0
0
Nem mindennapi hírnek számít, hogy magyar és román régészek megtalálták II. András magyar király és felesége, Courtenay Jolánta konstantinápolyi császárlány feltételezett síremlékének alapjait a Temes megyei Egresen. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a Bánsági Múzeum már 2013-ban megkezdte a kutatást.
Történész minőségében megkérdeztük Szabó Ödön képviselőt, hogy hogyan fogadta a szakemberek bejelentését?
“Azt gondolom, hogy a sírhely feltárása önmagában nagyon fontos, főleg azért is, hogy az elmúlt években úgy tűnt, nem biztos, hogy a szakemberek tovább tudják folytatni e munkát”.
Arra a kérdésre, hogy van-e egy román-magyar megállapodás arról, hogy a feltárt leleleteket hol restaurálják, illetve a közönség hol tekintheti meg a jövőben: Egresen, Bukaretben vagy esetleg Magyarországon, Szabó Ödön leszögezte:
“Ha nincs külön megállapodás az ásatást vezetők között, a törvények értelmében a leletanyag Romániában, és máshol, külföldön is, ebben az esetben is és más esetben is, az illető ország tulajdonában, a kulturális közkincsbe kerül be és a területén illetékes múzeum tulajdonához tartozik. Az illető múzeum dönti el, a helyi kormányzattal együtt, hogy a restaurálás után, hol állitják ki, de a tulajdonjog az általában az illető országnak a kultúrális közkincsét jelenti. Nem tudom, hogy ebben az esetben volt-e megállapodás a feltárók között. Általában szigorúan szabályozott a régészeti feltárás. Minden régészeti feltáró hely az erre engedélyezett intézménynek a felügyelete alatt van. Ezek általában a területi múzeumok hatáskörébe tartoznak, vagy városok esetében, ahol van városi múzeum, vagy ha van olyan memzeti múzeum, amely a Kultúrális Minisztérium hatáskörébe tartozik, akkor akár az ő illetékessége is lehet. A feltárásokat azért is veszik ilyen komolyan, mert szakemberek szükségesek ahhoz, hogy a feltárt régészeti anyagokat szakszerűen kezeljék, hogy semmilyen zúzódás ne történjen, hogy a restaurálást a legkevesebb költségek mellett el lehessen végezni. Például a cserép- vagy vasanyagok, épületrészek restaurálása nagyok sokba kerül, tehát erre nagyon oda kell figyelni. Mindenesetre ezeket régészeti szakemberekre kell bizni, nekük kell vezetniük a feltárási munkálatokat. A másik nagyon fontos dolog ilyenkor a tudományos jelleg megörzése. Nagyon precízen kell a feltárást vezetni azért, hogy a rétegek egymásutáni feltárását pontosan dokumentálják a kutatók. Minden egyes feltárt leletet külön kell dokumentálni, a mélységet, a rétegeket stb. Én voltam régészeti feltáráson, úgyis mint kisérő szakember – én történész és nem régész vagyok – és segitettem a kollégáimnak a dokumentálás elkészitésében, nem magának a munkafolyamat levezetésében. Nagyon komoly szabályok vannak, hogy mit és hogyan lehet. A feltárás után a leletek restaurálását az országon kivül vagy belül végzik el, de ez már a megállapodás részeként szerepel. A leletek a területi múzeum leltárába kerülnek, ezekből sok helyen lehet kiállitást szervezni, vagy átadni időszakos kiállitásokra egy átfogó kiállitási anyaghoz. Nem tudom pontosan, hogy miket találtak Egresen. Mindenesetre a sírhelyet, a falmaradványokat a helyszinen kell konzerválni, és biztositani kell ezek védelmét, hogy illetéktelenek ne tudják rombolni. Meggőződésem, hogy azok, akik a feltárást végezték nagyon jó szakemberek és pontosan tudják, hogy ilyen esetben mit kell tenni”.
Arra kérdésre, hogy a román állam finanszirozza-e a munkálatokat, az RMDSZ képviselője elmondta:
“Nem ismerem ezeket a részeletek. Annyit tudok mondani, hogy a Pázmány Péter Katólikus Egyetem és a Bánsági Múzeum régészkollégáimnak szakmaiságában egyáltalán nem kételkedem. A Bánsági Múzeum kutatási programjában benne volt a 2013-ben megkezdődött közös projekt a királyi sír megtalálására. A finanszirozási hátteret nem ismerem, a területi illetékes múzeum, a Bánsági Múzeum tudná megmondani pontosan, de biztos, hogy legalább a munkatársak fizetését, a dokumentáció elvégzését és a terület kijelölését finanszirozták. A régészeti munkát finanszorizás nélkül nem lehet elvégezni, egyetlen országban sem. A régészeti szabályok minden országban nagyon precízek, bűncselelménynek minősül, ha egy régészeti helyen valaki illegálisan ás, mégha szakszerűen is végezi azt”.
Arra a kérdésre, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen feltárási munka, Szabó Ödön igy válaszolt:
“A terület felületétől függ, ahol az ásatásokat kell végezni és amennyiben a megfelelő munkaerőt és a szakembereket, illetve a finanszirozást tudják biztositani a dokumentálás elvégzésére, akkor egy pár év alatt egy ilyen nagy terület is felásható. Itt nem arról van szó, hogy csak egyszerűen kitudják ásni azokat a dolgokat, amelyek a régészeti lelőhelyen vannak, hanem a megfelelő szakemberállományt is biztositani kell, akik megfelelő módon dokumentálni is tudják a leleteket és értenek a konzerváláshoz és a konszolidáláshoz, például egy falrész esetében”.
Az interjút készitette: Balázs Magdolna
Foto:maszol.ro
Average Rating