0
0
A Bálványos Intézet nemrég kutatást végzett “Erdélyi magyarok a nagyvilágban 2020” cimmel, azzal a céllal, hogy válaszokat kapjon arra, hogy miért hagyják/hagyták el a külföldön élő erdélyi magyarok Romániát, hogy élnek jelenleg a „célországban”, illetve mennyire tudnak maguk köré egy „kis magyar világot teremteni”. Továbbá fontos kérdés, hogy hogyan viszonyulnak Romániához és Magyarországhoz, terveznek-e visszajönni, mennyire kötődnek szülőföldjükhöz, illetve léteznek-e erdélyi magyar hálózatok a különböző országokban, vagy az erdélyi magyarok meglévő összmagyar hálózatokhoz csatlakoznak, esetleg összmagyar hálózatokat alakítanak ki maguknak.
A kutatás előzményeihez tartozik a MTA TK Kisebbségkutató Intézet által végzett “Magyarok külföldön” kutatás, amely a magyarországi kivándorlást és a külföldön munkát vállaló vagy lakó magyarországiak életvitelét vizsgálta. A jelen kutatás az MTA TK KI által kidolgozott kérdőívet adaptálja a romániai viszonyokhoz, külön figyelmet fordítva az erdélyi magyarok sajátos helyzetére és kettős, Romániához és Magyarországhoz való kötődésére.
A felmérés online kérdőíves kutatással készült, amelyet olyan erdélyi magyarokhoz juttatak el, akik életvitelszerűen külföldön (de nem Magyarországon) élnek. Az online kérdőiv különböző csatornákon keresztül jutott el a célcsoporthoz: állami intézményeket bevonva (pl. a Balassi Intézet hálózata, Kőrösi Csoma Sándor program), külföldön működő magyar sajtótermékeken keresztül, célzott fizetett Facebook-hirdetéseket futtatva, itthon élők együttműködését kérve, hogy osszák meg a kérdőívet külföldön élő ismerőseikkel, az erdélyi magyar sajtó segítségével (médiapartnerséget kötve a Krónika-Székelyhon hírlapcsaláddal).
A válaszok a következő országokból/régiókból érkeztek: Németország (341), Nagy-Britannia és Írország (318), Amerikai Egyesült Államok (164), Svédország (125), Kanada (117), Ausztria (113), Dánia (72), Svájc (67), Hollandia (66), Izrael (49), Belgium és Luxemburg (52), Finnország és Norvégia (49), Spanyolország (44), más dél-európai államok (48), Franciaország (45), Ausztrália és Új-Zéland (27), Dél-Amerika (14), Kelet-Európa (22), Közel-Kelet (17), Távol-Kelet (8), Afrika (2).
Az online kérdőívet kitöltők átlagéletkora 44 év, és általánosan 12 éve élnek külföldön.
Továbbá elmondható, hogy az utolsó romániai lakhely tekintetében 37 százalékuk Székelyföldről, 32 százalékuk Közép-Erdélyből, 18 százalékuk a Partiumból, 13 százalékuk pedig a szórvány megyékből költözött el. A Székelyföldről kivándorlók a legfiatalabbak (49 százalékuk 40 év alatti) és a Szórványból származók a legidősebbek (45 százalékuk 50 év alatti). Utolsó romániai lakhely szerint a legnépszerűbb célországok: Székelyföld: Dánia, Svájc, Németország; Közép-Erdély: Egyesült Államok, Hollandia, Svédország; Partium: Izrael; Szórvány megyék: Kanada.
Összességében 15 százalék rendelkezik posztgraduális-, 43 százalék felsőfokú végzettséggel, további 28 százalék középfokú, 14 százalék pedig alapfokú tanulmányokkal. Kiemelten magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya az Egyesült Államokban és Kanadában (78, valamint 69 százalék), valamint Hollandiában (63 százalék). Legtöbb alapfokú végzettséggel rendelkező válaszadó Németországból és Izraelből érkezett (20-20 százalék).
Annak ellenére, hogy a kutatás adatai nem tekinthetők reprezentatívnak, lehetőséget adnak megfigyelni az erdélyi magyarok migrációs mintázatának egyes jellemzőit.
A válaszok alapján elmondható, hogy a kivándorlás fő okai közé a magasabb életszínvonal lehetősége, a román gazdasági helyzet és a jobb munkalehetőség sorolható. A személyesebb jellegű okok kevésbé voltak gyakoriak. A célország szerint vizsgálva az okokat megállapítható, hogy: Kanada, Ausztria és Svédország esetében lényegesen magasabb azon válaszadók száma, akik politikai okokból hagyták el az országot; ők azok, akik számára a jobb munkalehetőség nem volt annyira jelentős. A jobb munkalehetőség főleg az új célországokat választók esetében volt kiemelkedő ok. Dániában magasabb arányban vannak olyanok, akik személyes vagy szakmai fejlődésük miatt, továbbtanulási célból vagy kalandvágyból hagyták el Romániát. A magánéleti okok az izraeli és Egyesült Államok-beli kiköltözőket befolyásolták leginkább, legkevésbé pedig a kanadaiakat.
Az 1989 előtt kivándorlók döntésében nagyobb szerepet játszottak a politikai okok. Ezzel szemben az utóbbi pár évben kivándoroltak nagyobb hangsúlyt fektetnek az itthoni vállalkozás beindításához szükséges pénzgyűjtésre (4-4,8-as átlag).
Továbbá elmondható, hogy kiemelten munkavégzési céllal leginkább az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Svájcba, Németországba és Izraelbe érkeztek.
A letelepedésben általában kint élő barátok, ismerősök segítettek, vagy a megkérdezettek egyedül oldották meg. Ebből a szempontból érdekes Izrael esete, ahol a megkérdezettek 33 százaléka kiköltözéssel foglalkozó céget jelölt meg letelepedésében való segítőként.
A piaci helyzet és foglalkozási típus tekintetében a következők figyelhetők meg: Összességében 73 százalék dolgozott teljes munkaidőben és 10 százalék részmunkaidőben, 6 százalék tanult, 10 százalék pedig nem dolgozott és nem is tanult. Dániában, Svédországban, Kanadában és Izraelben alacsonyabb volt a teljes munkaidőben dolgozók aránya (62-67 százalék). Ez azzal magyarázható, hogy Dániában magasabb arányban vannak jelen a továbbtanulás céljából kiköltözők, Svédországban, Kanadában és Izraelben pedig a jelenleg nyugdíjas korúak. A munkahellyel rendelkező válaszadók 41 százaléka dolgozik felsőfokú vagy középfokú végzettséget igénylő munkakörökben, 34 százalék mezőgazdasági, ipari vagy szakképzetlen munkát végez, míg 25 százalék a szolgáltatói szektorban van alkalmazva.
A megkérdezettek elégedettek jelenlegi életszínvonalukkal.
A válaszadók túlnyomó többsége (91 százalék) úgy ítélte meg, hogy jobban él jelenleg, mint Romániában élt, és 72 százalékuk gondolja úgy, hogy sokkal jobban él, mint születési országában.
A válaszok alapján elmondható, hogy átlagosan 1,9 alkalommal jártak Romániában az elmúlt évben és 2,7 alkalommal Magyarországon. A látogatások gyakoriságát a következők befolyásolják: A távolság – míg Ausztriából 10,4 alkalommal látogattak Magyarországra és 3 alkalommal Romániába, a frissebb célországokban tartózkodók (Dánia, Egyesült Királyság) gyakrabban látogatnak Romániába, míg a régebbi célországokban lakók inkább Magyarországot választják.
Összességében a megkérdezettek leginkább annak az országnak a híreit követik, ahol jelenleg élnek, ezt követik a magyarországi hírek, majd a romániaiak. Magyarországi és a romániai híreket inkább a férfiak követik, a jelenlegi lakhely híreit pedig inkább a nők kísérik figyelemmel.
A Magyarországra és Romániába (haza)költözési szándék kapcsán a megkérdezettek négy kategóriája különül el: Kint maradni tervezők (59 százalék), Romániába visszajönni tervezők (23 százalék), Magyarországra költözni tervezők (12 százalék), bizonytalan visszaköltözni vágyok: Romániába és Magyarországra is költözne az elkövetkező években (6 százalék)
Az adatok alapján kijelenthető, hogy a megkérdezettek többsége nem tesz különbséget a magyarországi és erdélyi magyarok között, amikor kapcsolati hálóját építi ki (57 százalék). 22 százalék keresi inkább az erdélyi magyarok („elkülönülő”), 21 százalék pedig a magyarországiak („elszakadó”) társaságát.
Arra a kérdésre, hogy amennyiben nehézségeik támadnak, milyen segítségre számíthatnak, a magyarok azt válaszolták, hogy egyáltalán nem számítanak romániai vagy magyarországi hatóságok vagy civil szervezetek segítségére (2,6, illetve 3,5), szemben a célországokéval, amelyekhez véleményük szerint szükség esetén fordulhatnak. Ugyanakkor túlnyomó többség úgy véli, számíthat a Romániában maradt családjára. A célország állami hivatalaira való számítás magas értékelése arra enged következtetni, hogy a válaszadók megbíznak az általuk választott államok működésében.
Forrás: balvanyos.org
Foto: Tommaso Pecchioli via unsplash.com
Average Rating