0
0
Az idén május 26-án volt 10 éve, hogy a magyar Országgyűlés megszavazta az egyszerűsített honosításról szóló törvényt.
Megkérdeztük Sándor Krisztinát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét, hogy az 1,2 milliós romániai magyar közül hányan kérték és kapták meg a magyar állampolgárságot az elmúlt tíz évben?
„A jelenlegi adatok nem pontosak, de Erdélyben 600 ezer körüli a magyar állampolgárságot honosítással, visszahonosítással megszerzett magyarok száma. Én ebből szoktam kiindulni, amikor azt mondom, hogy még mindig vannak elég sokan, akik nem kérték a magyar állampolgárságot. Most, tíz évvel a honosítási eljárás megkezdése után is azt látom, hogy van érdeklődés, főleg ha fenntartjuk az erre vonatkozó kommunikációt, amikor irodahálózatunk – amely már tíz éve működik – egy-egy nagyobb marketingkampányt szervez mindig sokan jönnek irodáinkba, főleg ha kiderül, hogy bizonyos előnyöket is élveznek a magyar állampolgárság nyomán. Legutóbb, amikor kérhettük a magyar védettségi igazolványt, újból megugrott az érdeklődés. Természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy minden egyes választási kampányban, a választások előtti időszakban úgyanúgy megugrik az érdeklődés, mert akkor eszükbe jut az embereknek, hogy a magyar állampolgársággal szavazati jog is jár. Ezeket meg lehetett figyelni az elmúlt tíz évben, viszont az is tény, hogy ma már nekünk kell úgymond az állampolgárok után járnunk. Konkrétan arra gondolok, hogy az első két-három évben az irodáinkban hosszú sorokban álltak az érdeklődők és programálni kellett őket, ma már ez megszűnt, mi kell kimenjünk falvakra, városnegyedekbe, ahol elérjük azt a magyar embert, aki valamilyen okból kifolyólag nem kérelmezte a magyar állampolgárságot. Ez természetesen több munka, több energia, de még mindig van tartalék és ez a lényeg. Nagyon kevessen vannak, akik mondjuk elvi okokból nem veszik fel a magyar állampolgárságot vagy félelemből. Sajnos ilyen is van. Többnyire a szorványvidéken vagy a magyar tömbterület peremén élők közül sokan tartózkodnak, olyan alaptalan félelmeik vannak, mint például az, hogy nem kapnak romániai nyugdíjt ha magyar állampolgárok lesznek, vagy akinek, mondjuk, elakadt egy-egy földtulajdonlási vagy visszaszolgáltatási űgye, az azért nem akarja fölvenni, mert fél attól, hogy ha kettős állampolgár akkor a bíróságon ez hátrányt jelent. Ilyenekkel találkoztunk az elmúlt években, ezeket a félelmeket igyekeztünk eloszlatni. Vannak akik egyszerűen jobban hisznek félelmeiknek, mint annak, hogy a kettős állampolgárság, egyáltalán a többes állampolgárság az Európai Unióban és minden fejlett országban gyakorlatlig egy lehetőség és nem csorbúl senkinek smmilyen joga”.
Tekintettel arra, hogy más hazai civil szervezetek is segítik a magyarokat a honosítási eljárásban, megkérdeztük Sándor Krisztinát, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, pontosabban a Demokrácia Közontok és az Eurotrans Alapítvány között létezik-e együttműködési kapcsolat?
„Mi most gyakorlatilag két párhúzamos rendszerben működünk, mármint mindkét hálózat együttműködik az erdélyi konzulátusokkal. A mi hálózatunkat 2010 végén, 2011 elején hoztuk létre, az Eurotans 2015 óta működteti a saját hálózatát. Párhúzamosan működünk, de ugyanazt a közönséget célozzuk meg, ugyanazt a célcsoportot és a célok is ugyanazok, azaz, hogy minél több magyar emberhez eljuttasuk az állampolgárság felvételének lehetőségét és segítsünk a magyar állampolgársággal kapcsolatos ügyintézésben. A két alapítvány között nincs együttműködés, mint mondtam, inkább párhúzamosan dolgozunk egymás mellett. Az együttműködés abban áll, hogy amikor, például, a konzulátusok képviselői, kiszállnak egy-egy településre, mindkét irodába elszoktak látogatni. Van olyan eset is, amikor egy ügyfélt átküldenek az egyik irodából a másikba valamilyen iratátvétel miatt, de van olyan is, amikor a kollégák egyeztetnek egy-egy ügy kapcsán, ha valamilyen elakadás van. De ez minimális, inkább szükségszerű”.
Azzal kapcsolatosan, hogy az Eurotrans Alapítvány egy platformot hozott létre a választási adatok regisztrálására és felfrissítésére, megkérdeztük, az EMNT ügyvezető elnökét, ha az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is gondol egy hasonló platform létrehozására, ha van ilyen terve?
„A korábbi években volt ilyen platformunk és szándékunk felfrissíteni azt, jelenleg kollégáink ezen dolgoznak. Az a tervünk, hogy nekünk is legyen egy önnálló felületünk, ahol ezt a regisztrációs folyamatot lehet népszerűsíteni”.
Arra a kérdésre, hogy a jövő évi magyarorszagi választásokon részt venni kivánó románai magyaroknak konkrétan kihez kell fordulniuk, ha regisztrálni akarnak, Sándor Krisztina elmondta:
„A Demokrácia Közontok bármelyik irodájában a munkatársak segítenek. Itt kihangsúlyozom, hogy ha már valaki regisztrált az elmúlt években és részt is vett a választásokon, akkor nem szükséges újra regisztrálnia, de amennyiben, például, változás történt a lakcímében, akkor újra kell regisztrálnia az új címmel, amelyre a magyarországi választási hatóság elküldheti a levélszavazatos borítékot. Úgyhogy, ha ez az adata változott, akkor mindenképpen újra kell reegisztrálnia, és abban is segítünk. Az sem gond, hogy ha már egyszer szerepelt a névjegyzékben, mert az ilyen esetekben a rendszer kiszűri a duplázásokat és egyszerűen a legutóbbi regisztráció lesz érvényes”.
Kérdésünkre, hogy az EMNT részt vesz-e a levélszavazatok begyűjtésében is, elmondta:
„Nekünk ez már úgymond negyedik gyakorlatunk lesz, hiszen 2014-ben, 2016-ban és 2018-ban is részt vettünk. 2016-ban volt egy népszavazás, amikor szintén begyűjtöttük a levélszavazatokat, 2014-ben és 2018-ban volt a két országgyűlési választás és ott is segitettünk”.
Arra a kérdésre, hogy milyen más problémákban segítik a Demokrácia Központok a romániai magyarokat, Sándor Krisztina kifejtette:
„Inkább klasszikus anyakönyvezési ügyek vannak, például ha egy családban születik egy gyermek, illetve valamelyik családtag meghal, vagy ha házasságkötés jön létre vagy válás következik be, tehát ezekben az esetekben szoktak az emberek hozzánk fordulni, hogy magyar anyakönyvi íratokat kérjenek. Ezen kivül megemlítem, a babakötvényt, azaz az anyasági támogatást, amelyet a magyar állampolgárságot megszerzett magyarok igényelhetnek, az útlevélkérelmet, ami elég sok volt az elmúlt években, az elektrónikus személyazonosító igazolvány, habár ezt a két utóbbi ügyet most már csak a konzulátuson lehet intézni, mert az elektrónikus személyazonosító igazolvány biometrikus fényképes igazolvány, amit csak itt tudnak elkészíteni, de abban is segitünk, időpontfoglalást kérünk a konzulátusoktól ha szükséges. Ezek a legnépszerűbb ügyek. Ezen kivül a hadifoglyok utáni kárpótlás igénylése is irodáinkban elég nagy érdeklődést keltett, főleg a kézdivásárhelyi irodában, ahol sokan adtak le ilyen kérelmet. Igazából itt is az iratcsomag összeállításában kellett segíteni, azoknak, akiknek a családjában volt hadifogoly és ilyen tipúsú juttatást javasoltak. Aztán vannak sajátos ügyek is, egyesek jogi tanácsadásért keresnek meg, mások a hatóságokhoz kapcsolódó családi problémák rendezéséért fordulnak hozzánk. Amiben tudunk segítünk vagy kérjük a két konzulátustól a segítséget vagy a megfelelő intézményekhez irányítjuk őket, ha mi nem vagyunk illetékesek”.
Arra a kérdésre, hogy a Demokrácia Központok közül melyek teljesítettek a legjobban, megjegyezte:
„Van egy Top 5 írodakimútatásunk az elmúlt évekből. A legforgalmasabb a marosvásárhelyi, a székelyudvarhelyi, a sepsiszentgyörgyi és a szatmárnémeti irodáink voltak, ez a négy íroda folyamatosan elég nagy ügyfélszámmal működött az elmúlt tíz évben és most is. A teljesítmény a lakosság számától is. Maros megyében, például, csak a marosvásárhelyi írodánk működik, oda nagyon sokan eljutnak, de azért itt, a székelyudvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi irodáink teljesítménye is nagyon jónak mondható. Csikszeredában és Kolozsváron sajátos helyzetben vagyunk, mert jelen van a két főkonzulátus is, amelyek sokat levesznek a teherből, más városokban viszont lakosságarányosan változó az érdeklődés. Jellemző az is, hogy a Partium-i írodák, tehát a határmenti írodáink esetében, nagyon sok embernek segítünk az íratok összeállításában, viszont nem nálunk adják le az íratcsomókat, nem a kolozsvári konzulátus dolgozza fel, hanem inkább átmennek a határon és az első önkormányzati anyakönyveztetési hívatlaban nyújtják be. Az íratösszeállítást, mind tevékenységet nálunk jegyezzük be, de nem kerül át a konzulátus statisztikájába, viszont egyértelműen így is növeli a magyar állampolgárságot igénylő erdélyi magyarok számát, csak az ügyintézés már Magyarországon történik”.
Az egyszerűsített honosítás tíz éves évfordulójára kiadtak egy albumot, „Magyarnak lenni jó! – Az EMNT Demokrácia-központok 10 éve”, címmel. A kötet kidolgozásában nagy szerepet vállalt Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke is, ígyhát megkérdeztük, hogy honnan támadt az ötlet és mire alapoztak?
„A tíz év volt az apropó, és az ötletet igazából az egyik kolozsvári kolléganőm adta, ők pár évvel korábban egy kis kiadványt állítottak össze a kolozsvári írodában. Olyan íratokat válogattak egybe, amelyeket az elmúlt tíz év során behoztak az ügyfelek az írodába, amikor bizonyítani kellett az egykori magyar állampolgárságot is Nagyon sok érdekes, régi írat összegyűlt és ezekből készítettek egy kisfűzetet. Innen jött az ötlet, hogy akkor tegyük meg ugyanezt országos szinten és legyen egy nagyon szép album a tízedik évfordulóra. Az írodhálózatunkból gyűjtöttük be régióként, mindenik területről az íratokat, vannak oktatáshoz, közigazgatáshoz, egykori magyar katonasághoz, csendőrséghez kapcsolodó íratok Erdély és Partium több településéről is. Gyakorlatilag a könyv gerince ezekből a régi íratokból áll. Ezenkivül felkértünk az elmúlt tíz évben nálunk dolgozó több mint 200 munkatárs közül néhányat, hogy egy-egy vallomással szinesítsék a kötetet. Többen kitértek arra, hogy megtisztelő volt ebben a munkában részt venni, hogy egy történelmi folyamatnak a részesei lehettek ezáltal. Ezenkivül elhelyeztünk az egyes fejezetek mellé egy-egy kisebb tanulmányt is, amely végig vezeti az olvasót, hogyan alakult a magyar állampolgárság intézménye, a kezdetektől napjainkig és az utódállamokban milyen változások történtek a Trianoni döntést követően. Gyakorlatilag a könyv egyszerre egy szubjektív vallomáskötet, régi íratgyűjtemény, egy minitanulmány kötet is, tehát mindhárom irányból kap az olvasó egy ízelítőt”.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto:szekelyhon.ro
Average Rating