Általános felháborodást váltott ki a tanügyi törvény kormányrendelettel való módositása

Interjú Kovács Irén Erzsébet  kisebbségi oktatásért felelős államtitkárral és Tordai-Soós Katával, a kolozsvári “Tálentum” Református Iskola igazgatójával

Mint ismeretes, általános felháborodást váltott ki a tanügyi törvény kormányrendelettel való módositása, miszerint a kisebbségek nyelvén oktató elemi iskolákban is szakképzett román nyelv és irodalom tanároknak kell tanitaniuk a román nyelvet. A rendelettel szemben számos kritika fogalmazódott meg a  pedagógusok, a politikusok és a magyar szülők szövetsége részéről. Mi több, az Európai Parlament strasbourgi plénumám Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is szóvá tette e rendelet témáját. A képviselő szerint az egyetlen megoldás a rendelet visszavonása és az érintettektől való bocsánatkérés lehet.

Kovács Irén Erszébet tanügyi államtitkárt megkérdeztük, hogy mennyire jogos e felháborodás?

„Jogosnak tartjuk a pedagógusok és a szülők felháborodását, ezért egyetértünk a  pedagógusok, politikusok és magyar szülők szövetségének véleményével. A rendeletben található románórák tanítására vonatkozó cikkely a jelenlegi formában elfogadhatatlan és alkalmazhatatlan.

Véleményünket a következő érvekkel támasztjuk alá:

  • Nagyon jó szakembereink vannak (felkészült tanítók, tanterv- és tankönyvírók). Nem lehet kétségbe vonni a tanítóink román nyelv tudását, amelyet különböző vizsgák alkalmával bizonyítottak, és amit diplomákkal igazolnak. Legtöbb tanítónk felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
  • A kormányrendelet által előírt román szaktanároknak nincs képesítésük ahhoz, hogy az elemi osztályokban taníthassanak, ellentétben a magyar tagozaton oktató tanítóinkkal, akik a román nyelv tanításának módszertanából is képesítést szereztek az egyetemen”, magyarázta az államtitkárnő.

Kérdésre válaszolva, az államtitkárnő megjegyezte, hogy a román szakos tanárok számára nem kötelező jellegű a diákok anyanyelvének ismerete.

Arra a kérdésre, hogy a rendelet kibocsátása előtt szükségszerűen kellett volna-e konzultálni a szakemberekkel, elmondta:

„Mivel ezt a döntést nem előzte meg semmiféle tanulmány vagy konzultáció a kisebbségek képviselőivel, ezért nem lehet tudni, hogy milyen alkalmazási akadályai lehetnek, valamint lélektanilag milyen hatással lehet a gyermekek érzelmi világára, tanulási teljesítményeire és nem utolsósorban a román nyelv ismeretére”.

Arra a kérdésre, hogy a rendelet visszavonható-e, módositható-e, Kovács Itén Erzsébet leszögezte:

„Reméljük, hogy rövid időn belül szakpolitikusainknak sikerül módosítani vagy törölni az oktatási törvény erre vonatkozó cikkelyét”.

Arra a felvetésünkre, hogy a Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó gondozásában megjelent tankönyvekbe, elsősorban a hatodikosokéba, nagyon sok hiba csúszott, és arra a kérdésre, hogy mi az oka ennek és mit tehet a Tanügyminisztérium a hibák kijavitásáért, az államtitkárnő leszögezte:

 „A 2018-2019-es tanévben 56 tantárgyból  81 új tankönyv kerül Románia 16 megyéjébe és a fővárosba a magyar tagozaton tanuló I-VI. osztályos diákjaink padjaira szeptember és október folyamán. Az 56 tantárgy magába foglalja a kisebbségi nyelveken tanuló diákok tankönyveinek a fordítását is. Mivel a fordított tankönyveink később kerültek nyomtatásba, így a fordítóinknak volt idejük a hibákat kijavítani.

Hatalmas támogatást jelentett az RMDSZ által kiírt tankönyvpályázat, amelyben a szervezet jelentős pénzösszeggel támogatta a tankönyvek írását, szerkesztését, illusztrálását. A pályázat serkentően hatott a tankönyvírókra, és az eredménye az lett, hogy 40 sajátos tankönyterv nyert támogatást.

A tankönyvek többsége jelen pillanatban nyomdakész, viszont, figyelembe véve a nyomtatással járó technikai okokat, az Országos Tankönyvkiadó bizonyos tankönyveket nem tudott kinyomtatni, emiatt nem tudta kiszállítani sem az első iskolai napra. Figyelembe véve azt is, hogy a tankönyvpályázatok három ízben kerültek elbírálásra (2018 – március, június, augusztus), azt hogy a fordítások időt igényeltek, a tankönyvek egy kisebb része fokozatosan kerül az iskolákba. Legkésőbb október végéig, terv szerint, minden tantárgyból lesznek tankönyveik diákjainknak, kivéve azokat, amiből nem íródtak (Református vallás I-VI, Római katolikus vallás III-IV, Magyar anyanyelvi kommunikáció román tagozaton tanuló diákoknak I.).

Összefogást és erőt tanúsított a romániai magyar pedagógustársadalom (pedagógusok, tanfelügyelők, egyetemi oktatók), az RMDSZ és az RMPSZ az elmúlt tanévben a tankönyveink megvalósításának folyamatában.

Köszönetet mondunk a közel 600 közoktatásban, illetve felsőoktatásban dolgozó pedagógusnak és szakembernek, akik a gyerekeink érdekeit előnybe helyezve a legjobb tudásuk és szakismeretük által hozzájárultak ahhoz, hogy a 2018-2019-es tanévben a romániai magyar oktatás egyik legégetőbb problémája – a tankönyvhiány – megoldódjon”.

 Másrészt, a magyar médiából tudtuk meg, hogy Kolozsváron működik egy magániskola, a Tálentum Református Iskola, ahol e módszert már tavaly bevezették  az elemibe és az idegen nyelvhez hasonlóan, a román nyelvet is szakképesitéssel rendelkező tanár oktassa és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a módszer meglehetősen eredményes.

Bővebb tájékoztatásért Tordai-Sóos Kata iskolaigazgatóhoz fordultunk.

“Az, hogy szakemberek tanitsák a román nyelvet egy technikai kérdés. Maga a módszerről kellene beszélni, sőt a minisztérium szintjén is. Az is fontos, hogy ki tanitja a román nyelvet, de a legfontosabb, hogy hogyan tanitja. Ez  a közfelháborodás nagyon indokolt, olyan értelemben, hogy ezt a rendelkezést az utolsó pillanatban adták ki, amikor már le voltak osztva a posztok és emiatt óriási kavart okozott, hiszen teljesen felkészületlenül ért mindenkit, kezdve a tanfelügyelőségtől egészen a tanitókig, akik számára, tulajdonképpen, sértés is, mivel az az üzenet jut el hozzájuk, hogy ők képtelen erre. Ha az angolt angol anyanyelvű tanitja, annak minden szülő örül, de ha a románt román anyanyelvű tanitja, ettől már megijedünk. A rendelet valóban felháboritó. Nem úgy irányitunk egy országos tanügyet, hogy iskolakezdés előtt egy héttel felforgatunk mindent. Azzal egyetértettem volna, ha a haátorzat azt irja elő, hogy jövő tanévtől érvényes, mivel ez alatt az év alatt mi megtudtuk volna keresni és felkésziteni azokat  a pedagógusokat, akik ezt fogják csinálni. Szerveztünk volna három-négy továbbképzőt, mert arról beszélünk, hogy a románt mint nyelvet tanitsák, nem mint irodalmat. A hétköznapi román nyelvhasználatot, kommunikációs készséget kell tanitani az elemi osztályokban, azért, hogy V-ik osztálytól más szinten lehessen román óráról beszélni, akár irodalomról. A mi iskolánk 2000-ben indult és  tulajdonképpen ilyen meggondolás alapján, hogy egy anyanyelvű tanár, ha tehetséges és ügyesen áll hozzá és nem irodalmat, nem szavakat tanit – ami szerintem ugyanolyan hibás – meg lehet tanitani a kis iskolásoknak a román nyelvet. Mi találtunk egy ilyen pedagógust, aki a 2000-es évek elején pár évet tanitott a mi elemi osztályainkban, aztán elment külföldre doktorálni és a tanitók vették át az óráit. De, azzal az emlékkel éltünk azután is, hogy ez a pedagógus, aki ráadásul nem volt román nyelv szakos, mivel filozófiát tanult és román nyelvszakon doktorált, mégis ösztönösen nagyon ráérzett arra, hogy hogyan lehet nyelvet tanitani és nagyon eredményes volt. A gyerekek akkor az ő keze alatt már III-ik osztályban képesek voltak rövid fogalmazásokat irni önállóan. Tehát, a nyelvet elsajátitották és a módszere nagyon egyszerű volt: a gyerekek rajzoltak az órán és ő körbejárt az orsztályban és mindegyik gyerek egyszerű szakavakkal elmesélte, hogy mit rajzolt. Egy következő lépésként, egyszerű mondantokban a gyermek elmondta, például, hogy „ez egy asztal”, hogy „rajzoltam  egy szivacsot”. Ezt nagyon türelmesen többször elmondatta a gyerekkel. Minden óra tulajdonképpen igy zajlott, amig a többiek rajzoltak és gondolkodtak, hogy hogy lehet elmondani, közben mindegyikkel egyénileg foglalkozott, és mivel a gyerek a saját rajzából indult ki, a hozzá közel álló, őt érdeklő szókincsről volt szó, nyilvánvaló, hogy egy idő után, valamilyen irányitott módon, tematikusan kezdett beszélni a dolgokról. A másik, ami nagyon izgalmas volt és nagyon sokat segitett  a kicsi gyerekeknek, hogy mozgásbeli jeleket tanitott meg nekük, előtte-utána-mellette. Mindeniknek volt egy képzelt, mutatott utasitás, jel és a gyerekek ezzel nagyon jól összekapcsolták a témát, és amikor vissza kellett mondják a pedagógus csak a mozgással segitett rajtuk. Mi ettől a pedagógustól megváltunk, de nyilván azzal maradtunk éveken át, hogy nem probléma a román nyelv megtanitása. Kolozsváron sok kétnyelvű családból érkező gyerek is van. Óriási probléma áthidalni az osztályban azt, hogy van egy-két gyerek, akik  nagyon jól beszélik a nyelvet és borzasztóan tudják unni azt, hogy a többi gyermek elemi szinten tanulja azt, amit tanul. Próbálkoztunk egyébként nagyon sok féle módszerrel. Mi is tanultunk. Kolozsváron volt egy Gergely Andrea nevű német nyelvszakos pedagógus, aki elinditott egy mozgalmat, képzéseket. Ő két évet volt Amerikába, ahol tanult arról, hogy hogyan tanitanak idegen nyelvet és megpróbálta alkalmazni a román tanitásra. Tőle is nagyon sokat tanultunk.  Aztán tanulmányoztuk azokat a tankönyveket, azokat  a módszerket, amelyeket a kolozsvári Babes-Bolyai Egytem román szakán tanitottak Elena Platon tanárnő vezetésével. A tavaly a látókörünbe kerültek a gimnáziumi osztályok, illetve helyettesitőnek alkalmaznunk kellett egy utolsó éves, román szakos, romány anyanelvűt, aki az V-VIII osztályban tanitott év elején. Közben visszajött a kolléganőnk, akit csak pár hónapot kellett helyesiteni. Az egyetemista lányt is nagyon tehetségesnek találtuk, ő is ráérzett arra, mit jelent idegen  nyelvként tanitani a románt, apró lépésekben, jól megalapozni és szépen épiteni ezt a kommunikációs készséget. Mikor úgy volt, hogy elmegy, akkor felötlött bennünk, hogy mi lenne, hogyha második félévtől beszállna az elemisek román tanitásába és az a döntés született, hogy, a heti négy román órából kettőt tartson a tanitó és kettőt tartson ő, nyilván egyeztetve a tantervet, a tanulási ritmust, hogy a gyerekek legyenek kitéve annak  a helyzetnek, hogy itt már valóban nem lehet magyarul beszélni. Még kolozsváron is vannak olyan magyar családok, amelyek annyira magyar közösségben élnek a hétköznapokban, a baráti kapcsolatok szintjén, hogy a gyerek csak az üzletbe és egy-két hivatalba találkozik román nyelvvel, vagy a játszótéren, de végül ott is megtalálja magának a magyar nyelvű gyereket. Tényleg nem kényszerülnek arra, hogy románul beszéljenek. Mint mondtam, elkezdtük ezt a munkát közösen: két órát a tanitó és két órát ő tanitott. A tanitő és  a tanár nagyon szorosan együttműködve kezdtek dolgozni és jónak bizonyult ez  a fajta munka. És mi úgy gondoltuk, hogy idéntől ezt folyatjuk, de aztán jött ez a határozat. Egyelőre úgy döntöttünk, hogy  még nem változtatunk azon, amit elkezdtünk, még várunk legalább egy hónapot, hogy lássuk mi lesz ennek a határozatnak és a felháborodásnak is a végeredménye. Hogyha marad a határozat, mi jó szivvel adjuk át az emlitett kolléganőnek a román órákat, őt már a gyermekek ismerik, szokva vannak hozzá, nem hinném, hogy ebből különösebb pronléma lenne. Csak azért nekünk is furcsa, hogy igy ugratják az embert. Alapvetően módszerproblémáról van szó, felfogásproblémáról és módszerproblémáról. Nem értem ezt az eljárást: csinálni kell valamit, nagy a nyomás, mindenki boldoguljon úgy ahogy tud. Ez nem egy megalapozott szakmai döntés. Lehet, hogy nem is annyira rossz az intézkedés, de ennek kibocsátása ilyen formában felbolygat mindent, az egész rendszert, megbolygatja a kedélyeket, embereket”, nyilatkozta Tordai-Sóos Kata iskolaigazgató.

Az interjúkat készitette: Balázs Magdolna

Foto:Maszol

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.