0 0
Read Time:4 Minute, 25 Second

Galambos Éva a külpolitikai kérdésekre szakosodott ismert, kitűnő újságiró. Az idők folyamán az Agerpres Nemzeti Hírügynökségnél, a „Curierul Naţional” és az „Adevărul” lapok szerkesztőségében dolgozott. Jelenleg senior újságíró a „Realitatea Evreiască” lapnál, a „Jurnalul Săptămânii” izraeli kiadvány romániai tudósitója és a baabel.ro internetes lap egyik szerkesztője. Galambos Éva egész életét az újságírásnak szentelte. Munkáját mindig elkötelezetten, őszintén  végezte.

Tekintettel gazdag újságírói tevékenységére, megkértük, hogy osszon meg velünk néhány hasznos dolgot az évek során felhalmozott tapasztalából, valamint az újságíró szerepéről a jelenlegi társadalomban, az újságírás forradalmának időszakában, és a technológia szerepéről az újságírásban.

Így, megkérdeztük, mitől válik valaki hivatásos újságíróvá, illetve újságíróknak nevezhetőek-e azok, akik tartalmakat osztanak meg a közösségi oldalakon?

„Az újságírás olyan mesterség, amely elsősorban az általános műveltség – és ide sorolható a közgazdaság, irodalom, történelem, földrajz, filozófia, művészet és sok más terület – elsajátítása nyomán tanulható meg, ami segít egy hiteles cikk megírásában, valamint abban, hogy különbséget tegyél a lényeg és a felesleges részletek között. Az alapos ismeret segít abban, hogy felismerd az álhíreket. További lényeges követelmény a gyarkorlat, a tapasztalatszerzés és kifejezésmód alakítása, ami jó pár évet is igénybe vehet. Ezekkel minden jó újságíró rendelkezik. Jómagam, például, kevés jelzőt, melléknevet használok és mellőzöm a pompás kifejezéseket. A legfontosabb érvem mindig a tényekre alapszik. Azt hiszem, hogy ez az Agerpresnél szerzett tapasztalataimnak köszönhető. Ezenkivül rendkivül fontos az újságírói etika tiszteletben tartása, nevezetesen a források (legkevesebb három) hiteles idézése, az események korrekt ismertetése, illetve a tárgyilagosság. Napjainkban, az internet korszakában, az információszerzés az internetről, az első látásra, nagyon egyszerű, de nem minden esetben feltétlenül megbízható forrás, így erre nagyon oda kell figyelni. Egyes blogszerzők lehet, hogy megfelenek az újságírás követelményeinek, de egyszerűen megosztani egy véleményt a közösségi oldalakon nem jelenti azt, hogy újságíró vagy”.

Megkérdeztük Galambos Évát, hogy melyik volt a legszebb pillanat, amelyet újságiróként megélt és amely lelkileg-szellemileg a leginkább gazdagította?

„Sok ilyen pillanat van. Például, amikor részt vettem a németországi választásokon, amellyel véget ért a Kohl-korszak és elbeszélgethettem néhány fontos személyiséggel, illetve interjút készíthettem Amos Oz íróval, valamint a Holokauszt túlélőivel, köztük egyik unokanővéremmel, akit annak idején Auschwitzba deportáltak. Mindez sokat jelentett számomra”.

Kérdésünkre, hogy pályafutása során melyik volt a legbonyolultabb, legnehezebb helyzet, amelyből még erősebben került ki, elmondta:

„A legnehezebb a Ceauşescu-korszak utolsó évei voltak, amikor mozgásterem korlátozott volt. Kafka-regénybe illő helyzet volt, mivel senki semmit nem mondott, csak értésedre adta a dolgokat”.

Galambos Éva, mint külpolitikai szakértő, többször írt Románia és Magyarország közötti kapcsolatokról. Megkérdeztük, hogy véleménye szerint milyen szerepet tölt be a média, milyen hatással van a két ország közötti kapcsolatok alakulásában? Befolyásolhatja-e rossz irányba is? E téren beszélhetünk független újságírásról?

„Kétségtelen, hogy a sajtónak meghatározó szerepe van a két ország közötti kapcsolatokban, de az újságíróknak – mindkét oldaról – jobban kellene ismerniük a problémákat és a történelmet, tárgyilagosabbaknak kelle lenniük, ami, sajnos, ritkán történik meg. Egy rosszul írt cikk rossz hatást kelt, sőt, veszélyes is lehet, negatív visszhangot vált ki. Véleményem szerint – amit egyébként ki is mondtam – nem létezik független újságírás, bármennyire is törekednénk erre. Valamennyien tartozunk valahova, vannak elképzeléseink, amelyekhez ragaszkodunk.  Ha vállalkozónál dolgozol, néha árnyaltan, de a legtöbb esetben nyíltan meg kell védened ennek érdekeit. Ha egy szervezetet képviselsz, kiállsz ennek véleménye mellett (mindkét helyzetről tapasztalatból beszélek). Ha saját lapom lenne, ez saját érdekeimet és véleményemet képviselné, amely eltér mások véleményétől, érdekeitől, és ez esetben sem beszélhetünk független újságírásról”.

Galambos Éva a romániai zsidóközösség tagjaként közelebbről megismerhette az etnikumközi kapcsolatok érzékeny kérdéseit. Megkérdeztük, hogy véleménye szerint, képes-e a román sajtó ténylegesen, kiegyensúlyozottan megszólítani a nemzeti kisebbségeket? A kisebbségek helyzetével, problémáival, törekvéseivel milyen mértékben foglalkoznak az országos, illetve a helyi médiumok, sajtótermékek?

„A válasz nagyon egyszerű. A romániai sajtó csak különleges esetekben foglalkozik a kisebbségekkel vagy ezek problémáival, amikor kirobban egy botrány (például Ditróban), vagy amikor szükség van a kisebbségek szavazatára. Véleményem szerint kevés román újságíró van, akik lényegében ismerik a kisebbségi problémákat, és őszintén mondom, hogy az írott sajtóban, a rádiós hírekben vagy televíziós riportokban ritkán olvastam, hallotam és láttam, hogy e témakörrel foglalkozott volna valaki”.

Galambos Éva fontos funkciót tölt be a Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége által megjelentetett „Realitatea Evreiască” kiadvány szerkesztőségében, így megkértük, hogy beszéljen a kisebbségi média fontosságáról, esetleges korlátozásairól és a  fenyegető veszélyekről.

„Úgy gondolom, hogy a kisebbségi média helyzete összehasonlítható a kisebbségek szervezeteivel, képviselőivel. Ez utóbbi két esetben, véleményem szerint, ha a romániai politikai pártok programjaiban szerepelnének a kisebbségek problémái és fogalalkoznának is ezekkel, megértenék sajátos problémáikat, nem lenne szükség a kisebbségek szervezeteire vagy képviselőire. Ez érvényes, egyféleképpen, a román sajtóra is. Ezzel a témával a román sajtó sem nagyon foglalkozik. A „Realitatea Evreiască” és más kisebbségi kiadványok széleskörű témákkal foglalkoznak, amelyek túllépnek a politikai szférán. Szerintem nem beszélhetünk a kisebbségi média korlátozásairól vagy az esetleges  veszélyekről, a legrosszabb esetben csak pénzügyi okokra hivatkozhatnánk. De, nálunk ilyenről nincs szó, mivel a költségek nagyrészét a román kormányon belül működű Etnikumközi Kapcsolatok Hívatala fedezi. Szerintem a kisebbségek más kiadványai is hasonló támogatásban részesülnek”.

Mint senior újságíró, megkérdeztük Galambos Évát, hogy milyen tanácsot adna az újságírást gyakorló mai fiataloknak?

„Legyenek céltudatosak, szeressék mesterségüket, úgy ahogy én is szerettem és szeretem most is, és így könnyebben letudják győzni az akadályokat”.

Köszönjük Galambos Éva újságíró szívélyességét, amellyel kérdéseinkre válaszolt és sok egészséget és munkabírást kívánunk, hogy a jövőben is ugyanilyen tárgyilagosan, hitelesen tájékoztasson, amint ezt egész pályafutása során tette, a körülöttünk zajló eseményekről.

Az interjút készítette: Balázs Magdolna

Foto:Academia.edu

Happy
Happy
0 %
Sad
Sad
0 %
Excited
Excited
0 %
Sleepy
Sleepy
0 %
Angry
Angry
0 %
Surprise
Surprise
0 %

Average Rating

5 Star
0%
4 Star
0%
3 Star
0%
2 Star
0%
1 Star
0%

Lasă un răspuns

Adresa ta de email nu va fi publicată.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Acest site folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.