A Húsvéti Ünnepek alkalmából gyakran tanulságos történetek jutnak eszünkbe

Az alábbiakban két ilyen történetet idézünk fel.

Az egyik a spanyolországi, meglehetősen magas presztizsű tiz kilóméteres futóversenyen történt, ahol Iván Fernández Anaya baszk atléta kiváló sportemberi magatartásról tett tanúbizonyságot akkor, amikor az előtte méterekkel vezető Abel Mutai, Kenyát képviselő atléta néhány méterrel a célvonal előtt – félreértve a talajon elhelyezett jelzéseket – váratlanul lelassított, majdnem teljesen megállt, mivel azt hitte,  elérte a célvonalat. A valódi cél azonban 100 méterrel arrébb volt.

A spanyol sportoló, Iván Fernández közvetlenül mögötte volt és rájött, hogy mi történik, s ahelyett, hogy megelőzte volna, maga is lelassított és kiabálni kezdett Mutaira, hogy szaladjon tovább, a cél fele.

De Mutai nem tudott spanyolul és nem értette, hogy mit akar a spanyol versenyző, aki simán lefuthatta volna a célvonalat elvétő versenytársát, de mögötte megállt és gesztikulálva, gyakorlatilag betolta a célba a kenyait azon a néhány méteren, mondván, hogy “na most van vége”.

Egy riporter megkérdezte Ivánt a verseny után: “Miért tetted ezt?”

Iván így válaszolt: “Az az álmom, hogy egyszer majd más életet éljünk a közösségben.”

Az újságíró nem hagyta magát és tovább kérdezte: “De miért engedted, hogy a kenyai nyerjen?”

Iván így válaszolt: “Nem hagytam, hogy nyerjen, övé volt a győzelem.”

Az újságíró újfent ragaszkodott hozzá: “De megnyerhetted volna!”.

Iván ránézett és így válaszolt: – De mi lenne győzelmem érdeme? Milyen megtiszteltetés lett volna számomra a dij? Mit gondolna erről anyám? ”

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az értékek nemzedékről nemzedékre öröklődnek.

Szép történet, és egy újabb bizonyíték arra, hogy a sportszerűség bizony az élsportolók sajátja is.

Egy másik fantasztikus és emlékezetes gesztus a spanyol atléta, Diego Méntrida gesztusa volt amelyet a Santande Triatlonon tett, amely körbejárta a bolygót. Diego Mentrida spanyol sportoló észrevette, hogy a brit James Teagle közvetlenül a célvonal előtt eltévesztette az útvonalat. Mindketten a harmadik helyért küzdöttek.

A spanyol atléta a célvonal előtt megállt, bevárta James Teaglet, aki egy kertnek rohant, és egy kézfogás kíséretében maga elé engedte megdöbbent vetélytársát.

Méntrida gesztusát azzal indokolta meg, hogy nem érdemelte volna meg a győzelmet, mivel a brit atléta a verseny alatt állandóan előtte volt.

„Amikor megláttam, hogy eltévesztette az útvonalat, megálltam. James megérdemelte ezt az érmet, egész idő alatt előttem volt. Nem vette észre a jeleket, vagy rosszul voltak felállitva. Nem tudom, de másodszorra is ugyanezt tettem volna. Véleményem szerint ez a normális viselkedés”, nyilatkozta Mentrida a verseny után.

Teagle megköszönte Mentridának, kezet fogott vele, mielőtt átlépte volna a célvonalat.

A spanyol atléta által tanusitott sortszerűséget  sokáig üdvözölte a sportvilág, de az internetezők is. Teagle azt írta Instagram-oldalán: „A történet tanulsága, hogy a sportszerűség elismerésre méltó tulajdonság.”

Szerkesztette: Székely Dénes

Foto: elpais.com/gsp.ro

Lasă un comentariu

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.