A magyar-román viszonyról beszélgettünk Benedek Zakariással, az RMDSZ nagyszebeni parlamenti képviselőjével

Arra a kérdésre, hogy hogyan rendezhető, javitható a romániai magyar kisebbség és román többség között a viszony, hogyan növelhető az egymás iránti bizalom, Benedek Zakariás, az RMDSZ parlamenti képviselője kifejtette:

„Mindenekelőtt azzal kellene kezdeni, hogy meg kellene ismernünk egymást, egymás hagyományait, illetve a közös célokat. Ebből a szempontból egy nagyon jó kiinduló pont – úgy gondolom – a vegyes családok lehetnének, akik egymást megismerték, együtt élnek, örvendenek egymásnak, örvendenek egyik ünnepének, örvendenek a másik ünnepének. Ezeket kellene kiemelni, és ismétlem, ha megismernénk egymást, akkor valószinüleg megtalálnák a közös kiinduló pontokat és egy bizonyos időn belül elindulhatna az úgynevezett egymás iránti bizalom”.

Arra a kérdésre, hogy konkrétan mit lehet tenni azért, hogy egymás elfogadása nem maradjon csak elméleti szinten, a képviselő elmondta:

„Mi, magyar kisebbségként többször elinditottunk valamiket, mint például legutóbb, az <1000 év Erdélyben, 100 év Romániában> programot, melynek keretében kiemeltünk fontos magyar személyiségeket, akik hozzájárultak a román állam fejlődéséhez, minden egyes szektorban, kezdve a tudományi ágaktól egészen a sportig, a zenéig, a művészetig. Próbáltunk és próbáljuk ezeket a személyiségeket bemutatni a románoknak. Szerintem ez egy pozitiv lecsengésű program és az ilyen tipusú programokat kell bemutatni. Ha a többség ezeket kezdi megismerni és elfogadni – de az elfogadással is van egy gond, mivel őket sokszor ezek nem érdeklik -,  akkor beindulhat egy bizonyos egymás melletti élés. Természetesen, ezen még dolgozni kell. Itt, Nagyszeben a magyarság  a lakosság két százaléka, én az mondhatom, hogy mi itt el vagyunk fogadva, valószinüleg azért is mert kevesen vagyunk. De itt is érződik, ha valami történik úgymond a nagyvilágban, ahogy történtek most az államelnök kirohanásai. Ebben az esetben, ha nem is vannak beleegyezve abba amit mondott az államelnök, de nem is mondanak ellene, vagy nagyon kevesen mondják azt, hogy nincs igaza. Nagyon sok románban az van, hogy a kisebbségeknek Romániában meg van mindenegyes joguk és lehetőségük, amivel én nem tudok egyetérteni és próbálom is magyarázni nekük. Gondoljunk csak a szimbólisztikákra. Példakánt hozom fel az erdélyi szász szimbólumot, a hét várat, amely el van fogadva és használják. Torda mellet van egy katonai  repülős alakulat,  melynek szimbóluma a hét vár. Ezzel szemben a székely szimbólumokról nem is akarnak hallani, habár a székely és az erdélyi szász szimbólum is benne van Románia hivatalos cimerében. Tehát ez azt jelenti – úgy gondolom -, hogy ezek hivatalos szimbólumok. Ezen a téren is sokat kell még dolgozni, magyarázni azt, hogy a szimbólumhasználat az nem egy ördögi dolog. El kell fogadni a székelyzászlóhasználatát, hiszen nem egy olyan valami ami most 1990 után megjelent. Ezeket többször el kell magyarázni. Szerintem ezeket a szimbólumokat különböző programok segitségével kellene bemutatni a románoknak és valószinüleg 10-15 év múlva sikerül elfogadtatni. Addig, amig mindig akad egy-egy ilyen elem, amely úszit egyik a másik ellen, addig nagyon nehéz kibékülni,  bizalommal lenni egymás iránt. Sajnos az utóbbi években kevés olyan dolog történt, amely azt bizonyitja, hogy mi bizunk egymásban”.

Benedek Zakariást Magyarország Erdélybe irányuló támogatáspolitkájáról is kérdeztük, pontosabban arról, hogy e segitség miatt, amely magyar szempontból jól jön,  nem keletkezik megosztottság a magyarok és a románok között, illetve nem csökken a romániai magyarok száma, ugyanis a diákok, például, akik Magyarországon végzik a középiskolát vagy az egyetemet már nem nagyon jönnek vissza Romániába?

„Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Ami a magyar kormány támogatását illeti, az én véleményem az, hogy alapjában egy jó dolog, mert ha megnézzük gazdasági szempontból a székely megyék helyetét, azért nem a legelsők az országban, és a román kormányoknak a támogatása nem igazán terjedt ki erre a megyékre, ha lehetett mindig a legkevesebbet adták ezeknek a megyéknek, és akkor szükséges is nemcsak hasznos a magyar kormány támogatása. Ami az elvándorlást illeti, hogy a diákok ott végzik a középiskolát és az egyetemet is, és kevessen térnek vissza – lehet, hogy ha egyrésze nem Magyarországon, máshol, külföldön végzi tanulmányait, és a gond ugyanaz. Én mindenkinek azt mondom, aki Magyarországon végzi a középiskolát, egyetemet, hogy jőjjenek haza és itt próbáljanak érvényesülni. Persze, hogyha ez a székely megyékből történik – mert  a nagyzöme onnan megy Magyarországra, plusz a határmenti megyékből – meg van az a hátránya, hogy ameddig itthon vannak a román nyelvet nem tanulják meg különböző okok miatt, és ha Magyaroszágon végzik a középiskolát és az egyetemet is, akkor még amit megtanultak a román nyelv szempontjából, azt is elfelejtik. Ha viszont hazajönnek akarva-akaratlanul meg kell tanulják és használniuk kell a román nyelvet, ha valamilyen beosztásban akarnak dolgozni.

Arra a felvetésünkre, hogy Magyaroszágon tanuló és vissza nem térő fiatalokat nem használják, esetleg, munkaerőpótlókként, hiszen az ország amúgy demográfiai gondokkal küzd, a képviselő igy vélekedett:

„Természetesen, hogy van egy ilyen is, de nem ez az első eset Európában. Nyugat-Németország már 1967-től beirta az alkotmányába azt, hogy a német hazája Nyugat-Németország. Kelet-Európából, de főleg Romániából felvásárolták a szászokat. A magyar kormánynak is voltak egy adott pillanatban ilyen megnyilvánulásai, ami most nem érezhető annyira, de volt egy magyar nemzeti strategiája. Tehát, voltak ilyen irányzatok, most úgy érzem, hogy változott ez az irányzat és sokkal jobban odafigyelnek. A magyar kormány is egy pár éve kezdett gondolni az erdélyi szorványra is. A 2010-es évek elején a szorvány nem létezett a magyar kormány szemszögéből, most már létezik, most már vannak programok, amelyek a szórványnak is szólnak. Ez azt jelenti, – valószinüleg ők is rájöttek – , hogy jobb nekünk, ha itthon érvényesülünk”.

Arra a felvetésre, hogy ha az erdélyi gazdaságfejlesztési programok célja a szülöföldön maradás, hogyan boldogulhat a magyarság szülöföldjén, ha a román többség nem nagyon fogadja el, Benedek Zakariás leszögezte:

„Én nem mondhatok el mást, csak azt, amit átéltem. Én itt vagyok Szebenben, családom itt él, mindenki tudja rólunk, hogy magyarok vagyunk, rólam mindenki tudja, hogy az RMDSZ képviselője vagyok. Nagy cégeket vezettem az épitkezésben, ahol az alkalmazottak egyszázaléka magyar volt és soha nem volt gondom amiatt, hogy magyar vagyok. Látom, hogy sok fiatal jön Szebenbe, többen Székelyföldről, Maros megyéből, elvégzik a mérnökit és itt találnak munkahelyet. Legalább egy ideig itt maradnak, mert nagyobbak a fizetések, a fizetés alapján kölcsöneket tudnak felvenni és lakást vásárolni. Több ilyen fiatal családról beszélhetek. Tehát, a román társadalomnak van egy elfogadási készsége, de nekünk is kell legyen egy olyan, hogy lehetünk jó magyarok, megmaradhatunk magyaroknak, anélkül, hogy sértsünk másokat, és ez forditva is érvényes. Azt látom, hogy ha gazdasági szempontból van egy jó mérnök, nem számit az, hogy magyar, az eredmény számit. Tehát, gazdasági szempontból a tudás és az eredmény számit és az is fog számitani. Az, hogy a társadalom a magyarokhoz hogy viszonyul vagy nem viszonyul, ez már más értékrendszer szerint működik: múlt, történelem, felcsigázott feszültségek. Tehát, igy mi elvagyunk fogadva mind szakemberek, adófizető polgárok, csak mind összmagyarság van probléma: miért akarjuk a jogainkat, miért akarjuk a jelképeinket használni. Ezt nehéz nekük megérteni.  Ha leröviditem, akkor jó nekük, hogy vagyunk, mert ki tudnak használni gazdasági szempontból, de ennél tovább ne menjünk”.

A magyarok jogainak kiterjesztésável kapcsolatosan megkérdeztük az RMDSZ képviselőjét, hogy nem lett volna nagyobb és gyorsabb a siker, ha az RMDSZ, mint a legnagyobb magyar érdekvédelmi szervezet szövetségesekre talál a románok sorában már az 1990-es évek kezdetétől?

„Ott vagyok a román parlamentben és látom, hogy mi történik. Találunk szövetségeseket, kiegyezünk velük, de ahogy beindul egy cirkusz mindenki ellenünk van. Látszik a román pártok vezetőin és a parlamenti képviselőkön, hogy nem kell nekük ez a cirkusz, félnek ettől, inkább mondják azt, hogy loptak, minthogy magyarral szövetkeztek. Mi 6,7%-on vagyunk a parlamentben, minden törvénytervezetet, amit eddig átvittünk a parlamenten – gazdasági egészségügy, családpolitika szempontjából – nem tudtuk csak magunkra átvenni, hanem mindig szövetségeseket kellett találnunk és meg is találjuk a szakpolitikában, ott nincsenek gondok,  viszont, amikor arról van szó, hogy jelképek vagy a 20%-os küszöbérték – ha a 20%-ot lehozzuk, akkor igazából azokon a megyéken segitünk, ahol kevesebb a magyar. De végül ezeket ők összekötik a székely megyékkel, a székely autonómiával, vagy a székely autonómia törvénytervezetet a szeparatizmussalt, azzal, hogy országból ki akarjuk lopni Székelyföldet, tahát ilyenek jönnek be nekük, és ez igy volt 1990 óta mostanig”.

Arra a kérdésre, hogy a székely autonómia megvalósulása nem jelent egy másfajta szakadékot a magyarok között, Székelyföld területén és azon kivül élők között, az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta:

„Természetesen léteznek ezek a kérdések, nálunk is felvetődött nem is egyszer. Én azt mondom, a lényeg az lenne, ha egyenlő jogunk legyen és ne legyünk másodrangú államporgárokként kezelve. A  székely autonómia csak egy eszköz ahhoz, hogy a székely megyékben élők jobban éljenek, a cél pedig az lenne, hogy itt Erdélyben, Romániában minden magyar, mindegy, hogy Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben vagy Szatmárnémetiben él, örvendjen az életének, biztonságban legyen, a jogai biztositva legyenek és büszke lehessen arra, hogy magyar”.

Az interjút készitette: Balázs Magdolna

Foto: hirmondo.ro

Lasă un comentariu

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.