
A távolság nem akadály, sőt kapcsolatot teremthet emberek, gyülekezetek, közösségek között. Egyedül az első lépés az, amit nehéz megtenni. Álmodni és valóra váltani az álmokat nem lehetetlen, csak akarat, elszántság kérdése.
2017 tavaszán Szombathely Református Egyházának vezetősége testvérkapcsolat kiépítésének szándékával kereste fel a bukaresti Református Calvineumot, ugyanis évek óta arról álmodtak, hogy közelebbi kapcsolatot alakítsanak ki egy romániai református egyházzal. Kezdetben erdélyi vagy partiumi városra gondoltak, a sors viszont úgy hozta, hogy a választás a fővárosi Calvineumot illette, ahol végeredményben szinte minden egyháztagot Erdélyből vagy Partiumból sodort Bukarestbe az élet szele. A gyülekezet presbitériuma egyhangúlag elfogadta a javaslatot, s november hónapban már vendégül is láttuk a szombathelyi Református Egyház lelkipásztorát, a Maros megyében született, majd a Zsil-völgyében szolgált, Jakab Bálint Mihály tiszteletes urat és a vele érkezett küldöttséget: Nagy András gondnokot valamint Berzsenyi Zsolt és Farkas Jenő presbitereket. Bukaresti tartózkodásuk alatt ünnepi istentiszteleten és Kóos Ferenc Körön vettünk részt, és együtt ünnepeltük az 5oo éves Reformáció évfordulóját, amelynek keretében emlékmű felavatására is sor került a Calvineum udvarán, rangos vendégek és az egyházi tagok jelenlétében, meghitt hangulatban. A rendezvényeken elhangzott rövid ismertető és a beszélgetések kapcsán, betekintést nyerhettünk a szombathelyi Református Egyház életébe, történetébe. 1928 őszén a református gyülekezet telket igényelt a várostól. Hosszas tárgyalások után a város képviselőtestülete kimondta a végszót és 1932-ben megkötötték az ajándékozási szerződést. Ebben benne foglaltatott, hogy a megszabott telket minél hamarabb be kell építeni, és a felépítendő épületnek illeszkednie kell az illető térhez. Először a parókia építését kezdték meg, amit 1934-ben át is adtak. A kétszintes templom épülete 1939-re készült el. Ugyanebben az évben Medgyasszay Vince dunántúli püspök fel is szentelte. A templom sértetlenül vészelte át a világháborús bombázásokat, utolsó nagy felújítást 1988-ban végeztek rajta. Kétmanuálos elektromos orgonáját Albert Péter építette. Tornya viszont nem volt. 2005 őszén egy gyülekezeti tag létrehozta félmillió forintos adományával a Szombathelyi Református Templomtoronyért Alapítványt, amelynek célja a templomtorony építéséhez szükséges anyagiak előteremtése. Az első adományok be is érkeztek, majd az egész város hozzájárulásával 2016. április 30-án, hetvenhét évvel a templom építése után felszentelték az újonnan épített templomtornyot és három új harangot, valamint a megújult templomot, amely a város lakosságának egyik fontos összetartó ereje, hiszen az egyházi rendezvényeken kívül számos közösségépítő tevékenységet is szerveznek.
Vendégeink bukaresti látogatásának végén a mielőbbi viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól. Hála Istennek, a viszontlátás 2o18 augusztusában meg is valósult. Ekkor, a szombathelyi Egyház meghívására, a bukaresti Calvineum küldöttsége, Zsold Béla lelkipásztor és felesége Zsold Margó, dr. Lingvay József főgondnok és dr. Nagy Éva gondnok, valamint Colda Juliánna, Savu-Vogel Katalin, Vajda Borbála presbiterek látogatták meg a szombathelyi református gyülekezetet. A pár napos látogatás városnézéssel kezdődött, hiszen a Magyarország nyugati részén fekvő Vas megye székhelye, régészeti kutatások szerint, a Kárpát-medence legrégebbi folyamatosan lakott, városi rangú települése, mely 1777 óta püspöki székhely, és ehhez illően nagyon sok keresztény műemlék van a városban. A püspöki palota épületében kapott helyet az egyháztörténeti múzeum és kincsestár. A székesegyházban több Maulbertsch-festmény látható. A történelmi belváros pedig máig őrzi középkori formáját. A Főtér, korábban piactér, adott helyet több évszázadon keresztül a szombathelyi heti és országos vásároknak. Innen is kapta nevét a település: Szombathelyen szombaton tartották a heti vásárokat. Mindezekről nagyon érdekesen és meggyőzően mesélt nekünk utikalauzunk Lugosy Piroska nyugalmazott tanárnő. Köszönet érte ez úton is.
A város megtekintése után nagy érdeklődéssel vártuk a vasárnapi istentiszteletet, amely az augusztus 20-i Nemzeti Ünnep és az Újkenyér Ünnepe jegyében zajlott meghitt és felemelő hangulatban. A szertartás keretében Jakab Bálint Mihály parókus lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket, majd prédikációt tartott miután Jakab-Köves Gyopárka tiszteletes asszony ünnepi igét hirdetett . Ezt követően Zsold Béla bukaresti lelkipásztor köszöntötte az egybegyülteket, “Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” bibliai idézetből kiindulva ismertette röviden a bukaresti magyarság és a Calvineum történetét. A szavakat pedig zenei akkordok követték. A gyülekezet és a vendégek együtt énekelték az egyházi zsoltárokat, majd együttes imádság hangzott el a templomban és az éterben, ugyanis az ünnepi istentiszteletet élő adásban közvetítette a Kossuth Rádió.
A testvérkapcsolati látogatás élménydús rendezvénye az ŐRSÉG-ben (Magyarország Nyugati része; Ausztria-Burgenland-Felsőőr; Szlovénia-Muravidék) szervezett körút volt augusztus 2o-án, Magyarország Nemzeti Ünnepén, Szent István Napján, miután végignéztük a város által megszervezett rendkívüli ünnepi műsort Szombathelyen, amelynek keretében csodásan énekelt egy, a városban tanuló, csángó-magyar diáklány is. Itt volt alkalma minden jelenlévőnek az ünnepélyesen megszelt újkenyérből részesülni.
A történelmi és egyházi jellegű kirándulásunk útja a tulajdonképpeni történelmi Őrségen vezetett végig. Ezt a területet a Trianon három országba dobta szét.
A mai osztrák-magyar határt átlépve a Kőszegi-hegység alatt megbúvó Rohonc (Rechnitz) mellett mentünk el. Itt szolgált egy évig, 1613-tól 1614-ig, Szenczi Molnár Albert neves zsoltárfordító, nyelvész és lelkész. Első megállónk Felsőőr (Oberwart) volt. Ez a legnagyobb ősi magyar népességgel rendelkező, székely lakosságot is magába foglaló határőrtelepülés Ausztriában. Bécsben több magyar él de ők vagy őseik, a közelmúltban kerültek oda. Jellemzően református magyarok élnek Felsőőrön. A szomszéd település Alsóőr (Unterwart) magyarsága pedig katolikus. A templom mellett, a temetőt is meglátogattuk, ahol a helyi nyelv hatására, a magyar nevek többségén már nincsennek feltüntetve az ékezetek. Mivel Ausztriában nem volt szocializmus, ezért az évszázadok alatt szerzett egyházi vagyon megmaradt. Korábban is gazdag gyülekezet volt itt, a 20. század elején, még Trianon előtt, ők segítették ki kölcsönnel Kerkafalva (mai Őrség, Magyarország) gyülekezetét, amikor újjáépítették a leégett templomukat. A gyülekezeti életről és a helyi magyar közösség tevékenységéről Gúthy László tiszteletes számolt be nekünk, különös előadói tehetséggel.
Második megállónk Németújvár (Güssing), a Batthyányiak egyik fészke volt. A váruk ma is látogatható. Szerepük a reformáció korában előbb pozitív majd Batthyány Ádámmal kezdődően negatív.
Harmadik megállónkkal visszatértünk Magyarországra, annak legnyugatibb református templomába, Szentgotthárdon. Itt egy új gyülekezetet, vagyis annak a változások után épült templomát látogattuk meg, amelyről a romániai Bihar megyei Margittán született Sisakné Páll Klára tiszteletes asszony érdekesen, végig mosolygós arccal mesélt.
Ezután beléptünk az Őrségi Nemzeti Park Területére és a Hársas tó mellett, a természet lágy ölén fogyasztottuk el ebédünket. További utunk a Pityerszerre vezetett, ahol egy az eredeti helyén megőrzött jellegzetes “szeres” udvarházat néztünk meg. Következő állomásunk a mai Őrség “fővárosában”, Őriszentpéteren volt, ahol a nyári nap melegében ízletes fagylalttal és üditővel oltottuk szomjunkat. Ezután Kerkáskápolnára vezetett utunk, majd Szentgyörgyvölgyön, a gyönyörű kazettás mennyezetű templomot látogattuk meg, amely ma már sajnos csak műemlék, szinte teljesen elfogyó gyülekezet, helyben lakó lelkész nélkül. Útközben láttuk a magyarföldi ökumenikus fatemplomot, amit budapesti művészek kezdeményezésére, közadakozásból építettek.
A továbbiakban átutaztunk Szlovéniába s Szentlászló (Motvarjevci) településen megtekintettük az ország egyetlen református templomát. Visszatérve Magyarországra, a körút utolsó állomása Kercaszomor, a Legbátrabb Község volt. A Kerca és Szomoróc községeknek a közigazgatási egyesítése (1942) után született Kercaszomor református templomához székely kapun át jut be a látogató. Itt Ozsváth Imre erdélyi származású lelkipásztor fogadott nagy szeretettel, majd rendkívül érdekesen mesélte el a templom történetét, a helyi gyülekezet és saját életét. Nem volt könnyű dolga, de elmondása szerint, megérte: templomot épített és gyülekezetet kovácsolt össze. Mi is lehet ennél szebb? – tehetjük fel a kérdést mindannyian, akik valamilyen formában próbálunk hozzájárulni magyar közösségünk, anyanyelvünk fennmaradásához, továbbviteléhez, bárhol a nagyvilágban.
Csodás, sok-sok történelmet magába tömörítő, feledhetetlen, tanulságos körút volt. Sokat tanultunk belőle. Ismételten, tisztelettel köszönjük a szervezőknek. És sokat tanultunk a szombathelyi mindennapokból, az egyházi és közösségi életből. Köszönjük a lehetőséget.
S, hogy látogatásunk utolsó napja se múljon el tanulás nélkül, távozva Szombathelyről, megálltunk az impozáns jáki római-katolikus templom és kolostor épület-együttesnél. Ennek alapítója a Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa. Az épület-csoport Magyarország egyik neves műemléke, melynek falai is “mesélik” a történelmet.
Történelem, múlt, jelen, jövendő! „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. – ezzel a sokatmondó Széchenyi gondolattal zárom a bukaresti Calvineum és a szombathelyi református egyház közötti testvérkapcsolati találkozókról szóló jegyzetet. A további sikeres együttműködésben bízom, egyházaink, gyülekezeteink, közösségeink javára.
Nagy Éva gondnok
Calvineum, Bukarest
Foto:Bihari Napló
Average Rating