0
0
Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) március közepén, Székelykeresztúron tartotta első országos küldöttgyűlését, amelyen Zakariás Zoltán parlamenti képviselőt választották meg az EMSZ elnökének.
Az Erdélyi Magyar Szövetség az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) fúziója nyomán létrejött politikai szervezet.
A két párt 2020-ban döntött az egyesülés mellett, melynek nyomán létrehozták az Erdélyi Magyar Szövetséget, ám ennek bírósági bejegyzése csak tavaly novemberben vált jogerőssé. Az EMNP és MPP 2020-ban megállapodott az RMDSZ-szel abban, hogy összefognak a parlamenti választásokon, így a decemberi voksoláson két képviselőt – az EMNP által jelölt Zakariás Zoltánt és az MPP által jelölt Kulcsár-Terza Józsefet – juttattak az RMDSZ jelöltlistáin a román képviselőházba.
Megkérdeztük az Erdélyi Magyar Szövetség megválasztott elnökét, aki az RMDSZ listáján szerzett parlamenti mandátumot, hogy hogy érzi magát új minőségében, milyen érzéssel vette át a Szövetség vezetését?
A mandátumomat az Erdélyi Magyar Szövetség és az RMDSZ országos megállapodása alapján szereztem. Az, hogy én az RMDSZ listáján vagyok parlamenti képviselő, egy olyan technikai megfontolás következménye, hogy ha hivatalos koalicióban indulnánk, akkor nyolc százalék lenne a parlamenti küszöb. Tehát, kötöttünk egy országos megállapodást, amit nevezhetünk akár belső koaliciós megállapodásnak is, melynek értelmében két képviselői helyet kaptunk az RMDSZ-listán. Ezt magyarázatként hozzá kell tenni. Kérdésére válaszolva, megválasztásom az EMSZ elnökének számomra nagy megtiszteltetés, de ezt megelőzően hat vagy hét területi szervezet részéről kaptam jelölést, mivel szabályzatunk értelmében az elnökségi tagokat a területi küldöttgyűléseknek kell javasolniuk, tehát nem helyben történik a jelölés. És ahhoz, hogy elnöki vagy elnökhelyettesi tisztségre megmérettese magát valaki az országos küldöttgyűlésen, legalább négy területi szervezttől kell kapjon jelölést. Az országos küldöttgyűlés elsöprő többséggel választotta meg Kátai Attilát elnökhelyettesnek és engem elnöknek. Megválasztásom elsősorban megtiszteltetés, míg másodsorban egy nagy felelősség, hiszen olyan két éves mandátum áll előttünk, amibe beleesik a 2024-es választási év is, amire az Erdélyi Magyar Szövetség teljes gőzzel készül, hiszen ez lesz az első olyan választási ciklus ahol a két volt nemzeti oldali párt, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt most egyesülve, mint az Erdélyi Magyar Szövetség fog a választók elé állni.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az Erdélyi Magyar Szövetség keretében kifejtett munka révén az egyik legfontosabb cél, az autonómia elérése és a romániai valóság között, ahol a döntéshozók nem akarnak a kollektív jogokról tárgyalni, az EMSZ elnöke elmondta:
Úgy gondolom, hogy ez az elmúlt 33 évnek a legkeményebb „bíró”-ja az erdélyi magyar politizálás és a magyar közösség szempontjából. Mi, akik jelen vagyunk a politika színterén már a kilencvenes évektől, vagy akár későbbtől, egyértelműen eldöntöttük, hogy a békés demokratikus utat választjuk jogaink eléréséért. Most ez azt jelenti, hogy az autónomia akkor intézményesül, amikor azt a bukaresti parlament megszavazza. Ezt két faktor révén lehet elérni: az egyik egy lehetőleg minél szélesebb körű párbeszéd és tárgyalásssorozat létrejöttét feltételezi, egyrészt a román és a magyar politikai elitek, másrészt a román és a magyar társadalom között, melynek eredményeként egy ilyen megegyezés létrejön. A másik faktor nem tőlünk függ, hiszen a történelem folyamán sokszor voltak olyan helyzetek, amikor egy geopolitikai konjunkturális pillanat megteremtette a lehetőséget arra, hogy a békés megoldás megszülessen. Jelen pillanatban nekünk az a feladatunk, hogy ezekre a helyzetekre készüljünk. Én meggyőződéssel azt mondom, hogy van lehetőség erre a készülésre, viszont azt is hozzá kell tegyem, hogy az utóbbi 33 évben az első faktor szempontjából, ami elsősorban tőlünk függ, igen kevés történt. A román-magyar párbeszéd – legyen az a politikai elitek vagy a román és a magyar társadalom közötti párbeszéd – nagyon keveset haladt előre. Az a tény, hogy akár apró, mindennapi mozzanatok egyből mindkét irányból fellángoltathatnak olyan régi, most már feledésre szánt reflexeket, azt bizonyítja, hogy nem történtek fontosabb lépések. Ezt tulajdonképpen minden nap kellene tenni.
… Van remény arra, hogy javul, felerősödik e párbeszéd?
Én azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a feladata. A párbeszédnek úgy kellene kialakulnia és ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki, aki valamilyen szinten közfeladatot vállal, vegye ki ebből a részét. Itt gondolok kezdve a legfelsőbb parlamenti szintre egészen az önkormányzatok, illetve a média szintjére. Szerintem ez a tevékenység egy kicsit úgymond háttérben maradt, a többi, elsősorban a mindennapokkal foglalkozó tevékenységekhez képest, és mi ezt szorgalmazzuk. Példaként említem meg, hogy partnerszervezetünk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács évek óta évente megszervezi a román-magyar konferenciát, ahol jeles magyar és román politikai elemzők, közszereplők, az intelektuálitásnak bizonyos szakmai előljárói összegyűlnek és nyíltan, tabuk nélkül próbálnak beszélni azokról a kérdésekről, amelyek jelen pillanatban a román és a magyar társadalom-részeket megoszthatják. Ez egy pozitív dolog, viszont nem elég, a román-magyar párbeszédet sokkal szélesebb szinten kellene művelni. A parlamentben, a mindennapi politikai csatározások mellett, időt kell adni arra, hogy a román kollégákkal beszéljünk akár ilyen témákat is. Nyilván az első fázisban informálisan, de kell beszélni, hogy értsük meg egymást, mert mi is meg kell értsük azt, hogy ők hogy gondolkodnak erről, mik a félelmeik és esetleg milyen olyan gondolatok vannak, amelyek sztereotípiáknak bizonyulnak, amit ki kell írtani, és fordítva is, tehát ők is meg kell értsék, hogy mi pontosan mit akarunk, milyen körülmények között, egyáltalán milyen úton akarunk eljutni ide és mi legyen a végső cél. Ezt mindenkinek fel kell vállalnia, elismerem, hogy nagyon nagy munka és ezt abból a szempontból mondom, hogy már két éve a parlamentben vagyok és látom, hogy e párbeszéd hiányzik. Ami az elnöki pozíciómat illeti, a felelősség nagy, hiszen előttünk áll egy választási év is, azonban a helyzet most már nagyon egyszerű: az erdélyi magyar politikai paletta leegyszerűsödött, hiszen van két politikai szervezet, amely bizonyos formában meg fog méretkezni. Mi már az első pillanattól kezdve elmondtuk, hogy minket elsősorban az önkormányzati választások érdekelnek. Mi ott látjuk a legnagyobb feladatot, azt mondjuk, hogy elsősorban Erdélyben kell politizálni, ami azt jelenti, hogy az erdélyi magyar önkormányzatainkat meg kell erősítsük. Ez a záloga, hiszen annak a jogi keretnek az alapsejtjeit, amelyet esetleg elfogadnak, ha az autonómia valamikor jogilag intézményesülni fog, a mostani önkormányzatok alkotják majd, nem lesznek más alapok, más szerkezetek. Ahhoz, hogy ez a szerkezet erős, hatékony és működőképes legyen az önkormányzatoknak folyamatosan fejlődniük kell, hogy ezeket a feladatok felvállalják. Látjuk, hogy jelen pillanatban a helyi autonómia nem teljes, sőt messze állunk attól. Az, ami az önkormányzatok hatáskörébe tartozik jelenleg a törvény értelmében, inkább végrehajtási, adminisztrálási feladatkörnek felel meg, mintsem egy autonóm-döntési hatáskörmek. Nagyon kevés az a terület, ahol egy önkormányzati testületnek igazi döntéshozói hatásköre van. Egy önkományzatnak olyan szintet kell elérnie a felépítése, működése és a helyi közösséggel való interakciója szempontjából, hogy bármikor fel tudja vállalni a kiterjesztett döntési hatáskört. Mi ebben látunk feladatot. Ilyen szempontból azt is mondhatjuk, hogy akár kiegészíthetjük egymást a másik politikai szervezettel. De ugyanakkor van egy elvi dolog is: mi most biztosítjuk a választás szabadságát, a szabadság nem lehet teljes, ha nincs meg a választás szabadsága. Harminchárom évvel ezelőtt nem azért mentek ki az utcára az emberek, életüket kockáztatva, hogy ma visszzatérjünk az egypárt rendszerre. Nem lehet teljes a szabadság, ha nincs meg a lehetőség arra, hogy egy vezetőt, ha nincsnek megelégedve vele, le lehessen váltani. Mint már említettem, jövőben négy választás lesz. Mi első pillanattól azt monduk, hogy minket az önkormányzati választás érdekel a legjobban. Most már látom én is, és tudjuk, hogy a bukaresti jelenlét szükséges, mert ott kell lenni, mivel nem lehet tudni másképp, hogy milyen törvényeket fogadnak el, de ez egy köztes eszköz a fő cél felé.
Az Erdélyi Magyar Szövetség elnökétől megkérdeztük azt is, hogy milyen hatása van az EMSZ-re, terveire a Demokrácia-központok finanszírozásának felfüggesztése?
A Demokrácia-központok finanszírozásának felfüggesztése elsősorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot érinti, amely tulajdonképpen 12 éve ezt a tevékenységet folytatta, mely tevékenység elsősorban a magyar kormánnyal való megegyezés alapján a honosítás és az ezzel kapcsoltos munkának a végzését jelentette, nyílván a főkonzulátusok segítésével. Mi is sajnáljuk ezt a lépést, nem tartjuk helyes döntésnek, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a Demokrácia- központok és az RMDSZ-hez tartozó Eurotrans Alapítvány, amely 2015-től csatlakozott a honosítási tevékenységhez, nyugodtan és jól végezte egymás mellett ezt a munkát, nem voltak olyan zavaró tényezők, amelyek túlmentek volna az úgymond egészséges konkurencia szintjén. Azt sem mondhatom igazán, hogy konkurenciáról van szó, mivel volt munka bőven: a honosítás mellett, különböző adminisztratív akták rendezése, közvetítése olyan volument képviselt, ami nyugodtan megbírhatta volna mind a két szervezetet. Sajnáljuk ezt a lépést, de hát nem a mi döntésünk volt. Nem is tudtunk mi ebbe beleszólni. Az Erdélyi Magyar Szövetséget igazából annyiban érinti, – tekintettel arra, hogy eddig az Erdélyi Magyar Néppárt révén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal stratégia partnerségben voltunk eddig is -, hogy egy logisztikai hátteret biztosított azokban a városokban, ahol volt iroda. Az Erdélyi Magyar Szövetség fő tevékenysége a helyi szervezetekben, községekben történik és nyilvánvaló, hogy ott nem volt Demokrácia-központ. Tehát ilyen szempontból kis mértékben befolyásolja az Erdélyi Magyar Szövetséget. A Szövetség eddig sem kapott pénzt a magyar kormánytól és valószínüleg ezután sem fog kapni. A tevékenységet ugyanúgy folytatjuk tovább, mint eddig, annyi a jó benne, hogy most már együtt végezzük a munkát és megszűnnek az utóbbi tíz évben kialakult helyi nézeteltérések, konfliktusok.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan fog együttműködni az Erdélyi Magyar Szövetség más erdélyi magyar struktúrákkal, szervezetekkel, például az RMDSZ-el vagy a Székely Nemzeti Tanáccsal, Zakariás Zoltán kifejtette:
A civil politikai szervezetekkel, mint amilyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, létezett egy együttműködés eddig is, amikor még két pártként működtünk (EMNP és az MPP), de akár onnantól kezdve is, hogy 2020-ban országos politikai szövetséget kötöttünk, amelyet ugyanúgy hívtak, mint a mostani pártot, és a választásokon már közös listákon indultunk. Ezeket a szervezeteket mi mindig is partnerszervezeteknek tekintettük, mert úgy gondoltuk már az első pillanattól, hogy együttműködést, akár egy munkamegosztásos együttműködést kell kialakítani minden olyan szervezettel, amely a közösség érdekeit és az önrendelkezésért való küzdelmet támogatja vagy felvállalja. Egyértelmű, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács nem politikai szereplő. Mi a politikai képviseletet vállaltuk ezzel a munkával. Az idők folyamán e két szervezet letette az együttműködés elméleti alapjait: törvénytervezeteket, indoklásokat dolgozott ki, példákat dolgozott fel az Európai Unió különböző államaiból, ahol bizonyos önrendelkezési formák már működnek, és mi ezt az úgymond elméleti hátteret beemeltük tevékenységünkbe és pártként a gyarkorlatban próbáljuk érvényesíteni. Úgy gondolom, hogy ez egy egészséges munkamegosztás, és ha eddig is így működött, ezután is így fog működni. Ami az RMDSZ-et illeti, a helyzet az, hogy bizonyos szempontból – és itt külön kell beszélni a tömbvidékről, szorványvidékről vagy köztes interetnikus vidékről – lehetünk akár kiegészitői is egymásnak, mert tömbvidéken, vagy többségében magyar választó polgárok által lakott településen, ahol a magyar vezetés ígyis-úgyis megvan, helyet kell adni a versenynek, ott a jobbnak kell győznie. Össze kell vetni a két ajánlatot – hiszen van egy választási kampány és egy választás -, össze kell hasonlítani azokat a periódusokat, amikor más vezetett és azt ami most van és akkor kialakul egy verseny. Ez egy természetes dolog. A probléma ott van, ahol teljes szórvány van, illetve kisebbségben élnek a magyarok, meg létezik egy közteshely, mind például Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben, ahol ha nincs egy közös fellépés és megosztódik a magyar választó polgároknak a szavazati opciója, akkor lehet, hogy elvesz a magyar vezetés. Ezt a felelősséget mindenkinek kell éreznie. De vannak olyan helyek is, ahol a magyar képviselet kérdéses. Mi mindig elmondjuk, csakhogy lehet nem elég hangosan vagy nem elég sokszor, hogy mi 2020-ban, az önkormányzati választásokon, függetlenül attól, hogy semmiféle megállapodás nem létezett, felmértük a helyzetet – és úgy gondolom felelősen – és nem indítottunk sem jelöltet, sem külön listát. Úgy gondolom, hogy most bő másfélévvel a választások előtt van idő arra, hogy egy ilyen egymást kiegészitői megállapodást megkössünk. Nem kell azonban elfeledni, hogy teljes szórványban a 2020-as önkormányzati választásokon olyan helyeken is, ahol csak az RMDSZ jelöltjei méretkeztek meg, megtörtént, hogy elvesztek a magyar képviseletek. Ilyen Temesvár, Medgyes, Vajdahunyad, Brassó, Brassó megye esete. Tehát itt egyedül indult az RMDSZ és nem szentelt elég figyelmet arra, hogy egyáltalán biztosítsa a képviseletet a tanácsban, legyen az megyei vagy helyi. Ezeket a dolgokat szerintem meg lehet tárgyalni, hogyha van erre szándék. Azért mondom, hogy van idő és jó lenne, ha létrejönne egy megállapodás, mert négy választás lesz jövőben. Nem mindegy, hogy hogy viszonyulunk a választásokhoz. Remélem, hogy meglesz a megfelelő bölcsesség az RMDSZ vezetőiben ahhoz, hogy egy ilyen csomag-keretmegállapodás létrejöjjön. Mi nyitottak vagyunk a tárgyalásra.
A magyar kisebbséggel kapcsolatos népszámlálási adatokról, illetve arra vonatkozóan, hogy mi tehet az EMSZ az erdélyi magyarság helyzetének javításáért, Zakariás Zoltán szövetségi elnök így nyílatkozott:
Tudomásom szerint a népszámlálás adatai jelen pillanatban csak részlegesek, de a fő irányokat elég jól lerajzolják. Szerintünk tragikusak ezek az adatok. Az adatok országos szinten is azt mutatják, hogy a népesség csökkenőben van, ami nemcsak az elhalálozási és születési arányszámnak tudható be, hanem elsősorban az elvándorlásnak. Ha ebből indulunk ki, akkor tragikus az, hogy tíz évenként ez a trend nem csökken – mert az, hogy megálljon, azt nem lehet elvárni a mai világban, hiszen jelenleg elég szabad a mozgás és a választás lehetősége, de kellene, hogy lassuljon, hogyha itthon megfelelő körülményeket érezne az ember. És egyrészt ez is beletartozik abba a gondolkodásmódba, amit az önkormányzatokkal kapcsolatban magunknak meghatároztunk. Egyértelmű, hogy a nagy gazdasági folyamatoknak és a gazdasági környezetnek alakítását kis mértékben tudja befolyásolni egy önkormányzat, ez más faktoroktól függ. Viszont az, hogy az illető településen a közösségi élet, a közösségi életérzés és a mindennapi létnek az érzése pozitív legyen, ami akár eldöntheti egy adott pillanatban, hogy esetleg kisebb anyagi juttatással jól érzi magát az ember és mégis itt marad, mert itthon van a szülőföldjén, vagy pedig elmegy – na, ez az a plusz, amit az önkormányzatokban hozza lehet tenni és mi erre törekszünk. A polgármesterek, akik akár több- vagy első mandátumosak, elég jól bebizonyították eddig, hogy igenis lehet másképpen hozzáállni, úgy, hogy az ember hozzaférhetőnek érezze az önkormányzatot, akár beavatkozhasson a közösségépítésbe, és így tovább, sok más példát lehetne felhozni, ami mind-mind azt a pozitív környezeti érzést tudja felfokozni, amivel hozzá tudunk járulni esetleg ahhoz a döntéshez, hogy elmenjen vagy ne menjen el az ember szülőföldjéről. És itt kellene stratégialiag elgondolkodni, mert amit mi direkt megtehetünk az itt van. Az, hogy a gazdasági helyzet és a gazdasági szereplők fejlődése, hogy tud jobbá válni, abban vajmi kevés szerepünk van jelen pillanatban. Összegezve, helyben kell tenni a szülőföldön maradásért, megfelelő, jó érzést kell kelteni az emberekben azért, hogy ne döntsenek úgy, hogy elmennek gazdasági okokból.
Az interjút készítette: Balázs Magdolna
Foto: Krónika
Average Rating