajátítására?
Véleményem szerint ezek a tapasztalatcserék nagyon előnyösek minden romániai tanuló számára (függetlenül az etnikai hovatartozástól), a különböző régiók között fennálló kulturális különbségek miatt. De hogy válaszoljak a kérdésre, úgy gondolom, hogy az ilyen programok nyelvi és kulturális szempontból egyaránt előnyösek lehetnek a nyelvi szempontból szegregált területeken élő etnikai kisebbségek diákjai számára, de a nyelv fejlődésére gyakorolt hatása elenyésző. A nyelv mindennap fejlődik, a minőségi nyelv gyakori használata és a nyelvet helyesen beszélő emberekkel való minőségi interakció révén. Még a román nyelvű műsorok napi követésének sincs akkora hatása, mind a minőségi nyelvi interakcióknak. Ezért nagyon fontos, hogy a magyar diákok szülei, tanárai hatékonyan kommunikáljanak a diákokkal román nyelven, annak érdekében, hogy segítsék őket a román nyelv fejlesztésében, hogy jó eredményeket érjenek el az országos vizsgákon. Ezen minőségi nyelvi interakciók hiányában a magyar diákok (és nemcsak!) román nyelvtudása fejlesztésének alternatívája a sok, jó minőségű román könyv olvasása lenne.
Minden órát csak románul kell tanítani az iskolában a magyar diákok számára?
Nem feltétlenül. A nyelvi merítés különböző intenzitási szinteken történhet, mindegyik közösség diákjai oktatási igényeitől függően. A vegyes közösségekben élő magyar diákoknak nagyobb lehetőségük van a nyelvi merítésre az iskola után, mind az elszigetelt közösségekben élőknek. Természetesen, ha minél jobban integrálódtak, annál nagyobb az esélyük nyelvük fejlesztésére.
Úgy vélem továbbá, hogy a nyelvi és kulturális identitás megőrzése az anyanyelvi órákon, nagyon örvendetes. Ha jól tudom, kevés ország kínál ilyen lehetőségeket a nyelvi kisebbségi diákok számára.
Milyen politikát kellene mielőbb alkalmazni a romániai iskolákban a román nyelv kisebbségek általi megtanulásának támogatására?
Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy az oktatás-politikák célszerűek legyenek a tanulók (főleg etikai kritériumok alapján történő) elkülönítése szempontjából.
Egyrészt vannak olyan oktatás-politikáink, amelyek előirányozzák a roma gyermekek etnikai szempontok szerinti megkülönböztetésének megszüntetését és ezeknek a politikáknak az előnyeit nagyon jól tükrözik longitudinális kutatásaink is. Amikor a roma gyermekek nyelv- és műveltségi szintjének fejlődését vizsgáltam, azt tapasztaltam, hogy a szegregáltabb roma tanulók lassabban fejlődtek, mint a többnyire nem roma tanulók osztályaiba integrált diákok.
Másrészt azt látjuk, hogy a magyar diákok elfogadják az összevonás és (önkéntes) szegregáció jelenségét azokban az iskolákban, ahol a legtöbb diák magyar nemzetiségű. Ha ez a jelenség elkerülhetetlen Kovászna vagy Hargita megye néhány kistelepülésén, akkor az önkéntes szegregáció nem indokolt a nagyvárosokban, ahol a lakosság vegyes. Ez a fajta szegregáció komoly hátrányt jelent a magyar diákok számára, különösen a nyelv fejlődését tekintve. Ebben az összefüggésben nem lehet meglepő, hogy a magyar diákok nagy része nem teljesít túl jól az országos vizsgákon.
Dacian Dolean oktatási pszichológus, szakterülete a nyelvfejlesztés és a korai alfabetizálás. Több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik elemi, általános, középiskolai, és egyetemi tanári munkában, úgy Romániában, mind az USA-ban. Jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem társult tagjaként egy kutatási projektet vezet, melynek célja a romániai gyermekek műveltség-fejlesztése. A projektet az EEA Grants- mechanizmus (UEFISCDI programüzemeltető) révén finanszírozzák. Ugyanakkor tagja a Journal of Literacy Research kiadó bizottságának.
Forrás: edupedu.ro
Fordította: Székely Dénes
Foto: edupedu.ro
Average Rating