0
0
Read Time:4 Minute, 23 Second
Törpe-vizierőmű épül Homoródfürdőn – enyhén szólva szabálytalanul, tudtuk meg a transindex.ro beszámolásából. Mi több, maga a beruházó, Lénérd András sem állítja, hogy az engedélyek teljesen rendben lennének, de – mint mondotta – olcsóbb utólag kifizetni a büntetést, mint késni a munkálatokkal. Székelyföldön jelenleg nincs olyan üzlet, amely jövedelmezőbb lenne a törpe erőműveknél. A gyors folyású patakokon elhelyezett, kisméretű, erőművek környezetre gyakorolt hatása elvileg minimális, megépítésük után évtizedekig termelnek és nem kevés profitot hoznak a beriházónak, annál is inkább, hogy a jövőben egyre növekszik a villamosenergia-igény.
Mindennek ellenére a törpe-vízerőművek iránt távolról sem osztatlan a lelkesedés Székelyföldön. Háromszéken az utóbbi években több ilyen vízerőművet terveztek, azonban a helyi közösségek és civil szervezetek ellenállása miatt végül egyik projektből sem lett semmi. Hargita megyében két ilyen beruházás készült el, egy harmadik pedig építés alatt áll. A helyiek közül többen azt állítják, hogy a profit nagyrészét magánbefektetők teszik zsebre és a közösség csak a kárral marad. A vízerőmű legnagyobb előnye tehát, hogy nem a vizet, hanem csak annak az energiáját használja. Nem szennyez, és mivel felépítése egyszerű, körültekintő tervezéssel évtizedekig megbízhatóan termelhet, különösebb beavatkozás nélkül. Amellett, hogy az energiatermelés hosszú távon is biztos üzletnek ígérkezik, a befektetői kedvet a kormány által bevezetett, ún. zöldbizonylat-rendszer is tovább fokozza. Nem csoda, hogy Székelyföldön és általában hegyvidéken hatalmas az érdeklődés az ilyen projektek iránt. Nagy múltú vállalatok és újonnan alakult cégek valósággal egymásnak adják a kilincset az engedélyeztető hatóságoknál, az engedélyek és szakértői tanulmányok pedig több tízezer eurós áron cserélnek gazdát (egy építési engedély és a mögötte álló dokumentációcsomag ára millió eurós nagyságrendű lehet).
Mindennek ellenére a törpe-vízerőművek iránt távolról sem osztatlan a lelkesedés Székelyföldön. Háromszéken az utóbbi években több ilyen vízerőművet terveztek, azonban a helyi közösségek és civil szervezetek ellenállása miatt végül egyik projektből sem lett semmi. Hargita megyében két ilyen beruházás készült el, egy harmadik pedig építés alatt áll. A helyiek közül többen azt állítják, hogy a profit nagyrészét magánbefektetők teszik zsebre és a közösség csak a kárral marad. A vízerőmű legnagyobb előnye tehát, hogy nem a vizet, hanem csak annak az energiáját használja. Nem szennyez, és mivel felépítése egyszerű, körültekintő tervezéssel évtizedekig megbízhatóan termelhet, különösebb beavatkozás nélkül. Amellett, hogy az energiatermelés hosszú távon is biztos üzletnek ígérkezik, a befektetői kedvet a kormány által bevezetett, ún. zöldbizonylat-rendszer is tovább fokozza. Nem csoda, hogy Székelyföldön és általában hegyvidéken hatalmas az érdeklődés az ilyen projektek iránt. Nagy múltú vállalatok és újonnan alakult cégek valósággal egymásnak adják a kilincset az engedélyeztető hatóságoknál, az engedélyek és szakértői tanulmányok pedig több tízezer eurós áron cserélnek gazdát (egy építési engedély és a mögötte álló dokumentációcsomag ára millió eurós nagyságrendű lehet).
Az emlitett forrás szerint Ilona-völgy lakói közül sokan nem is sejtették, hogy mi épül azon a telken, amelyet egy csíkszeredai építkezési vállalkozó, Lénárd András vásárolt meg. A Nagy-Homoród partján álló régi fogadót ledózerolták, helyére egy betonépítményt húztak fel a mederben és a patak két partján. És bár nem világos, volt-e bontási engedélye, a vállalkozó különösebben sokat nem foglalkozott a szomszédokkal: elvégre a saját telkén azt csinál, amit akar.
A nyári hónapokban, a szárazság miatt a Nagy-Homoród vizhozama jelentősen megcsappan. Bár önmagában igy sem nagy a patak, de kulcsfontosságú az Ilona völgyében lakók ivóvízellátása szempontjából. Ezenkivül a környék kedvelt turisztikai célpont is, itt számos borvízforrás és egy Natura 2000 terület is található.
A helybéliek gyanakodva figyelték az építkezést: már a kezdet kezdetétől világos volt, hogy nem ház épül a patakparton, azonban tájékoztatás híján csak találgatni lehetett, mi lesz a furcsa formájú betonépítményből.
Már előrehaladottak voltak az épitkezési munkálatok, amikor Lénárd először megjelent a völgybeliek előtt, hogy
válaszoljon kérdéseikre.
A találkozó teljes kudarcba fulladt, és ezt maga a vállalkozó is elismerte. A lakókat nem sikerült meggyőzni a törpe-vízerőmű hasznáról, ellenben a parázs hangulatú találkozóról és az ott kialakuló tüntetésről szóló beszámolóknak köszönhetően a homoródfürdői vízerőmű-projekt egész Erdélyben téma lett. Mi több Lénárd András elkövette azt a hibát is, hogy a találkozón üzleti partnerére, a Református Egyház Nyugdíjpénztárára hivatkozott, mint a szakmaiság garanciájára. Emiatt aztán a befektetésről minden bizonnyal jóhiszeműen döntő Kató Béla református püspökre is nagy nyomás nehezedik. A református püspök egyelőre nem nyilatkozott az ügyben. A projektet ellenzők attól tartanak, hogy a beruházó ígérete ellenére, a Nagy-Homoródból
túlságosan sok vizet fog a turbina fele terelni
és a csapadékban szegény nyári hónapokon a patakmeder száraz marad. Ezzel szenben a befektetőnek egészen más verziója van a tiltakozók motivációjáról: egy homályos összeesküvés-elméletben tárta fel a tüntetők mögött álló érdekeket: szerinte az a baj, hogy az Ilona völgyében lakók
lopják a vizet a patakból
és ezért nem szeretnék, ha annak a hozama csökkenne. A civilek válaszképp a 107/1996-os Viztörvényre hivatkoznak, melynek 9. cikkelye világosan előirja, hogy a vizet háztartási célokra, ivásra, mosásra és hasonlókra szabadon lehet használni. A minimális hozammal és a víz használatával kapcsolatos vita mellett úgy tűnik, a beruházónak nincsen meg az összes, vízerőmű építéséhez szükséges engedélye. A tiltakozók által felkért vízügyi szakértő által összeállított elemzés szerint Lénárd Andrásnak a törpevízerőmű építéséhez szükséges mintegy húsz különféle jóváhagyásból alig tíz engedélye van meg, és azok is hiányosak. A legfontosabb, hogy a a Hargita Megyei Tanács által kiadott építkezési engedély lejárt, mivel a munkálatokat nem kezdték el az előírt határidőn belül. A vállalkozó egyébként egy pillanatig se állította, hogy az engedélyei rendben lennének, mondván, hogy mindenben talál hibát, aki akar. Valószinüleg arra számít, hogy utólag beszerzi az építési engedélyt és igy „törvényesíti” a beruházást. Ez azért is vonzó alternatíva, mert az ilyenkor kiszabott büntetés eltörpül amellett a költség mellett, melyet a munkálatok elkezdésének késése okoz.
Bár a beruházó minden esetben megígérte, hogy a természetet „úgy hagyja, ahogy kapta”, illetve hogy az építkezés okozta sebhelyek hamarosan begyógyulnak, az Úz völgyében hatalmas volt a pusztítás, és kérdés, hogy a munkagépek okozta nyomok valaha eltűnnek-e.
A nyári hónapokban, a szárazság miatt a Nagy-Homoród vizhozama jelentősen megcsappan. Bár önmagában igy sem nagy a patak, de kulcsfontosságú az Ilona völgyében lakók ivóvízellátása szempontjából. Ezenkivül a környék kedvelt turisztikai célpont is, itt számos borvízforrás és egy Natura 2000 terület is található.
A helybéliek gyanakodva figyelték az építkezést: már a kezdet kezdetétől világos volt, hogy nem ház épül a patakparton, azonban tájékoztatás híján csak találgatni lehetett, mi lesz a furcsa formájú betonépítményből.
Már előrehaladottak voltak az épitkezési munkálatok, amikor Lénárd először megjelent a völgybeliek előtt, hogy
válaszoljon kérdéseikre.
A találkozó teljes kudarcba fulladt, és ezt maga a vállalkozó is elismerte. A lakókat nem sikerült meggyőzni a törpe-vízerőmű hasznáról, ellenben a parázs hangulatú találkozóról és az ott kialakuló tüntetésről szóló beszámolóknak köszönhetően a homoródfürdői vízerőmű-projekt egész Erdélyben téma lett. Mi több Lénárd András elkövette azt a hibát is, hogy a találkozón üzleti partnerére, a Református Egyház Nyugdíjpénztárára hivatkozott, mint a szakmaiság garanciájára. Emiatt aztán a befektetésről minden bizonnyal jóhiszeműen döntő Kató Béla református püspökre is nagy nyomás nehezedik. A református püspök egyelőre nem nyilatkozott az ügyben. A projektet ellenzők attól tartanak, hogy a beruházó ígérete ellenére, a Nagy-Homoródból
túlságosan sok vizet fog a turbina fele terelni
és a csapadékban szegény nyári hónapokon a patakmeder száraz marad. Ezzel szenben a befektetőnek egészen más verziója van a tiltakozók motivációjáról: egy homályos összeesküvés-elméletben tárta fel a tüntetők mögött álló érdekeket: szerinte az a baj, hogy az Ilona völgyében lakók
lopják a vizet a patakból
és ezért nem szeretnék, ha annak a hozama csökkenne. A civilek válaszképp a 107/1996-os Viztörvényre hivatkoznak, melynek 9. cikkelye világosan előirja, hogy a vizet háztartási célokra, ivásra, mosásra és hasonlókra szabadon lehet használni. A minimális hozammal és a víz használatával kapcsolatos vita mellett úgy tűnik, a beruházónak nincsen meg az összes, vízerőmű építéséhez szükséges engedélye. A tiltakozók által felkért vízügyi szakértő által összeállított elemzés szerint Lénárd Andrásnak a törpevízerőmű építéséhez szükséges mintegy húsz különféle jóváhagyásból alig tíz engedélye van meg, és azok is hiányosak. A legfontosabb, hogy a a Hargita Megyei Tanács által kiadott építkezési engedély lejárt, mivel a munkálatokat nem kezdték el az előírt határidőn belül. A vállalkozó egyébként egy pillanatig se állította, hogy az engedélyei rendben lennének, mondván, hogy mindenben talál hibát, aki akar. Valószinüleg arra számít, hogy utólag beszerzi az építési engedélyt és igy „törvényesíti” a beruházást. Ez azért is vonzó alternatíva, mert az ilyenkor kiszabott büntetés eltörpül amellett a költség mellett, melyet a munkálatok elkezdésének késése okoz.
Bár a beruházó minden esetben megígérte, hogy a természetet „úgy hagyja, ahogy kapta”, illetve hogy az építkezés okozta sebhelyek hamarosan begyógyulnak, az Úz völgyében hatalmas volt a pusztítás, és kérdés, hogy a munkagépek okozta nyomok valaha eltűnnek-e.
Ebben az ügyben nincs szükség sok “kutatásra” ahhoz, hogy kiderüljün: Lénárd András eddigi vízerőmű-projektjei mögött mind a Fidesz és az EMNT-EMNP, mind a Hargita Megyei Tanács fele vannak politikai kapcsolatok.
A homoródfürdői beruházás mögött a csíkszeredai H2O Energy SRL áll, a kisebb részvényese pedig a Református Egyház Nyugdíjintézete (10 százalék), valamint a magyarországi Hydroenergy Zrt. (90 százalék).
A Hydroenergy Zrt. tulajdonosa Lénárd András, vezérigazgatója pedig az a Hajdu Gábor, aki 2012-ig RMDSZ-es megyei tanácsos volt. Róla tudni lehet, hogy közel állt Borboly Csaba megyei tanácselnökhöz, illetve több, törpe- vízerőművek hasznosításáról szóló konferenciát szervezett a megyei tanácsnál, összegezte a transidex.ro hirportal.
A homoródfürdői beruházás mögött a csíkszeredai H2O Energy SRL áll, a kisebb részvényese pedig a Református Egyház Nyugdíjintézete (10 százalék), valamint a magyarországi Hydroenergy Zrt. (90 százalék).
A Hydroenergy Zrt. tulajdonosa Lénárd András, vezérigazgatója pedig az a Hajdu Gábor, aki 2012-ig RMDSZ-es megyei tanácsos volt. Róla tudni lehet, hogy közel állt Borboly Csaba megyei tanácselnökhöz, illetve több, törpe- vízerőművek hasznosításáról szóló konferenciát szervezett a megyei tanácsnál, összegezte a transidex.ro hirportal.
Péterffy Tünde
Happy
0 %
Sad
0 %
Excited
0 %
Sleepy
0 %
Angry
0 %
Surprise
0 %
Average Rating