
A Képviselőház Külügyi Bizottságának elnöke, Biró Rozália-Ibolya, nemrég Ukrajna romániai nagykövetével, Igor Prokopchukkal folytatott megbeszélést, egyebek mellett, az ukrajnai nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatására vonatkozó törvényről, melynek hatályba helyezését egy évvel elhalasztotta a kijevi kormány.
Megkérdeztük Biró Rozália-Ibolya képviselőt, hogy mennyire hasznos és jó ez az elhalasztás?
-Ukrajna nagykövete kérte, hogy fogadjam, mind a külügyi bizottság elnöke, és természetesen, hogy fogadtam, mivel nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy állandó párbeszéd legyen, hiszen soha nem tudjuk valakinek a szükségét megérteni anélkül, hogy ne kérdezzük meg őt. A nagykövet látogatására az elmúlt időben a bilaterális kapcsolatokban történt események közepette került sor, pontosabban az októberi hónap folyamán, hiszen október 10-én Zelenski elnök Bukarestbe látogatott, míg október 18-án a román és az ukrán kormány tartott ülést, amely tulajdonképpen nem volt együttes ülés, mivel nem az egész kormány ülésezett, csak mindkét kormány négy-négy minisztere. Tehát, azt mondhatjuk, hogy egy kormányközti ülés zajlott, és részben az első találkozón és részben a második találkozón eldöntötték, hogy együtt fognak dolgozni azon, hogy a bilaterális kapcsolatot Románia és Ukrajna között stratégiai partnerségi kapcsolati szintre emeljük. Ennek nyomán a nagykövet úr azért kérte a látogatást, hogy arról beszéljünk elsősorban, hogy a parlamenti dimenzióban hogyan tudjuk ezt a stratégiai partnerséget kialakitani. Ez azt jelenti, hogy sokkal több területen sokkal mélyebb az együttműködés, mint az egyszerű, normális bilaterális kapcsolatban. Az idén márciusban volt egy online megbeszélésem az ukrajnai Ráda bizottság elnökével és ezen a megbeszélésen kezdeményeztem az online találkozó újra megszervezését, lévén hogy nagyon képlékeny és változó a helyzet, és hogy az aktuális valóságból konkrét információink legyenek. Tehát részben ez volt az egyik, mig a másik az, hogy tavaly novemberben elfogadott egy nyílatkozatot a Parlement mindkét háza, a Felsőház és az Alsóház, arra vonatkozóan, hogy Ukrajnát támogatjuk és ezt a nyílatkozatot erősítsük meg és a továbbiakban is mondjuk ki azt, hogy agresszió történt és, hogy elitéljük azokat az emberéleteket követelő orosz magatartást, ami gyakorlatilag egy háborúban konkretizálódott. Ez volt a kérés és nyílván azt mondtam, hogy az én kérésem az, hogy beszéljünk arra vonatkozóan, hogy ha stratégiai partnerségi kapcsolatra törekszünk, hogyan oldjuk meg a nemzeti kisebbségek jogainak a biztosítását mindkét országban, hiszen a magam részéről is azt mondom, hogy azokat a jogokat kérhetjük az ukrajnai nemzeti kisebbségek számára, amelyeket mi is Romániában megadunk az itt élő őshonos nemzeti kisebbségek számára. Látjuk azt, hogy az oktatási törvény, mely kapcsán az ukrán Parlament csupán annyit tett, hogy annak gyakorlatba ültetését elhalasztotta ez év szeptemberétől jövő év szeptemberére, nagyon jelentősen korlátozta volna a nemzeti kisebbségek jogait. Mind román parlamenti képviselő a román kisebbség kapcsán is kifejtettem álláspontomat. Tehát, Ukrajnában oly módon korlátozzák az anyanyelvi tanulást, hogy ez gyakorlatilag a nemzeti kisebbség létét veszélyezteti hosszú távon, és rákérdeztem arra, hogy a stratégiai partnerség kialakításában melyik az a rész, amely a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére, és ezen belül az anyanyelv használatára, az anyanyelven történő tanulásra vonatkozik, a válasz jó indulató, nyított, de kitérő volt, mint amilyen maga ez a döntése az ukrán kormánynak, hogy egy évet halasztják a gyakorlatba ültetést. Vagyis, hiába kéri a Velencei Bizottság azt, hogy ezeket a feltételeket tiszteletben kell tartani és hogy a törvényt módositsák, még mindig ott tartunk, hogy halasztásról beszélünk és az ukrán fél elmondja azt, hogy nyított arra, hogy tárgyaljon. Hátha nyított arra, hogy tárgyaljon, akkor nyílvánvaló, hogy minden tárgyalásunk alkalmával ezt a témát végig kell tárgyalni és meg kell nézni, hogy milyen előre lépés születhet az ügyben. Úgyhogy az ígéret, amit kaptam igazából csak arra vonatkozott, hogy nyítottak arra, hogy változtatni kell és hogy nyítottak a tárgyalásokra. Valószinüleg, hogy novembre hónap folyamán lesz az online találkozóm az ukrán bizottság elnökével, ahol nem kimondottan külügyi téma ez, de mégis mindenléppen napirendre tűzzük ezt, hiszen szeretnénk tudni azt, hogy az ukrán törvényhozásban milyen lépéseket tesznek arra vonatkozóan, hogy ez a törvény módosuljon.
Arra a kérdésünkre, hogy Magyarország hogyan viszonyul a helyzethez, az az oktatási törvény alkalmazásának elhalasztásához, a képviselő kifejtette:
– Magyarországnak az álláspontja sokkal következetesebb és keményebb volt, mint Románia álláspontja. Bármilyen fórumon, bármilyen lehetőséget ki kell használni arra, hogy ez a kérdés mindig napirenden legyen, hogy mindig történjen előre lépés, még akkor is, ha ez egy kis előre lépés egy adott tárgyalás esetében. Úgy gondolom, hogy az egy évi halasztás Magyarország szemszögéből, de a mi szemszögünkből is, az jelenti, hogy van egy lélegzetvételnyi időnk, de nem több arra, hogy módosítsuk a tanügyi törvényt.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy megtörténhet-e, hogy a magyar kisebbség más, kevésbé előnyös bánásmódban részesül a többi kisebbséghez képest a két ország, Magyarország és Ukrajna közötti viszony megromlása miatt, leszögezte:
– Olyan állapotok uralkodnak Ukrajnában a háború miatt, amelyek a normálistól eltérőek és ezt hangsúlyozni szeretném, olyan értelemben, hogy ne tekintsük normális állapotnak. Ilyen körülmények között bárki, bármilyen állampolgár azon országban, ahol ez a háború zajlik, szenvedhet nagyon komoly, akár életét is veszélyeztethető korlátozásokat is. Én tapasztalatból azt tudom mondani, hogy ha két ország közötti bilaterális kapcsolat jó, az az őshonos nemzeti kisebbségnek mindig jót jelent, ha feszült a kapcsolat, az óvatathatatlanul helyi szinten is lecsapódik és óvatathatatlanul kisebb-nagyobb kellemetlenségtől elkezdve, korlátozásokat okozhat. Nem tudom az ukrán helyzetet konkrétan, ezt a Kárpátaljai kollégáktól kell mindenképpen megkérdezni, de valószinüleg nagyon nehéz körülmények között tudják a közösséget összetartani és védeni, és igazságtalanságok tömkelekéről panaszkodnak, sajnos, ami ellen kivülről szinte semmit nem tudunk tenni.
Izrael és a Gázai övezet között zajló fegyveres konfliktus kapcsán megkérdeztük a képviselőt, hogy véleménye szerint milyen hatása, következményei lesznek Romániára és ezen belül a romániai magyarokra nézve?
– Olyan szinten egybeforrnak az életünk kihívásai és lehetőségei, hogy nem lehet elvonatkoztatni. Izraelben és a Gázai övezetben zajló fegyveres konfliktusnak nyílván Európa össze országaira kihatása van, Romániára és a romániai magyar közösségre is. Ezek a hatások részben direkt hatások, mert azoknak, akinek családtagjai ott vannnak, sajnos, direkt módon érzi, hogy mi lesz holnap a szeretteimmel, de indirekt módon is, hiszen maga a fegyveres konfliktusnak a feszültsége is befolyásolja a mindenapjainkat és döntéseinket. Tekintettel arra, hogy ilyen instabilitás alakult ki és egy lépésre vagyunk attól, hogy államközi háborúvá nője ki magát ez a konfliktus, ez a közel-keleti helyzet, látjuk azt ahogy a nemzetközi politika fő vezetői különböző vagy egymással összecsengő álláspontokra helyezkednek, Bidentől elkezdve a jordán királyig, Macrontól az ENSZ-ig, a NATO-ig, – tehát látjuk azt, hogy óriási nagy a veszélye ennek a konfliktusnak. Ilyen körülmények között azt tudom mondani, hogy az várható valószinüleg, hogy a migrációs folyamat fog felerősödni. Jobban, többet fognak mozdulni az emberek mindenhonnan és a terrorveszély óvatathatalanul nő, hiszen látjuk azt, hogy nap mind nap tűntetések vannak Németországban, Londonban, Ausztriában, az Egyesült Államokban. A muzulmán világ tagjai szerte a nagyvilágban szolidaritást vállalnak és tűntetéseket szerveznek és ezáltal összetűzéseket generálnak, tehát oly mértékben nő a feszültség, hogy szinte egy állandó vészhelyzetbe sodorja az egész világot. Ezért nagyon fontos az, hogy a nemzetközi politika fő vezetői nagyon kiegyensúlyozottan, nyugodtan és szélsőségektől mentesen nyílatkozzanak és elismerjék részben azt, hogy az amit a Hamász tett elfogadhatatlan és soha többé nem fordulhat elő, és részben pedig kérjék Izraelt arra, hogy arányos választ adjanak erre a terrorista támadásra, még akkor is, ha érthető az a cél, hogy a Hamászt, a terrorista szervezetet kell felszámolni. De azért ne felejtsük el, hogy milyen összfonodások vannak a Hamász, a Hezbollah és az Iszlám Djihád között, amelyek nemrég csúcstalálkozót tartottak. Tehát figyelemmel kell lennünk arra, hogy minden lépésünk, akár ez a csúcsvezetőkre vonatkozik, akár ránk, parlamenti képviselőkre, arra irányuljon, hogy a feszültséget enyhítsük, hogy egymás sérelmeit meghallgassuk és ne mondjuk azt, hogy az nem számit és az nem úgy van, hanem próbáljunk megtalálni egy olyan köztes megoldást, ami elfogadható valamennyünk számára.
Beszélgetésük végén megemlitettük azt is, hogy a nemrég zárult lengyelországi parlamenti választások hivatalos eredményei szerint az ellenzéki pártok elegendő szavazatot szereztek ahhoz, hogy kiszorítsák a kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) pártot, így Donald Tusk alakíthat majd kormányt. Ilyen összefüggésben megkérdeztük, hogy a választások eredménye befolyásolhatja-e az Orbán-kormány magyar kisebbségre vonatkozó politikáját, illetve azt, hogy hogyan alakul majd az Erópai Unióban a sokszor közös álláspontot képviselő Budapest-Varsó-tengely működése? Hiszen ismert, hogy a két ország közötti kapcsolatok az ukrajnai háború miatt fagyossá váltak, mint az is, hogy Donald Tusk és Orbán Viktor a múltban többször is összeszólalkozott egymással.
– A két ország közti kapcsolatot az ukrán háború és a háború hozta következmények valóban egy kicsit elhidegítették. Nem kell elfelejteni azonban azokat a nagyon fontos és az egész Kárpát-medencei magyar közösség számára is kiemelten fontos lehetőségeket, amelyeket a V4-ek együttmúködése teremtett. Példaértékű ez az együttműködés, hiszen növekedett a térség gazdasági ereje és potenciálja is, ugyanakkor olyan stratégiák kialakitása és gyakorlatba ültetése indult el, amelyek az egész a V4-es országoknak, a térségnek az előnyére, gyarapodására, erősödésére szolgált, akár az Európai Unión belül, akár nemzetközi téren. Tehát, a jó példa itt van előttünk, hogy mit lehet tenni és hogyan lehet tenni. Az ukrán háború nyilván gyökeresen megváltoztatott nagyon sok mindent. Tuskot valószinüleg miniszterelnökké választják, hiszen a tegnap már Brüsszelben láttuk, bár még nem megválasztott miniszterelnök, de ő már szinte ebben a tisztségben tevénykedik. Meggyőződésem, hogy ő egy felelős politikus és abban az esetben, amikor egy ilyen tisztségben az egész lengyel közösséget fogja képviselni, akkor mindenek előtt nem a pártja érdekét és értékrendjét, hanem az egész ország és az egész nép érdekét fogja előtérbe helyezni és ilyen szemszögből azt hiszem, hogy Lengyelország érdekei is az, hogy tovább erősitse Magyarországgal a jó kapcsolatát. Ami pedig Magyarország politikáját illeti, úgy gondolom, hogy olyan következetességgel és olyan biztos léptekkel halad a saját útján, hogy ezt nem fogja befolyásolni az a tény, hogy az előzőkben, talán, a magyar kormányfő és a jelenlegi kormányfői tisztségre váró Tusk között a múltbeli összeszólalkozás vagy nézetkülönbség befolyásolja döntően.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: Agerpres
Average Rating