0
0
A Transtelex interjúsorozatot indított a román-magyar viszonyról és olyan szereplőket keresett meg, akik a párbeszéd előmozdításához tevékenyen hozzájárultak. Elsőként Lucian Boia történész fordítójaként is ismert Rostás Péter István kolozsvári rádiós újságírót szólaltatta meg.
Rostás-Péter István tíz évvel ezelőtt jelentette meg első Lucian Boia-fordítását, amelyet további öt követett.
A Transtelex érdeklődésére, hogy miért választotta éppen a „sztártörténész” Lucian Boiát, elmondta, hogy pár évvel a Rádióhoz kerülése után Bardócz Sándor hívta fel rá a figyelmét. „Az akkor még csak az első visszhangot keltő könyve, a Történelem és mítosz a román köztudatban volt olvasható magyarul András János igényes fordításában. Boia izgalmas figura, kézzel ír, nincs e-mail címe, humora éles, de minőségi, és elég bátor ahhoz, hogy saját tévedhetőségét és korlátait is vállalja”, nyílatkozta Rostás Péter István, megjegyezve: Esszéírói stílusa az, ami a műfordítót is próbára teszi, időként az árnyalatokkal vigyázni kell, hogy a román mondat sejtető jellege a magyarban is érvényesüljön, rá kell érezni humorára, finom levezető iróniájára.
A négy évvel ezelőtt megjelent jegyzetében Rostás Péter István felsorolta azokat az aktorokat, tényezőket, akik/amelyek szerinte külön-külön, de főként együttesen szerepet kaphatnak a román-magyar viszony rendezésének elindításában. Az egyik tényezőként éppen a két kultúra közötti átjárhatóságot, a kulturális dialógust említette. Azt írta: vannak ezen a téren érdembeni eredmények, „s mégsem törik-szakad át a gát”. Arra a kérdésre, hogy ez miért nem következik be, egy példával válaszolt: Kolozsváron van egy kávézó, ahol a magyar tulaj román nyelvű irodalmi kört fogad be, ettől légvonalban nem több mint 300 méterre másik lokál, szintén művészpártoló, ott meg magyar kör zajlik. A kettő közönsége lehet, hogy generációsan és ízlésbeli ráhangoltságban inkább kongruens, mint széttartó: mégis kevés a közös irodalmi dzsembori.
A fentebb említett írásában Rostás Péter István kihagyta a felsorolt aktorok közül a sajtót, az újságírók, véleményformálók felelősségét a román-magyar viszony alakulásában. Kérdésre válaszolva, hogy az erdélyi magyar sajtóról mi a véleménye, mit tapasztal, elmondta:
Van egy percepció: a mienk kisebb, gyengébben fizetett, és… savanyúbb. Az övék meg felszínesebb, de fesztelenebb, ha akarod piacosabb… és botrányosabb (nemcsak témakezelésben, de a médiatulajdonlási viszonyokat is tekintve talán). A sajtó sem jobb, nincs előrébb, mint a többi szegmens: egy sajtótájékoztatón lazán elvagyunk a protokollropi meg kávé köré összecsobbanva román-magyar, s viszont, de ha megnézed, hogy mi jelenik meg ugyanarról az eseményről információs, tárgyi, tudásbeli szinten – nos, másként látjuk ugyanazt a világot. Időnként nagyon is. Lehet, hogy világainkat nem az ozmózis, hanem a majdnem szimbiotikus folyamatok kellene hogy meghatározzák.
Forrás: transtelex.ro
Foto: Transtelex
Average Rating